Wikipédia

„Vezúv” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
| név = Vezúv
| kép = Vesuvius from Pompeii.jpg
| képaláírás = A Vezúv látképe [[PompejiPompeii]]ből
| magasság = 1281
| típus = [[rétegvulkán]]
20. sor:
}}
[[Fájl:ViewofNaplesBay.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A Vezúv látképe (előtérben a [[nápoly]]i [[Castel dell'Ovo]])]]
A '''Vezúv''' ({{olaszul|Vesuvio}}, {{latinul|Mons Vesuvius}}) [[Olaszország]] [[Campania]] régiójában, [[Nápoly]]tól 9 km-rel keletre helyezkedik el. (A többi aktív [[európa]]i vulkán – [[Etna]], [[Stromboli]], [[Vulcano]], [[Izland]] és környékének vulkánjai, esetleg [[Szantorini]] – szigeteken található.) Az [[ókor]]ban [[Héraklész]] ([[Hercules]]) szent hegyének tartották. Ismertsége elsősorban a [[79]]-es kitörésének tudható be, amelyben [[vulkáni hamu|hamuja]] és [[láva|lávája]] eltemette [[PompejiPompeii]], [[Herculaneum]], [[Torre Annunziata|Oplontis]] és [[Stabiae]] római településeket. Azóta számtalanszor kitört (utoljára [[1944]]-ben). Napjaink egyik legveszélyesebb [[tűzhányó]]jaként tartják számon, mivel közvetlen közelében több mint 3 millióan laknak.
 
== Nevének eredete ==
31. sor:
[[Fájl:Monte Vesubio (desde satélite).jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A Vezúv látképe az űrből]]
[[Fájl:Sudika Vesuvio.jpg|bélyegkép|300px|A Vezúv a levegőből]]
A Vezúv az Afrikai és Eurázsiai [[litoszféralemez]] ütközése ([[kollízió]]) eredményeként alakult ki. Az alpi hegységképződés eredményeként mindkét [[kéreglemez]] pereme összetöredezett; mikrolemezek váltak le róluk. A nagy lemezek közé szorult mikrolemezek bonyolult elfordulások és eltolódások rendkívül nehezen rekonstruálható sorozata közben rendszeresen egymásnak ütköztek, illetve részben még ütköznek ma is. Az észak felé nyomuló Afrikai lemez és az Európa pereméről letört apúliai mikrolemez közé szorult az Ibériai mikrolemez csücske, és ahogy a rendelkezésére álló hely fogy, ez a lemeztöredék összetöredezik: egyes részei feltorlódnak, mások a mélybe buknak. A lesüllyedő lemezdarabok részleges megolvadásának terméke a campaniai vulkáni ívben, a [[Lipari-szigetek]]en és az Etnában felszínre törő [[magma]]. Mivel az alásüllyedő töredékek kőzettani összetétele meglehetősen változatos, az egyes vulkánokból más-más típusú láva bukkan a felszínre: némelyek (Etna, Stromboli) [[Bázis (kémia)|bázikusak]], mások (Lipari-szigetek) savanyúak, a többség pedig átmeneti ([[andezit]]es).
 
A Vezúv a [[Campi Flegrei]] vulkánjaival, a [[Epomeo|Monte EpomeoEpomeó]]val és néhány kisebb, tenger alatti vulkánnal a campaniai vulkáni ívbe tartozik.
 
A Vezúv az andezitvulkánok többségéhez hasonlóan ún. [[rétegvulkán]] (sztratovulkán, a geológus szlengben "szendvics"„szendvics”), mely vulkáni hamuból, [[tefra|tefrából]] és lávafolyásokból épül fel. Az andezitláva viszkozitása[[viszkozitás]]a közepes, minél fogva lassabban folyik és gyorsabban megszilárdul, mint a [[bazalt]].
 
