„Nikaiai Császárság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
embed {{Nemzetközi katalógusok}} with Wikidata information |
a 1 link egyértelműsítés AWB |
||
30. sor:
1204-ben a keresztes hadak elfoglalták Konstantinápolyt. [[V. Alexiosz bizánci császár|V. Alexiosz]] császár elmenekült, és így tett [[III. Alexiosz bizánci császár|III. Alexiosz]] veje, a kitartóan védekező [[I. Theodor nikaiai császár|Theodor Laszkarisz]] is. Székhelyét [[Nicea|Nikaiában]] rendezte be, ahol [[1206]]-ban az elmenekült pátriárka áldásával a nép császárrá kiáltotta ki.
A keresztesek által alapított [[Latin Császárság]] meglehetősen gyenge ellenőrzést gyakorolt a volt bizánci területek felett, ahol épp ezért görög utódállamok jöhettek létre (Nikaia mellett az [[Epiruszi Despotátus]] és a [[Trapezunti Császárság]]), melyek közül azonban Theodor és utódainak birodalma volt a legerősebb és a legjobb pozícióban ahhoz, hogy visszaszerezze a fővárost. Theodor nem azonnal arathatott sikert: 1204-ben Poemanenum és [[Bursa (város)|Bursa]] mellett vereséget szenvedett a latinoktól, ám kezére játszott a bolgárok megerősödése – [[Kaloján bolgár cár|Kaloján cár]] támadásai miatt [[I. Balduin latin császár|I. Balduin]] seregét átvezényelték a Balkánra. A [[Trabzon (település)|trapezunti]] támadókkal már sikeresen megbirkózott a nikaiai hadsereg.
Az elkövetkező években több szövetség és fegyverszünet köttetett és töretett meg mindegyik résztvevő részéről a [[latinok]], [[görögök]], [[szeldzsukok]] és [[bolgárok]] küzdelmében. Theodor a trónigényét többféleképpen is próbálta megerősíteni: új konstantinápolyi pátriárkát nevezett ki, és [[1219]]-ben elvette [[Jolánta latin császárnő|Flandriai Jolánta]] lányát, ám [[1222]]-ben elhunyt, és veje, Dukász János lett a császár.
58. sor:
<br>
{{bővebben|Bizánci császárok listája#A Laszkarisz-dinasztia császárai (Nikaiai Császárság) (1204–1261)}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
| |||