„Kogurjo” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Folytköv
21. sor:
| térképméret =
| térképaláírás ={{koreai|Goguryeo|Kogurjo}} 476-ban
| főváros = [[Csolbon|{{koreai|Jolbon|Csolbon}}]] (졸본, 卒本; i. e. 37. – i. sz. 3)<br />[[Kungneszong|{{koreai|Gungnaeseong|Kungneszong}}]] (국내성, 國內城; 3–427)<br />[[Phenjan|{{koreai|Pyongyang|Phjongjang}}]] (평양, 平壤; 427–668)
| terület =
| népesség =
50. sor:
===Alapítása===
[[File:Tomb of King Tongmyong, Pyongyang, North Korea.jpg|thumb|250px|[[Tongmjong kogurjói király|{{koreai|Go Jumong|Ko Dzsumong}}]] fikcionalizált szobra és „sírja” [[Észak-Korea|Észak-Koreában]]]]
A legenda szerint a [[Pujo|{{koreai|buyeói|pujói}}]] [[Tongmjong kogurjói király|{{koreai|Go Jumong|Ko Dzsumong}}]] alapította {{koreai|Goguryeót|Kogurjót}} i. e. 37-ben, azonban kínai feljegyzések szerint i.e. 107-ben már létezett egy ilyen prefektúra a kínai [[Hszüantu körzet|{{kínai|Xuantu|Hszüantu}} körzet]]ben (koreaiul {{koreai|Hyeondo-gun|Hjondo-kun}}, 현도군), a [[Jalu (határfolyó)|{{kínai|Yalu|Jalu}}]] középső és {{kínai|Tongjia|Tungcsia|佟佳}} folyó felső szakaszánál, [[Mandzsúria]] területén. Ennek a {{koreai|Goguryeónak|Kogurjónak}} a lakosai feltehetően a {{koreai|yemaek|jemek|예맥, 濊貊}} nép tagjai voltak, akik i. e. 75-ben sikeresen északabbra űzték a {{kínai|Xuantu|Hszüantu}} körzetet és létrehoztak egy konföderációs királyságot, melyek városállamokból (na vagy no) álltak. Ebben az időben öt nagy klán alkotta a konföderációt: {{koreai|Sono-bu|Szono-pu|소노부; 消奴部}}, {{koreai|Jeollo-bu|Csollo-pu|절노부; 絶奴部}}, {{koreai|Gyeru-bu|Kjeru-pu|계루부; 桂婁部}}, {{koreai|Sunno-bu|Szunno-pu|순노부; 順奴部}} és {{koreai|Gwanno-bu|Kvanno-pu|관노부; 灌奴部}}. A [[Pujo|{{koreai|Buyeóból|Pujóból}}]] ide vándorolt népcsoport alkotta a {{koreai|Gyeru-bu|Kjeru-pu}}t, akik egy idő után átvették a hatalmat az államok fölött. Erre utalhat {{koreai|Go Jumong|Ko Dzsumong}} legendája is.{{refhely|Kim|64. o., 77. o.|Yu|26. o.}}
 
A kiváló lovas és [[íjászat|íjász]] {{koreai|buyeóiak|pujóiak}} meghódították és integrálták a városállamokat, erődöket építettek és [[Csolbon|{{koreai|Jolbon|Csolbon}}]]t tették meg fővárosuknak. I. e. 3-ban [[Kungneszong|{{koreai|Gungnaeseong|Kungneszong}}]]ba költöztették a fővárost, délebbre {{koreai|Jolbon|Csolbon}}tól, az 1. század elején pedig már az uralkodójuk a {{koreai|wang|vang}}, azaz király címet viselte.{{refhely|Kim|64. o.}} {{koreai|Goguryeo|Kogurjo}} folyamatosan terjeszkedett, hatalmas területeket hódított vissza a kínai államoktól, emiatt folyamatos harcban állt a kínaiakkal. [[Thedzso kogurjói király|{{koreai|Taejo|Thedzso}} király]] idejében (53–146?) már a ma Oroszországhoz tartozó [[Tengermelléki határterület]] és a {{kínai|Tongjia|Tungcsia}} folyó felső szakasza Mandzsúriában is a fennhatósága alatt állt, és [[Okcso|{{koreai|Okjeót|Okcsót}}]] is meghódította. Ő volt az az uralkodó, aki létrehozta az örökletes királyi címet a {{koreai|gyeru-bu|kjeru-pu}}i {{koreai|Go|Ko}} klán leszármazottainak, ezért lett a posztumusz neve {{koreai|Taejo|Thedzso}}, azaz „dinasztia-alapító”.{{refhely|Kim|66–67. o., 77. o.}}
56. sor:
===Megszilárdulása===
 