A mai Vezúv elődjének, a Monte Sommának alapja a tengerszint alatt 1000 méterrel fekszik. A vulkáni kúp [[mezozoikum]]i és [[harmadidőszak]]i üledékrétegeken fekszik: [[triász]] [[dolomit]]ok, valamint [[jura (időszak)|jura]] [[homokkő]]- és [[márga]]rétegek, amelyek mintegy 1500–1700 m vastagságúak. Ezen rétegek közé [[ignimbrit]]rétegek (campaniai ignimbritek) ékelődnek, amelyek a szomszédos [[Campi Flegrei]] vulkanizmusa révén alakultak ki.<ref>{{cite web|url=http://www.ov.ingv.it/volcanology/vesuvio/vulcanismo.htm|title=Vulcanismo del Somma-Vesuvio|language=olasz|accessdate=2009-08-11}}</ref>
52. sor:
A [[campania]]i vulkáni térséget négy különböző részre lehet osztani sajátosságaik alapján: a Vezúv vulkáni kúpja, [[Roccamonfina]] vulkáni kúpja a [[Monte Santa Croce]], Campi Flegrei valamint a [[Nápolyi-öböl]] vulkáni szigetei. Annak ellenére, hogy akár a Campi Flegrei, akár a Nápolyi-öböl szigetei kétségtelenül érdekesek nemcsak a szakértő, de a dilettáns látogató számára is, az évszázadok során mégis a Vezúv keltette fel a legtöbb ember érdeklődését. A Vezúv [[Föld]]ünk egyik legismertebb vulkánja, amelynek karakterisztikus kúpja uralja az egész Nápolyi-öblöt. Elsősorban ezen tipikus kúp forma keltette fel gondolkodók érdeklődését már a történelmi ókorban.
 
A Vezúv tipikus példája a ''vulkán a vulkánban'' morfológiának, olyannyira, hogy ezt a ''somma-cono-atrio'' felépítést róla nevezték el. Ennek lényege, hogy egy korábban beomlott [[Vulkáni kráter|kráter]] belsejében alakul ki egy új vulkáni kúp. A Vezúv elődje a ''Monte Somma'' (1133 m) volt; ez egy hatalmas, ősi kráter falának maradéka: ennyi maradt az eredetileg több ezer méter magas hegyből, miután az fölrobbant. A tulajdonképpeni ''Vezúv'' vagy ''Gran Cono'' (=nagy kúp) (1281 m) az egykori kráter közepén keletkezett, új vulkáni kúp. A Monte Somma vonulata és a Gran Cono közötti árok a ''Valle del Gigante'' (=óriások völgye), amelynek nyugati része az ''Atrio del Cavallo'' (=lovak udvara), a keleti pedig a ''Valle dell’Inferno'' (=pokol völgye). Leginkább az egykori Monte Somma északi oldala őrződött meg, és a vonulat legmagasabb részeként azóta is útját állja a Vezúvból észak felé induló lávafolyásoknak.<ref name="Vulkánanatómia">{{cite book|last=Erdélyi-Sugár-Zsebeházy|title=Vulkánok tövében|pages=49-55|chapter=Egy kis vulkánanatómia}}</ref>
 
A vulkán korábbi alakjáról nagyon kevés adatunk van. A 79-es kitörésben elpusztult PompejiPompeii és Herculaneum [[freskó]]iból arra következtethetünk, hogy a mai somma-cono-atrio felépítéssel ellentétben a Vezúv egyetlen kúpból állt. [[Ifjabb Plinius]] leírásából tudjuk, hogy mai alakját a 79-es kitörésben nyerte el, amikor a régi kúp felrobbant.
 
A vulkán lejtőinek meredeksége változó. A bő [[csapadék]] sugárirányú vízmosásokat ''(lagni)'' alakított ki rajta. A lávakőzetekből álló peremek meredek letörésekkel, árkokkal érnek véget. A régi kráter szélén egy sor kisebb csúcs található, elnevezésük ''cognoli'' (t. sz.). A Monte Sommával ellentétben, a Vezúv kúpjának magassága és alakja is gyakran változik: a gyakori kitörések lávát és vulkáni hamut raknak le és növelik a kúpot, aminek tetejét viszont rendszeresen lerobbantják a nagyobb kitörések.
 
