„Rákóczi-vár (Gyimesbükk)” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a (Commonsba áthelyezett kép linkjének javítása)
a
{{idézet2|A kőcsúcstól éles sziklagerinc nyúlik le egészen a Tatros völgyéig, ennek – a völgyet összeszorító – magas meredek előfokán van egy szép fekvésű erőd (Blockhaus), mely feltehetőleg a régi Gyimes vára helyén fekszik, s annak romjaiból épült.
 
Ezen erődhöz 134 lépdes fedett folyosó vezet oly meredeken, hogy gyalog is nagy fáradsággal lehet oda fel jutni, s mégis 1789-ben fel- és lelovagolt azon egy Lacz András nevünevű székely huszár.
 
A túl oldalon szintén erőditetterődített előfok szökelszökkel elő; ezek annyira elzárják a völgyet, hogy a Tatrosnak alig marad keskeny sziklaszegélyezteszikla szegélyezte mederhely. A vámhivatal épületei és a szerény kis kápolna ezen baloldali előhegy oldalának egy mélyületében vannak elrejtve. Ezen hadtanilag igen erős, könnyen védhető pont igen festői képet ádad, mint azt mellékelt rajzunk mutatja.
 
Egy karózat (pallisade) zárja át a leirt, s a mellékelt képben bemutatott erődök közt, a Tatros szükszűk völgymedrét; ezen gyenge kertelésen túl már Moldova határa kezdődik, ronda vámépületeivel, lomha határőreivel, ujúj Dacia nyomoruságosnyomorúságos voltának szembeszökő képét mutatván fel. Az oláh vámnál megszünikmegszűnik az Erdély felől eddig jövő csinált út, a közlekedés csak lóháton s ökörszekerekkel folytatható tovább, és ez igyígy van nem csak itt, hanem minden szorosainknál a tömösi vám kivételével. […] UthiányÚthiány tehát oka annak, hogy ezen szoroson igen csekély kereskedelmi mozgalom van, pedig hajdan e szoros egyike volt jártabb, sőt hadjáratokra is használt szorosainknak. 1467-ben itt küldötte be Mátyás király seregének egy részét a pártot ütött Moldova ellen. Csíkot dúló tatárok gyakran ütöttek itt be, s nem egyszer vivatottvívatott ott a honvédelemnek elszánt hősies harcza. Az 1816–17-ki éhségkor az ezen vonalon behozott gabona menté meg Csíkot és a Székelyföld nagy részét az éhségtől.}}
 
A vár a [[19. század]] közepéig volt használatban, amíg meg nem épültek a határkapuk, vámhivatali épületek és a határőr laktanyák. [[1894]]-ben [[Magyarország]] és [[Románia]] új vasútvonal építését határozták el, mely a gyimesekgyímesek völgyében lépi át a határt. A [[Csíkszereda-Gyimesbükk-vasútvonal]] megépítése szükségessé tette két bevágás elkészítését: az egyik a falu fölötti dombot és a rajta álló temetőt érintette, míg a másik a várhegyet. A vasút a Gyimesbükk elhagyása után a vár tövében átlépi a Tatros folyót, elhalad a 30. számú vasúti őrház mellett (mely a [[Magyar Államvasutak Zrt.|MÁV]] legkeletibb őrháza lett) és utána néhány méterrel átlépi a határt. Ezután újabb hídon kel át a Tatros fölött - de már a román oldalon. A várhegy alatt 15 méternyi bevágást kellett végezni a vonal elvezetéséhez, amelynek során a régi feljárót elbontották, és új, meredekebb, 95 fokból álló lépcsősort építettek. A vasútvonal a magyar oldalon [[1897]]. [[október 18.|október 18-án]] nyílt meg. A román fél 2 év késéssel, [[1899]]. [[április 5.|április 5-én]] készült el a vasútépítéssel, ekkor indult meg a határforgalom.
 
A [[trianoni békeszerződés]] után a határátkelőhely megszűnt, csak a [[II. bécsi döntés]] (1940 ősze) után került vissza a magyar határ ide a világháború végéig.