„Tennessee Williams” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
50. sor:
A második Pulitzert a [[Macska a forró bádogtetőn]] ''(Cat on a Hot Tin Roof)'' hozta meg 1955-ben. Itt megint egy déli családról van szó, ebben az esetben egy nagycsaládról. A pátriárka halálos betegsége – amit eleinte titkolnak előtte – és az örökség körüli harc adja meg a történet keretét. Ezen belül ott van a pátriárka fia (egy homoszexualitásával vívódó fiatal férj aki bánatában iszik), kétségbeesett felesége aki gyereket akar tőle az örökséget biztosítandó, férje bátyja akinél szexuális szempontból rendben van és már vannak is gyerekei, és a család aggódó matriarchája. Williams majdnem minden művében – mint ebben a darabban is – megtalálhatóak az alkoholizmus, a homoszexualitás és az agybaj elemei, csakúgy mint való életében. Sebastian karakterét a ''Suddenly Last Summer'' című munkájában egyenesen saját magáról mintázta, és ugyanitt használta fel nővére agyműtétének történetét is.
 
Az iguána éjszakája (''The Night of the Iguana'', 1961), melynek helyszínéül Williams Mexikót választotta, egy lebukott pap és egy vénkisasszony megrázó története; a drámáért [[New York Drama Critics Award]]-ot kapott. A Tetovált rózsa ''(The Rose Tattoo)'' 1951-ben [[Tony Award]]-ot nyert. Az ifjúság édes madara (''Sweet Bird of Youth'', 1959), az ambíció és egy rossz vágányra futott szerelem története.
 
Tennessee Williams egy olyan társadalomban nőtt fel amelyben a konvenciók erősen negatív hatással voltak a nonkonformista polgárok életére. Szexuális orientációja és vallási kételyei miatt magát kívülállónak érezte. Erőteljes írásaiban az emberek mindennapos dolgai szimbolikus jelentőséget kapnak. Karakterei minduntalan konfliktusba kerülnek az emberi természet szélsőséges oldalaival: az őrültség, a nimfománia, a vérfertőzés, a homoszexualitás, az erőszakos halál okait boncolgatja. Az író számára mindehhez a mintát a déli ember különleges természete és körülményei szolgáltatták. Idővel ez a sajátságos atmoszféra bekerült az amerikai irodalomba „déli gótika” néven, mint külön irodalmi zsáner; Williamson kívül legismertebb művelői [[Flannery O'Connor]], [[Eudora Welty]], [[William Faulkner]], [[Katherine Ann Porter]], [[Truman Capote]] és [[Harper Lee]] voltak.
 
Bár a ''Something Cloudy, Something Clear'' című munkáját már 29 éves korában elkezdte, kisebb-nagyobb megszakításokkal egész életében ezen dolgozott. A darab története önéletrajzi, egy korai romantikus viszony leírása. Színpadra először 2006-ban vitték Provincetown-ban (Massachusett állam), a Shakespeare on the Cape nevezetű színtársulat feldolgozásában, mint részét az úgynevezett [[First Annual Provincetown Tennessee Williams Festival]]-nak. ''The Parade, or Approaching the End of a Summer'' című művét 2008 tavaszán publikálta a [[New Directions]] kiadóvállalat. Ugyanez a vállalat ugyanebben az évben adta ki Williams utolsó darabját is: Ez a ház bontásra vár ''(A House Not Meant to Stand)''. Williams a darabot tipikusan déli, gótikusan ijesztő történetnek nevezte. A gyűjtemény szerkesztői ezeknek az experimentális stílusban írt munkáknak ''The Traveling Companion and Other Plays'' címet adták.
 
Legkiemelkedőbb színdarabjait többször is filmre vitték. Hőseit befutott színészek játszották, közöttük [[Richard Burton]], [[Marlon Brando]], [[Katherine Hepburn]], [[Paul Newman]], [[Elizabeth Taylor]], [[Montgomery Clift]], [[Bette Davis]].