A vulkánról lehordott törmeléket a patakok a hegy lábánál terítik el; ez a ''tufit'' (áthalmozott tufa: vulkáni-üledékes kőzet) nagy [[kálium]]tartalmának köszönhetően rendkívül termékeny.
100. sor:
| align="center"|3750
| Plíniuszi
| 6-os fokozatú volt a VEI index szerint. A kitörés központja kb. 2&nbsp;km-rel nyugatra volt a mai [[Vulkáni kráter|kráterhez]] viszonyítva és számos [[bronzkor]]i települést elpusztított. A rendkívül jó állapotban fennmaradt leleteket [[2001]]-ben fedezték fel [[Nola]] közelében. A megtalált [[bronzkor]]i települést PompejihezPompeiihez hasonlóan, a Vezúv hamuja temette el. A kitörés nagyobb volt, mint a 79-es, a vulkáni anyagokat pedig 15&nbsp;km-es távolságig szórta
|}
 
113. sor:
[[Diodorus Siculus]], görög író ''Bibliotheca Historica'' című művében megemlíti, hogy a [[Campaniai-síkság]]ot egykoron ''tüzes-síkságnak'' nevezték, mivel a Vezúv az Etnához hasonlóan lángokat ontott ki.
 
79-re a hegy és környéke a [[Római birodalomBirodalom]] egyik legsűrűbben lakott vidéke volt; lejtőit szőlőskertek és citrusgazdaságok borították. A Vezúv környékén épültek ki PompejiPompeii, Herculaneum, Stabiae, Oplontis, [[Nápoly|Neapolis]] és [[Nuceria]] városai.<ref name="Somma-Vesuvius"/>
 
=== A 79-es kitörés ===
 
[[Fájl:Vesubio desde Pompeya.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A Vezúv látképe PompejibőlPompeiiből]]
A Vezúv kitörése előtt 17 évvel, ([[62]]. [[február 5.|február 5-én]]) erős [[földrengés]] rázta meg a Nápolyi-öböl környékének településeit és elsősorban PompejibenPompeiiben okozott súlyos károkat. Ez a földrengés azonban inkább a [[Kontinensvándorlás|lemeztektonikai]] mozgásoknak volt tulajdonítható, nem a vulkán működésbe lépésének. [[64]]-ben egy jóval kisebb földrengés rázta meg a Nápolyi-öböl vidékét, ezt [[Suetonius]] a ''De Vita Caesarum'' című művében, valamint [[Publius Cornelius Tacitus|Tacitus]] is megemlíti. Az esemény arról nevezetes, hogy [[Nero római császár|Nero]] neapolisi színházi fellépése idején következett be. Suetonius írásaiból tudjuk, hogy a [[császár]] a földrengés alatt tovább énekelt, Tacitus írásai pedig arról számolnak be, hogy a színház a kiürítése után rövid idővel összeomlott.<ref name="PeterFrancis">{{cite book|last=Francis|first=Peter|title=Vulkánok|chapter=Három klasszikus vulkáni kitörés (Vezúv i. sz. 70.)}}</ref>
 
A Vezúv 79-es kitörése az első, történelmileg dokumentált hasonló jellegű esemény, bekövetkeztét számos földrengés, valamint a kutak kiszáradása jósolta meg. Amikor 79. augusztus 24-én bekövetkezett, a kitörő izzó anyagok és gázok felrobbantották a hegy egyik oldalát és anyagát 2&nbsp;km-es távolságban szórták szét. Ekkor alakult ki a ''Gran Cono'' (Nagy Kúp), a vulkán új krátere, ami az elkövetkezendő évszázadokban a Nápolyi-öböl képének egyik meghatározó eleme lett.
 