[[Kogukcshon kogurjói király|{{koreai|Gogukcheon|Kogukcshon}}]] idejében (179–197) megszilárdult az államszervezet, az eredetileg klánközpontokat jelentő területeket tartományokká alakították ({{koreai|bu|pu}}) és az égtájakról nevezték el őket. A klánvezetők alkották az új arisztokrata réteget, a testvéri trónöröklést pedig felváltotta az apa-fiú öröklési rendszer. A királyok rendszeresen a {{koreai|Jeollo-bu|Csollo-pu}} klánból választottak feleséget, így biztosítva az uralkodóház politikai támogatottságát. Bevezették a {{koreai|''jindaebeop''|''csindebop''|진대법; 賑貸法}} rendszert, ami lehetővé tette a parasztok számára, hogy a szűkös hónapokban az állami magtárakból kölcsönözzenek gabonát és azt aratás után alacsony kamattal fizessék vissza.{{refhely|Kim|79. o.}}
 
Ahogy az ország megszilárdult, egyre több hadjáratot indítottak a kínaiak ellen. 242-ben [[Tongcshon kogurjói király|{{koreai|Dongcheon|Tongcshon}} király]] (227–248) megtámadta {{kínai|Xianping|Hszianping}} megyét, hogy elvágja a [[Lölang körzet|{{kínai|Lelang|Lölang}} körzethez]] vezető szárazföldi utat. [[Három királyság kora (kínai)|{{kínai|Wei|Vej}}]], mely a [[Három királyság kora (kínai)|három kínai királyság]] közül a legközelebb feküdt {{koreai|Goguryeóhoz|Kogurjóhoz}}, visszavágott és 244-ben elfoglalt egy erődöt közel a {{koreai|goguryeói|kogurjói}} fővároshoz. A következő évben a királyt is sikerült megfutamítaniuk. Kínát azonban belharcok szabdalták fel, és ezt kihasználva {{koreai|Goguryeónak|Kogurjónak}} 313-ban sikerült kikergetnie a kínaiakat {{kínai|Lelang|Lölang}}ból, visszaszerezve [[Kodzsoszon|{{koreai|Gojoseon|Kodzsoszon}}]] egykori területeit.{{refhely|Kim|80–81. o.}}
82. sor:
Miután Silla Tang segítséggel eltiporta {{koreai|Baekjét|Pekcsét}} 660-ban, {{koreai|Goguryeo|Kogurjo}} lett a következő célpont. 661-ben több hónapig ostromolták a fővárost, bevenniük azonban nem sikerült. Bár ezt a támadást visszaverték, {{koreai|Goguryeo|Kogurjo}} jelentősen meggyengült az évtizedek óta tartó háborúskodás miatt. Ráadásul 666-ban {{koreai|Yeon Gaesomun|Jon Geszomun}} meghalt, amit követően a fiai és az öccse között hatalmi harc kezdődött. A legidősebb fiút, {{koreai|Namsaeng|Namszeng}}et az öccsei üldözték el, megadta magát a Tangoknak. {{koreai|Yeon|Jon}} öccse, {{koreai|Jeongto|Csongtho}} Sillának adta meg magát a déli régió több várával egyetemben. A Tangok kihasználták a lehetőséget, [[Li Si-csi|{{kínai|Li Ji|Li Csi}}]] seregei visszavették a mandzsúriai területek jó részét és bekerítették a fővárost. 668-ban [[Podzsang kogurjói király|{{koreai|Bojang|Podzsang}}]]ot és mintegy {{szám|200000}} embert Tangba hurcoltak, a {{koreai|Goguryeo|Kogurjo}} birodalom szétesett.{{refhely|Kim|109–110.o.}}
 
