„Carl Wilhelm Scheele” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kép a Commonsból
13. sor:
Scheele fedezte fel a gázok faszén általi [[Abszorpció (kémia)|adszorpcióját]]. Ezen túlmenően zárt edényben forralt [[Ecetsav|ecetet]], és ezáltal egy konzerválási eljárást talált, ami hasonlított a [[Pasztörizálás|pasztörizáláshoz]].
Ő végzett először kísérletet ezüst-kloriddal és felfedezte annak fényérzékenységét. Kitalálta, hogy az [[Ammónia|ammóniától]] megfeketedett [[ezüst-klorid]] nem oldódik és anélkül, hogy ennek tudatában lett volna, talált egy fixáló eszközt, ami a képeknek állandóságot nyújt.
1785 őszén megbetegedett. Az elhunyt, korábbi tulajdonos özvegye, Sara Margarethe Pohl, lánykori nevén Sonneman, viselte gondját és vezette a háztartását. Amikor Scheele közeledni érezte a halálát, 19861786. május 19-én feleségül vette az asszonyt és végrendeletében általános örökösének tette. Két nappal később, életének 44. esztendejében meghalt.
Stralsundban, a Fährstrasse 23. szám alatt található szülői házának falán egy emléktábla őrzi az ismert kémikus és gyógyszerész emlékét.
A CaWO₄ wolfrámérc-ásvány, neve után kapta a [[scheelit]] elnevezést, tovább a [[Hold|Holdon]] is róla neveztek el egy krátert. A Svéd Gyógyszerészeti Társaság 1961 óta adományozza az arra érdemesnek ítélteknek a Scheele-díjat.
 
== Kémiai felfedezései ==
A kémia számos területével foglalkozott, így felfedezései is széles spektrumot fognak át. A savak közül a nevéhez fűződik a [[borkősav]] (1769), az [[acetaldehid]] (1774), a [[benzoesav]] (1775), a [[húgysav]] (Bergmannal közösen) és az [[oxálsav]] (1776), a [[tejsav]] és a [[nyálkasav]] (1780), a [[citromsav]] (1784), az [[almasav]] (1785) és a [[galluszsav]] (1786) elsőként való kimutatása. Több új gyártási eljárás kitalálásával állított elő vegyületeket. Így hidrogén fluoridot és [[Foszforsav|foszforsavat]] (1771), [[Klór|klórt]] és [[Bárium-oxid|bárium-oxidot]] (1774), oxigént (1775), [[hidrogén-arzenid|hidrogén-arzenidet]] és [[Arzénsav|arzénsavat]] (1775), [[Scheele-zöld|Scheele-zöldet]] (1776), hidrogén-szulfidot (1777), molibdén-trioxidot (1778), hidrogén-ciadnidot vagy más néven [[Kéksav|kéksavat]] (1782). Neki sikerült az észterek elszappanosításával [[Glicerin|glicerinhez]] jutnia (1783). Rájött arra, hogy a [[barnakő]] [[Mangán|mangánt]] (1774), a [[tungstenit]] [[Volfrám|volfrámot]] (1781) tartalmaz. Az alkoholos erjedés során képződő [[Kozmaolaj|kozmaolajat]] (1785) szintén ő ismerte fel.