A kitörés elpusztította PompejiPompeii, Herculaneum és Stabiae városát, ezáltal az ókor egyik legsúlyosabb katasztrófájaként tartják számon. Az ijesztő jelenségnek [[Caius Plinius Caecilius|idősebb Plinius]] is tanúja volt, aki abban az időben a [[misenum]]i római flotta parancsnokaként tevékenykedett. Plinius maga is a vulkánkitörés áldozata lett, miután flottájával Stabiae lakosainak segítségére sietett. Unokaöccse [[ifjabb Plinius]], Misenumból figyelte az eseményeket, majd később ([[106]]-ban) részletesen le is írta őket. Írásait az első vulkanológiai feljegyzésekként tartják számon. Ezekből nemcsak a jelenséget lehet rekonstruálni, hanem betekintést kaphatunk abba is, mennyire félelmetes és ijesztő volt a helyszínen tartózkodók számára.<ref name="PeterFrancis"/>
 
Plinius írásaiból illetve a PompejiPompeii és a többi elpusztított város területén végzett ásatások és [[geológia]]i vizsgálatok alapján a 79-es kitörést a plíniuszi kategóriába sorolták, és három fázisát különítették el:<ref name="PeterFrancis"/>
* Az ''első fázis'' [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] kezdődött 13 órakor és elsősorban freatomagmás jelenségekben (magma és víz kölcsönhatása) nyilvánult meg. Ezt követően megnyílt a vulkáni kürtő egy sor erős robbanás következtében, ekkor robbant fel a Monte Somma [[kaldera|kalderája]] és ennek közepén kialakult az új vulkáni kúp, a ''Gran Cono''.
* A ''második fázis'' [[augusztus 25.|augusztus 25-én]] következett. Ekkor alakult ki a vulkán feletti gázokból, hamuból és [[piroklaszt]]okból álló kitörési oszlop, amely 15&nbsp;km magasságig emelkedett. A kitörést erős földlökések kísérték. Egyes feltételezések szerint az oszlop akár 26–32&nbsp;km magasságig is emelkedhetett. A vulkánból kiömlött láva 4 m vastagon terült el és 2,6&nbsp;km távolságig eljutott. Az éjszaka folyamán, miután a vulkánkitörés ereje gyengült, az oszlop saját súlya alatt összeomlott és a vulkán lejtőjén [[piroklasztikus ár]] formájában alázúdult. A PompejibenPompeiiben megvizsgált kőzetminták alapján az ár hőmérséklete 240&nbsp;°C és 400&nbsp;°C közötti lehetett. Ebből az feltételezhető, hogy kitöréskor a felhő hőmérséklete elérte a 850&nbsp;°C fokot.
* A ''harmadik fázis'' augusztus 25-én, a délutáni órákban következett be. Ekkor újabb kitörési oszlop alakult ki a vulkáni gázokból, hamuból és kőzetekből, amely az előzőnél kisebb volt, viszont elérte Misenum térségét. Ebben a fázisban kb. 3–4&nbsp;km³ láva került a felszínre.
 
133. sor:
[[Fájl:Vesuvius 79 AD eruption Latina.svg|bélyegkép|jobbra|300px|A kitörés környéke]]
 
A két elpusztított város, PompejiPompeii és Herculaneum lakosainak számáról csak becslések vannak, így nem ismert pontosan a kitörésben elhunytak száma. PompejibenPompeiiben 1150 holttestre – pontosabban azok a hamu által megőrzött üregére – bukkantak, Herculaneumban pedig kb. 350 emberi [[csontváz]]atcsontvázat hoztak a felszínre. Ezen számok azonban nem tükrözik a teljes létszámot, az egész vidéken jóval többen estek áldozatául a kitörésnek.<ref name="PeterFrancis"/>
 
A lakosság nagyobb része (62%) a piroklasztikus árban pusztult el, valamint a mérgező gázfelhőben és vulkáni anyag záporában, 38%-a pedig a vulkáni hamu lerakódása következtében, aminek súlya alatt a tetők beszakadtak, maguk alá temetve a házakban menedéket keresőket.<ref name="PeterFrancis"/>
 