Tang elfoglalta a meghódított területeket, nem adva a zsákmányból Sillának. Silla ezért, és mert mindenképp ki akarta szorítani a kínaiakat a félszigetről, támogatta a rövid életű és kis területű {{koreai|Bodeok|Podok|보덕; 報德}} állam létrejöttét, melynek királyává {{koreai|Bojang|Podzsang}} illegitim fiát, {{koreai|Anseung|Anszung}}ot (안승; 安勝) tették meg. Silla katonai támadásokat is indított a korábbi {{koreai|goguryeói|kogurjói}} területekért és végül sikerült a déli területeket megszereznie és 676-ban egyesítette a félsziget déli részét az uralma alatt.{{refhely|Kim|112. o}}
 
==Államszervezet és közigazgatás==
91. sor:
A meghódított területek nemeseit, törzsi vezetőit sajátos rendszerben integrálták a központi államszervezetbe, a {{koreai|''hyeong''|''hjong''|형, „rangidős”}} és a {{koreai|''sa''|''sza''|사, „intéző”}} tisztségekkel (például 2. rangfokozatú ''{{koreai|taedaehyeong|thedehjong}}'', 태대혛; 4. rangfokozatú ''{{koreai|taedaesaja|thedeszadzsa}}'', 태대사자). A királyság későbbi éveiben megjelentek olyan állami pozíciók, mint a katonai ügyintézéssel foglalkozó {{koreai|''daemodal''|''temodal''|대모달}} vagy a {{koreai|''taehak baksa''|''thehak paksza''|태학 박사, „tudós”}}.{{refhely|Kim|120. o.}} A főminiszter posztja először meghatározatlan időtartamú volt, később már három évre tölthette be az, akit megválasztott az arisztokrácia. Legtöbbször azonban a legnagyobb hatalommal bíró nemes erőszakkal foglalta el a posztot, a versengők pedig sokszor akár fegyveres harccal döntötték el, ki ül majd a székbe. Ez ellen a király sem nagyon tudott mit tenni. Az 5. rangfokozat fölötti tisztviselők alkották az államtanácsot.{{refhely|Kim|121. o.}}
 
A korábbi városállamokból fallal körülvett városok lettek, melyek kínai mintára a körzet vagy járás (''{{koreai|gun|kun}}'',;, 郡) központjává váltak. Élükön az állam által leküldött ''{{koreai|dosa|tosza}}'' (도사, 道士) állt. A járásokat öt nagyobb egységbe csoportosították, ezek neve ''{{koreai|bu|pu}}'' (부, 部) volt, ami tartománynak vagy prefektúrának felel meg. Ezek élére a ''{{koreai|yoksal|jokszal}}'' (욕살, 褥薩) került. A fővárosokat szintén öt ''{{koreai|bu|pu}}''ra osztották, amit kerületnek lehetne ma nevezni.{{refhely|Kim|123. o.}} A falvak élére helyi vezetőt neveztek ki, aki csupán helyi tisztséget kaphatott, a központi kormányzatba nem tudott fentebb lépni. Alattuk voltak a szabad parasztok, akik terményadót fizettek és [[robot (feudalizmus)|robotra]] is elvitték őket. Rajtuk kívül voltak még a kitaszítottak, akik külön falvakban éltek, valamint a legalsó réteg, a [[rabszolgaság|rabszolgák]].{{refhely|Kim|117–118. o.}}
 
A katonai berendezkedésről kevés leírás maradt fenn. Úgy tűnik, hogy minden férfinak kötelező volt a katonai szolgálat, a főváros mind az öt kerületében állomásoztak egységek, körülbelül {{szám|12500}} fő, valamint az öt tartomány mindegyikében voltak kihelyezett zászlóaljak, számuk a {{szám|21000}} és a {{szám|36000}} között váltakozott és a kormányzók vezették őket. A harcban a későbbi koreai királyságoktól eltérő módon a királyok is személyesen részt vettek. Akárcsak [[Silla|Sillában]] a [[hvarang|{{koreai|hwarangok|hvarangok}}]] csapata, {{koreai|Goguryeóban|Kogurjóban}} is létezett olyan fiatalokból álló alakulat, amelyet erkölcsi és katonai oktatásban részesítettek, az elnevezésük ''{{koreai|seonbi|szonbi}}'' (선비) volt.{{refhely|Kim|124. o.}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kogurjo