„Tengerszint feletti magasság” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Nadap Osjegy.jpg|bélyegkép|jobbra|170px|A nadapi ősjegy]]

Az első országos szintezést a bécsi Katonai Földrajzi Intézet végezte [[1873]]–[[1913]] között. Alapszintfelületnek az [[Adriai-tenger]] középszintjét választották, amelyet a [[trieszt]]i Molo Sartorio mércéjén 1875-ben határoztak meg. A szintezés során a következő helyeken határoztak meg magassági főalappontokat: [[Maria Rast]] a Dráva völgyében, [[Franzenfeste]] Tirolban, [[Lisov]] Csehországban, [[VöröstoronyVöröstoronyi-szoros]], [[Terebesfejérpatak]] a Felső-Tiszánál, [[Ruttka]] a Vág völgyében és [[Nadap]] a Velencei-hegységben. A nagyobb pontossági igények kielégítésére 1921–1944 között újabb méréseket végeztek. <ref name="GK2001/9">[http://www.fomi.hu/honlap/magyar/szaklap/2001/09/2.htm Geodézia és Kartográfia 2001/9]</ref>

Az ősjegyek közül a mai Magyarország területére csak a [[nadap]]inadapi esik, ezért mind az [[1921]]-es, mind pedig az újabb, [[1949]]-ben kezdődött felmérésnél ebből kellett kiindulni. A Nadap főalappont tengerszint feletti magasságát [[1888]]-ban végzett mérés alapján {{Szám|173,.8385 |m}}-ben állapítottak meg. Mivel az Adria középvízszint ismételt mérése {{Szám|9 |cm}}-rel eltért az 1875. évi méréstől, ezért az Adria középtengerszint helyett bevezették a '''nadapi alapszint'''et. Ez azt jelenti, hogy a magasság nem a tengerhez képest, hanem egy képzeletbeli felülethez képest értendő, amely {{Szám|173,.8385 |méterrel}} van a nadapi jel alatt.

Ez a pont az ország [[geológia]]i szempontból legállandóbb pontja.<br />

1949-ben egy új hálózatmérés kezdődött, ennek során a Nadap főalapponttól kb. {{Szám|100 |m-re }}új főpontot helyeztek el, valamint az ország más részein további hat új főalappontot határoztak meg ([[Tapolca|Diszel]], [[Mórágy]], [[Cák]], [[Szarvaskő]], [[Sátoraljaújhely]], [[Máriaremete]]). A hálózat kialakítása és mérése – melyet [[Bendefy László]]ról, a főalappontok és a hálózat tervezőjéről, Bendefy-hálózatnak is nevezünk – 1964-ig tartott.

1960-ban rendelték el, hogy a kelet-európai szocialista országokban az Adriai alapszintről a Balti alapszintre kell áttérni. Ekkor a nadapi alapszintről áttértünk a kelet-európai alapszintre, az ún. balti (kronstadti) alapszintre, amely {{Szám|67,.47 |cm}}-rel feljebb van, mint a nadapi alapszint. A Nadap főalappont magassága így {{Szám|173,.1638 |m,}} a balti alapszinthez viszonyítva (B173,1638  m).

Az EUREF albizottság 1994-ben hozott határozata értelmében egységes magassági rendszert hoztak létre Európában. Az újonnan csatlakozott Középközép- és Keletkelet-Európaeurópai országok (Cseh Köztársaság[[Csehország]], [[Magyarország]], [[Lengyelország]], [[Szlovákia]], [[Szlovénia]], [[Horvátország valamint Bosznia]] és [[Bosznia-Hercegovina]]) szintezési hálózatának, az [[UELN-95]]-nek az egységes alapszintfelülete az '''amszterdami vízmagasságmérő nullpontja'''. Az amszterdami középtengerszint mintegy {{Szám|14 |cm}}-rel van mélyebben a balti középtengerszint magasságánál.