Mivel Herculaneum a Vezúv nyugati oldalán helyezkedett el, a vulkán kitörésének kezdeti fázisa csak kismértékben érintette a várost: míg PompejiPompeii háztetői beroskadtak a lerakodó vulkáni hamu alatt, addig Herculaneumra alig néhány centiméter vastagságú hamu hullott. A kitörési oszlop összeomlása következtében piroklasztikus ár alakult ki, amely több mint 100&nbsp;km/h sebességgel vonult le a vulkán lejtőin. A 400&nbsp;°C hőmérsékletű gáz, hamu és [[lapilli]] gomolygó tömege rövid idő alatt elérte a várost, amelynek utolsó lakóit pillanatok alatt megölte. A folyam kevés kárt okozott az épületekben, és lassan feltöltötte őket vulkáni anyaggal.<ref name="PeterFrancis"/>
 
A kitörés következtében fellépő földmozgások során megváltozott a [[Sarno]] folyó medre és megemelkedett a tengerpart is, aminek következtében Herculaneum kikötője ma 500 m-rel beljebb fekszik.<ref name="PeterFrancis"/>
173. sor:
[[1944]]. [[január 6.|január 6-án]] egy kiújult eruptív szakaszba lépett a vulkán, aminek ereje fokozatosan gyengült, majd március 13-án véglegesen megszűnt, miután a beomló kúp eltömte a kürtőt. [[Március 18.|Március 18-án]], délután 4 órakor a vulkáni kürtő hirtelen, bőséges effuzióval megnyílt, amely elpusztította a vulkán lejtőjén fekvő [[Massa di Somma]] és [[San Sebastiano al Vesuvio]] településeket. Ez a fázis [[március 21.|március 21-ig]] tartott. Ebben a rövid időszakban 21 millió m³ láva ömlött ki a Vezúvból. A következő fázisban, mely [[március 22.|március 22-éig]] tartott, a Vezúv szökőkút formájában lövellte ki az izzó anyagot. A vulkáni hamu a kitörés erejének következtében 5&nbsp;km magasságig jutott. A felerősödő [[szél]] pedig több mint 16&nbsp;km távolra hordta a hamut, elsősorban délkeleti irányba. Ezen, 19 órán át tartott fázis során a „láva-szökőkút” jelenség 8-szor ismétlődött meg, ezek közül az első hét egy óránál rövidebb ideig tartott, míg az utolsó öt órán át ejtette csodálatba megfigyelőit. A kitörés harmadik fázisát vegyes kitörések jellemezték, a rendkívül változó kilövellt vulkáni anyag miatt. A kitörés hevessége miatt a kilövellt vulkáni anyag (elsősorban hamu) ismét 5&nbsp;km-nél magasabbra emelkedett, és az erős szelek miatt több mint 500&nbsp;km távolba is eljutott (pl. [[Albánia|Albániába]]). [[Március 23.|Március 23-án]] délután 2 órakor a vulkán belépett kitörésének negyedik és egyben utolsó szakaszába, amelyet erős szeizmikus lökések és robbanások jellemeztek. A kitörés [[március 29.|március 29-éig]] tartott. Április folyamán a kúp teteje beomlott és így 200 méterrel alacsonyabb lett. Ugyanekkor végleg eltűnt a Vezúv évszázadokon át aktív füstcsóvája is.<ref>{{cite web|url=http://vulcan.fis.uniroma3.it/vesuvio/1944eng.html|title=Thge eruption of Vesuvius in 1944|language=angol|accessdate=2009-08-11}}</ref>
 
A Vezúv főbb kitörései 1631-19441631–1944 között:
 
