„Bernard Katz” változatai közötti eltérés

a
egyértelműsítés - Lipcse
a (Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel)
a (egyértelműsítés - Lipcse)
|képaláírás =
|születési név =
|születés helye = [[Lipcse (Németország)|Lipcse]]
|születés dátuma = [[1911]]. [[március 26.]]
|halál helye = [[London]]
}}
 
Sir '''Bernard Katz''' ([[Lipcse (Németország)|Lipcse]], [[1911]]. [[március 26.]] - [[London]], [[2003]]. [[április 20.]]) német-ausztrál-brit [[Biofizika|biofizikus]], [[Idegélettan|neurofiziológus]]. 1970-ben [[Julius Axelrod|Julius Axelroddal]]dal és [[Ulf von Euler|Ulf von Eulerrel]]rel közösen elnyerte az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] a [[Ingerületátvivő anyagok|neurotranszmitterek]] terén elért felfedezéseiért.
==Élete==
Bernard Katz 1911. március 26-án született Lipcsében, Oroszországból származó zsidó családban. Egyetlen gyermeke volt Max Katz prémkereskedőnek és feleségének, Eugenie Rabinowitznak. A középiskolát a lipcsei König-Albert-Gymnasiumban végezte, majd 1929-től kezdődően orvostudományt tanult a [[Lipcsei Egyetem|Lipcsei Egyetemen]]en. Élettani kutatásaiért már egyetemistaként (1933-ban) elnyerte a Siegfried Garten-díjat, 1934-ben pedig megkapta orvosdoktori diplomáját.
 
A náci hatalomátvétel után származása miatt hátrányos megkülönböztetésben részesült és élete is veszélyben forgott, ezért 1935 februárjában elhagyta Németországot és Angliában, a [[University College London|University College Londonban]]ban a Nobel-díjas [[Archibald Hill]] doktorandusz hallgatójaként tanult tovább. 1938-ban megszerezte a PhD fokozatot, egy évvel később pedig, 1939 augusztusában Carnegie-ösztöndíjjal Ausztráliába utazott, ahol a Sydney-i Kórházban a későbbi Nobel-díjas [[John Carew Eccles]] csoportjához csatlakozott.
 
1941-ben ausztrál állampolgárságot kapott, egy évvel később pedig jelentkezett az ausztrál légierőhöz. A [[Másodikmásodik világháború|második világháborút]]t a csendes-óceáni hadszíntéren, radarkezelő tisztként harcolta végig.
 
1946-ban visszatért Londonba, Archibald Hill kutatócsoportjába. A laboratóriumban előbb kutatási igazgatóhelyettes volt, 1950-től az egyetemen előadói, 1952-től pedig biofizika-professzori kinevezést kapott. Utóbbi státuszát 1978-as visszavonulásáig megtartotta.
==Tudományos munkássága==
Katz fő kutatási területe a [[Szinapszis|szinapszisokonszinapszis]]okon átadódó idegingerület volt. Az 1950-es évektől kezdve az elektromos ingerületet az idegsejtek között kémiai úton átadó [[acetilkolin]] biokémiáját és hatásmechanizmusát tanulmányozta. Felfedezte, hogy az acetilkolin "kvantumokban" szabadul fel, mindig legalább egy adott mennyiség lép ki a szinaptikus résbe, és ha ennél több, akkor az mindig a minimum pontos többszöröse. A későbbi kutatások kimutatták, hogy a jelenség oka az, hogy az acetilkolin kis vezikulumokban található az idegsejtben és ezek ürülnek ki az elektromos ingerület hatására. Katz munkája azonnal hatást gyakorolt az olyan idegrendszerre ható [[Peszticid|peszticidekpeszticid]]ek és egyéb hatóanyagok kutatásában, mint a szerves foszforsav-észterek vagy a [[DDT]].
 
Katz későbbi éveiben a [[tobozmirigy]] működését és a [[melatonin]] képződését kutatta.
==Elismerései==
Bernard Katz az idegingerület átvitelében elért eredményeiért 1970-ben - [[Julius Axelrod|Julius Axelroddal]]dal és [[Ulf von Euler|Ulf von Eulerrel]]rel megosztva - [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjban]] részesült. Kitüntették a Feldberg Alapítvány díjával (1965); a Királyi Orvosi Kollégium Baly-érmével és a Royal Society [[Copley-érem|Copley-érmével]] (1967). 1969-ben a királynő lovaggá ütötte.
 
1952-ben a brit [[Royal Society]] tagjává választották. Tagja volt Királyi Orvosi Kollégiumnak (''Royal College of Physicians'', 1968), a Dán Királyi Tudományos Akadémiának (1968), az Accademia Nazionale Lincei-nek (1969), az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémiának (1969). 1967-től a brit Mezőgazdasági Kutatási Tanácsban dolgozott, 1968-tól pedig ő volt a Royal Society biológiai titkára.
Bernard Katz 1945-ben feleségül vette az ausztrál Marguerite Penlyt. Két gyermekük született, David (sz. 1947, gyógyszerész lett) és Jonathan (sz. 1950, klasszikus irodalmár).
 
Sir Bernard Katz 2003. április 20-án halt meg Londonban, 92 éves korában.
 
==Források==
{{OrvosiNobelDíj}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
 
{{DEFAULTSORT:Katz Bernard}}
[[Kategória:Német Nobel-díjasok]]
97 354

szerkesztés