„Kogurjo” változatai közötti eltérés

A legmagasabb nemesi cím a {{koreai|''gochuga''|''kocshuga''|고추가, 古雛加}} volt, mely a {{koreai|gyeru-bu|kjeru-bu}}i királyi {{koreai|Go|Ko}} klán, a korábbi {{koreai|sono-bu|szono-bu}}i királyi klán, valamint a {{koreai|cheollo-bu|cshollo-bu}}i {{koreai|Myeongnim|Mjongnim}} klán tagjainak járt ki. 12 rendfokozat volt a tisztviselők között, az arisztokrácia legmagasabb elérhető tisztsége a {{koreai|''daedaero''|''tedero''|대대로, 大對盧; „főminiszter”}} volt. Ezt követte a {{koreai|''daega''|''tega''|대가, 大加}} és a {{koreai|''soga''|''szoga''|소가, 小加}}, mely rétegek tagjai számára elérhetetlenek voltak a legmagasabb posztok.{{refhely|Kim|115. o.}}

A meghódított területek nemeseit, törzsi vezetőit sajátos rendszerben integrálták a központi államszervezetbe, a {{koreai|''hyeong''|''hjong''|형, 兄; „rangidős”}} és a {{koreai|''sa''|''sza''|사, 士; „intéző”}} tisztségekkel (például 2. rangfokozatú ''{{koreai|taedaehyeong|thedehjong}}'', 태대혛태대형, 太大兄; 4. rangfokozatú ''{{koreai|taedaesaja|thedeszadzsa}}'', 태대사자, 太大使者). A királyság későbbi éveiben megjelentek olyan állami pozíciók, mint a katonai ügyintézéssel foglalkozó {{koreai|''daemodal''|''temodal''|대모달, 大模達}} vagy a {{koreai|''taehak baksa''|''thehak pakszathehakpaksza''|태학 박사태학박사, „tudós”太學博士; „főtudós”}}.{{refhely|Kim|120. o.}} A főminiszter posztja először meghatározatlan időtartamú volt, később már három évre tölthette be az, akit megválasztott az arisztokrácia. Legtöbbször azonban a legnagyobb hatalommal bíró nemes erőszakkal foglalta el a posztot, a versengők pedig sokszor akár fegyveres harccal döntötték el, ki ül majd a székbe. Ez ellen a király sem nagyon tudott mit tenni. Az 5. rangfokozat fölötti tisztviselők alkották az államtanácsot.{{refhely|Kim|121. o.}}

A katonai berendezkedésről kevés leírás maradt fenn. Úgy tűnik, hogy minden férfinak kötelező volt a katonai szolgálat, a főváros mind az öt kerületében állomásoztak egységek, körülbelül {{szám|12500}} fő, valamint az öt tartomány mindegyikében voltak kihelyezett zászlóaljak, számuk a {{szám|21000}} és a {{szám|36000}} között váltakozott és a kormányzók vezették őket. A harcban a későbbi koreai királyságoktól eltérő módon a királyok is személyesen részt vettek. Akárcsak [[Silla|Sillában]] a [[hvarang|{{koreai|hwarangok|hvarangok}}]] (화랑, 花郞) csapata, {{koreai|Goguryeóban|Kogurjóban}} is létezett olyan fiatalokból álló alakulat, amelyet erkölcsi és katonai oktatásban részesítettek, az elnevezésük ''{{koreai|seonbi|szonbi}}'' (선비) volt.{{refhely|Kim|124. o.}}