{| {{széptábla}} align="center"
264. sor:
A fentebb leírtakat figyelembe véve a biztonsági intézkedések felállítása során egy [[1631]]-hez hasonló erejű (VEI 4-szint) kitöréssel számolnak a szakemberek. Ebben az esetben a vulkán lejtői, illetve egy 7&nbsp;km sugarú terület a vulkán körül lehet érintett egy esetleges [[piroklasztikus ár]] kialakulásában, míg a távolibb területeket a kiontott vulkáni hamu mennyisége veszélyezteti. A széljárást is figyelembe véve elsősorban a vulkántól délre és keletre fekvő területek a veszélyeztetettebbek és akár [[Salerno|Salernót]] vagy [[Avellino|Avellinót]] is elboríthatja a [[vulkáni hamu|hamu]]. Ebben az esetben a legpesszimistább feltételezés mintegy 100&nbsp;kg/m² vulkáni hamu lerakódása, amely már a háztetők beomlásához vezet. Északnyugati irányban, azaz Nápoly irányába feltehetőleg a hamuzápor nem terjed tovább a vulkán lejtőinél. Figyelembe kell venni azonban, hogy számos, előre nem látható esemény is befolyásolhatja a kitörés lezajlását.
 
A Vezúv körüli vidék rendkívül sűrűn lakott. A biztonsági intézkedések egy esetleges kitörés legalább 20 napos előrejelzésével számolnak, mintegy 600&nbsp;000 ember kitelepítését irányozzák elő az elsődlegesen veszélyeztetett övezetből ''(zona rossa -– vörös zóna).'' A kitelepítés vasúton, hajóval és közúton (személyautókkal és buszokkal) mintegy 7 napot venne igénybe. A lakosságot elsősorban [[Olaszország]] távolabbi részeibe evakuálnák, akár több hónapos időszakra is. A biztonsági intézkedések sarkalatos kérdése az evakuálás kezdeti időpontjának meghatározása. Amennyiben túl későn kezdenék a mentési intézkedéseket, megnőne a potenciális áldozatok száma. Ha pedig az első gyanús jelre evakuálnák a lakosságot, megtörténhet, hogy a kitörés pusztán vaklármának bizonyul. Ez utóbbira volt már példa: [[1984]]-ben, amikor 40&nbsp;000 embert evakuáltak a [[Campi Flegrei]] vidékéről, viszont kitörés nem következett be.
 
Napjainkban arra törekednek, hogy csökkentsék az ún. „vörös zónában” lakók számát, az illegálisan felhúzott épületek lebontásával, a vulkán magasabb területeinek nemzeti parkká nyilvánításával, amely meggátolja az újabb építkezést, valamint pénzügyi juttatásokkal stimulálva a kiköltöző lakosságot. Mindezen intézkedések célja az evakuálási időszak lecsökkentése 2-3 napra, az elkövetkezendő 20-30 évben.
276. sor:
Az obszervatórium a Vezúv nyugati lejtőjén található egy elszigetelt halom tetején, mintegy 608 méterrel a tengerszint felett. Az épületet [[Gaetano Fazzini]] építette neoklasszikus stílusban [[1840]] és [[1845]] között [[II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|II. Ferdinánd király]] megbízásából, aki különleges figyelmet szentelt a [[Tűzhányó|vulkán]] tanulmányozásának. Az obszervatórium építésekor a legfejlettebb építészeti megoldásokat alkalmazták és figyelembe vették a jövőbeni kitörések pusztító erejét. Az épület falait a kitöréseket megelőző [[földrengés]]ek miatt megvastagították, a tetőt pedig a lerakodó vulkáni hamu és [[lapilli]] figyelembe vételével beomlásbiztosra tervezték.<ref name="auto_voaCLhEOxLxR/Lmu+Q6o5A">{{cite book|title=Vesuvio: The Story of a Volcano|pages=48-49|chapter=The Museum}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.ov.ingv.it/|title=Osservatorio Vesuviano|language=olasz|accessdate=2009-08-10}}</ref>
 
