Főmenü megnyitása

Módosítások

a
blinkjavok
 
== A mű ==
A szerzőpáros, Lapine és Sondheim, első közös produkciójuk – a [[Pulitzer-díj (USA)|Pulitzer-díj]]as „Vasárnap a parkban” („Sunday in the Park”) – sikerén felbuzdulva határozta el, hogy újra együtt dolgoznak. Ennek eredményeképpen készítették el a Grimm fivérek különböző meséit ötvöző, mégis egységes, önálló történetet, mely inspirációjaként [[Bruno Bettelheim]] ''The Uses of Enchantment: The Meaning and Importance of Fairy Tales'' című,<ref>Stefan Kanfer: [http://www.city-journal.org/html/14_4_urbanities-sondheim.html Sondheim vs. Sondheim], City Journal, September 2004, pp. 95-112 (en)</ref> 1976-ban (magyarul: ''A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek'' 1985-ben<ref>Dr. Fischer Eszter: [http://www.fischereszter.hu/irasok/egy_hamis_profeta.pdf „hamis próféta“ különös története] - Fordulópont, 2004.</ref>) megjelent tanulmánykönyve szolgált. Az így megszületett ''Vadregény'' című musical egyszerre modern és klasszikus, és több - színházi Oscarnak is nevezett - [[Tony-díj]]at{{Wd|Q191874}} is elnyert. Zenéjét és dalszövegeit Stephen Sondheim, a világhírű [[Oscar-díj|Oscar]]- és Tony-díjas komponista szerezte, történetét az amerikai szövegkönyvíró és [[rendező]] James Lapine írta.
 
[[Fájl:Hirschfeldtheatre.jpg|150px|bélyegkép|balra|A hajdani Martin Beck,{{-}}ma Al Hirschfeld Színház]]
Első alkalommal James Lapine rendezésében 1986 decemberében került színre, a [[San Diego]]i ''Old Globe Színház'' deszkáin, ahol 50 előadást ért meg. Ez azonban nem a végleges változat volt. A „próbajátszások” során számos tekintetben átdolgozott darabot hivatalosan 1987 novemberében mutatták be a Broadway ''Martin Beck'' Színházában. Ezt, az „eredeti” darabot 1989 szeptemberéig 764-szer játszották. 1988-ban amerikai országos turnéra vitték, miközben elkészült 1990-ben egy [[London#A West End|West End]]-feldolgozás, és 1991-ben az eredeti színházi produkcióból egy professzionális televíziós felvétel.<ref name=sondheimguide>{{cite web | last = Hutchins | first = Michael H. | coauthors = | title = Into the Woods | work = The Stephen Sondheim Reference Guide | publisher = | date = October 14, 2010 | url = http://www.sondheimguide.com/woods.html | accessdate = april 21, 2014}}</ref> Az előadás 3 Tony-díjat és 5 Drama Desk-díjat is elhozott úgy, hogy „versenytársa” a szintén akkor debütáló [[Az Operaház Fantomja (musical)|Az Operaház Fantomja]] volt.
 
A ''Broadway Junior Collection''{{ideig|Broadway Junior Collection|megj=[http://www.broadwayjr.com/ Broadway Junior Collection]}} elkészítette a musical egy egyszerűsített, gyermekek által is előadható változatát is. Ebben az első felvonás bizonyos jelenetei és a teljes második felvonás kimaradtak, hogy 60–80 percben is előadható legyen - szemben a közel 3 órás eredeti produkcióval - és a zenei szólamokat is leegyszerűsítették.
=== A mű zenéje ===
[[Fájl:Stephen Sondheim - smoking.JPG|150px|bélyegkép|Stephen Sondheim, a zeneszerző és dalszövegíró]]
A [[New York Times]] úgy fogalmazott Sondheimról, hogy „talán ő a legnagyobb és legismertebb művésze az amerikai [[zenés színház]]nak”. Életművét a számos Tony-díjjal is elismerték és közismert színházi produkciók fémjelzik – ilyen például a [[West Side Story (musical)|West Side Story]] vagy a [[Gypsy]] dalszövege. Zeneszerzőként munkáit a többszólamúság, az egymásba átfolyó szólamok és gyors dallamvezetés jellemzik. Az „Into the Woods” (Vadregény) zeneiségének nehézségi fokát is ez adja.<ref>{{cite web | last = | first = | title = Ovation! Musical Theater tackles Sondheim's ‘Into the Woods’ | work = | publisher = | date = jul 9, 2008 | url = http://www.bainbridgereview.com/entertainment/24079174.html | accessdate = april 22, 2014}}</ref>
 
Stephen Banfield zeneesztéta így vélekedik a Vadregény – Into the Woods zenei világáról: „Az Into the Woods zeneileg egyetlen hatalmas dal. A melodikus anyaga széttöredezett, ritmikus és fülbemászó frázisokból áll, amelyek hol előbukkannak, hol pedig eltűnnek. Azt hiszem, ez néhány embert összezavar. Ők csupán a felbukkanó, egymástól független dallamtöredékeket hallják, és nem veszik észre, hogy azok valójában egy nagyobb zenei kompozíció részét képezik”<ref>Stephen Banfield: Sondheim's Broadway Musicals, The University of Michigan Press, 1993, 406. oldal</ref>