Az intézmény első igazgatója [[Macedonio Melloni]], híres olasz fizikus volt. Az intézményt [[1845]] és [[1849]] között vezette, akit a liberális eszméi, valamint a [[risorgimento]] támogatása miatt bocsátottak el. Utódai közül említésre méltó [[Luigi Palmieri]] ([[1856]]-–[[1896]] között vezette az intézetet), aki az [[1872]]-es kitörés során a közeledő lávaár ellenére az intézetben maradt vizsgálni a kitörés által okozott elektromos jelenségeket. [[Vittorio Raffaele Matteucci]] ([[1902]]-–[[1911]] között vezette az intézetet) az [[1906]]-os kitörés hőseként él a köztudatban: szintén az utolsó pillanatig, súlyosan sebesülve is a mérőműszerek mellett maradt. Az obszervatórium vezetői között találjuk [[Giuseppe Mercalli]]t, akinek nevéhez fűzödik a 12 fokos, [[földrengés]]ek erejét osztályozó skála. Halála után, [[1914]]-ben, az obszervatóriumot a Nápolyi Egyetem Földfizikai Karának rendelték alá, azonban [[1926]]-ban ismét önálló intézménnyé nyilvánították, nagyobb mozgásteret biztosítva az itt dolgozó tudósoknak. Az épületet többször is kibővítették, és újabb mérőműszereket helyeztek el. Napjainkban meteorológiai, szeizmikus, gravimetriai méréseket végeznek. Az obszervatórium működésének elsődleges jelentősége van egy jövőbeni kitörés előrejelzésében.<ref name="auto_voaCLhEOxLxR/Lmu+Q6o5A"/><ref>{{cite book|title=Vesuvio: The Story of a Volcano|pages=40-42|chapter=The Vesuvian Observatory}}</ref>
 
== Vulkánturizmus ==
Az évszázadok során a Vezúv, elsősorban félreismerhetetlen alakjának, valamint egykor füstölgött kúpjának köszönhetően az európai utazók számára zarándokhely volt. Már az ókorban számos római tudós és művész megfordult lejtőin és feljegyzéseikből a hegy iránti csodálat sugárzik. Az első tudományos jellegű feljegyzések [[Lucius Annaeus Seneca|Senecától]], [[Sztrabón]]tól valamint a két Pliniustól származik. [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]] főművében az ''Aeneisben'' viszont költőibb leírását adja a tűzhányónak. A korabeli feljegyzésekből kitűnik, hogy a rómaiak utat építettek a Vezúvra és, hogy a vulkán megmászása mindennapi esemény volt. A 79-es kitörés következtében elpusztult utak és a középkorra jellemző demográfiai visszaesés miatt a Vezúv megmászásáról a következő évszázadokból kevés feljegyzés maradt fent. A vulkán iránti érdeklődés a [[reneszánsz]] ideje alatt éledt fel, amikor a természettudósok egyik kedvelt vizsgálódási tárgyát képezte. Az igazi fellendülésre a Vezúv tanulmányozása során, a 19. században került sor, miután lecsapolták a vulkán körüli mocsaras területeket és létrehozták az első összefüggő úthálózatot a vidéken. Ekkor a Vezúv lejtőit ösvények, utak szabdalták, megkönnyítve a látogatók feljutását a kúp tetejére. A 19. században [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] háromszor is megmászta a tűzhányót, élményeit pedig az ''Olaszországi utazások'' című verseskötetében örökítette meg. A vulkán tövében hatalmas palotákkal és villákkal rendelkező nápolyi nemesség körében is egyre gyakoribbá váltak a vezúvi kirándulások és a társadalmi jólét fejlődésével a városi középosztály számára is elérhetővé vált a füstölgő hegy csúcsára való felkapaszkodás. Egy hasonló hegymászást írt le [[1875]]-ben [[Antonio Stoppani]], [[lombardia]]i tudós és író az ''Il Bel Paese'' című művében.
 
A vulkánról összegyűjtött ismeretanyag bővülése során a látogatókban és a lakosokban egyaránt megnőtt a bizalom a Vezúv iránt, ami nem egyszer tragikus kimenetelű kirándulásokhoz vezetett az előreláthatatlan kitörések miatt. Erre példa az [[1872]]-es kitörés, amely elpusztította Massa di Somma és San Sebastiano al Vesuvio településeket. Egy nagy csapat kirándulót, akik a jelenséget figyelték, maga alá temetett a Vezúv lejtőin alázúduló láva. A [[19. század]] közepére, a látogatók számának növekedésével megnőtt a Vezúv lejtőin elterülő erdőkben tábort verő banditák és rablók száma is, akikkel a nápolyi katonaság nem egyszer keveredett halálos tűzpárbajba. Az [[1863]]-ra kiépült első szerpentinesen haladó út már elérte a Gran Cono peremét. Az érdeklődőket szamárháton vitték fel egy darabon, majd az utolsó néhány száz métert gyalogosan kellett megtenniük az 50-7050–70%-os lejtőn. [[1873]]-ban az elérhetőség megkönnyítése érdekében megépítették az első kábelvasutat, amely az obszervatóriumtól vitte fel az utasokat a hegy tetejére.
 
=== A vezúvi siklóvasút ===
309. sor:
 
=== Atrio del Cavallo ===
Az ''Atrio del Cavallo'' a Monte Somma és a Gran Cono közötti völgy nyugati része. A turisták zöme ezen keresztül közelíti meg a vulkáni kúpot. A völgy 1000 méter magasan található, felszíne pedig mobilis a lerakódott apró lapillirétegeknek köszönhetően. Nevét, melynek magyar jelentése ''a lovak udvara'', annak köszönheti, hogy a hegyre látogatók idáig juthattak el [[ló]]- vagy [[szamár]]hátonszamárháton, innen pedig gyalog kellett megtenniük a kráter pereméig vezető utat. A völgyet a különböző kitörések lávaárjai szabdalják, egyeseket közülük azonban már buja növényzet borít.<ref>{{cite book|title=Vesuvio: The Story of a Volcano|pages=46|chapter=Atrio del Cavallo}}</ref>
 
=== Valle dell’Inferno ===
323. sor:
Személygépkocsival az A3-as Nápoly–[[Salerno]] autópályán az ercolanói vagy a Torre del Grecó-i leágazásnál kell letérni.
 
Vasúton az Ercolano Scavi megállóhely a [[Circumvesuviana]] Nápoly–[[Sorrento]] és Nápoly–Pompei–PoggiomarinoNápoly–[[Pompei]]–[[Poggiomarino]] vonalán fekszik. Az utasokat innen busszal szállítják tovább a vulkán kráteréig. Ugyancsak itt, a vasútállomáson taxi is bérelhető.
 
== Látogatás ==
329. sor:
 
== Lásd még ==
* [[Herculaneum]], [[PompejiPompeii]], [[Torre Annunziata|Oplontis]], [[Stabiae]] – a 79-es kitörés során elpusztult római városok
* [[Nápoly]], a Vezúv tövében fekvő campaniai metropolisz
* [[Vulkanológia]] – a tűzhányókat vizsgáló tudomány
339. sor:
* ***New Guide to Naples and Surrounding Areas, Kina Italia Kiadó (Nápoly), 2004, ISBN 88-8180-084-5
* ***Vesuvio: The Story of a Volcano, Kina Italia Kiadó (Nápoly), 2005 ISBN 88-8180-136-1
* BEBTE Vulkanológiai Kollektíva: ''Vulkántúrák -– Dél-Olaszország, túrakalauz, Budapest, Kornétás Könyvkiadó, 2007 ISBN 978-963-9353-61-9
* Erdélyi-Sugár-ZsebeházyErdélyi–Sugár–Zsebeházy: Vulkánok tövében, vulkánok tetején, Móra Ferenc Könyvkiadó (Budapest), 1977
* Hans Reichardt: Természeti katasztrófák, Tessloff és Babilon kiadó (Budapest), 1992
* Hédervári Péter: Évezredek, vulkánok, emberek, Kossuth Könyvkiadó, 1981
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Vezúv”