„Mauritz Béla” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források: navbox |
a egyértelműsítés - Lipcse |
||
23. sor:
== Életútja ==
[[Eötvös József Collegium|Eötvös-kollégistaként]] végezte felsőfokú tanulmányait a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetemen]], ahol 1902-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1902-től 1905-ig az egyetem ásvány- és kőzettani tanszékén oktatott [[Krenner József]] tanársegédjeként. 1905-ben a budapesti egyetemen természetrajz–vegytan szakos tanári minősítést szerzett. 1905 és 1910 között [[Semsey Andor]] ösztöndíjasaként [[Heidelberg]]ben ([[Victor Mordechai Goldschmidt|Goldschmidt]] és [[Karl Heinrich Rosenbusch|Rosenbusch]] irányítása alatt), [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]], [[Drezda|Drezdában]] és [[Bécs]]ben képezte tovább magát az ásvány- és kőzettan területén. 1910-ben visszatért tanársegédi munkájához a Budapesti Tudományegyetemre, 1912<!--MMúzArc.: 1911--> után adjunktusi, 1913-tól helyettes tanári címmel adott elő az ásvány- és kőzettani tanszéken. Egyidejűleg 1909-ben a kőzettan magántanárává habilitált, illetve 1911-től 1918-ig az ércteleptan magántanára volt a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Királyi József Műegyetemen]] is. A Budapesti Tudományegyetemen 1914-ben az ásvány- és kőzettan nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki. 1915-től három évtizeden keresztül, 1949-ig nyilvános rendes tanári címmel vezette a tanszéki munkát, egyúttal az ásvány- és kőzettani egyetemi intézetet. 1929–1930-ban az egyetem bölcsészettudományi karának dékáni, 1943–1944-ben az egyetem rektori feladatait látta el, 1944 végén pedig rövid ideig a tanintézet prorektora volt. Ezzel párhuzamosan 1937-től 1944-ig a [[felsőház]] póttagja volt.
1944-ben mint az egyetem prorektora, a [[Szálasi-kormány|nyilaskeresztes kormány]] [[statárium|statáriális eljárásával]] is dacolva, elszabotálta az egyetem Németországba költöztetését. Ugyanebben az évben tagja volt annak az MTA-különbizottságnak, amely a nyilasokkal szimpatizáló, később kormánybiztosi hivatalt is vállaló [[Orsós Ferenc]] patológusnak ítélte az Akadémia nagyjutalmát. A [[népbíróságok Magyarországon|budapesti népbíróság]] ezért Mauritzot 1946-ban vád alá fogta – kiegészítve azzal a vádponttal, hogy korábban megakadályozta a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|tanácsköztársaságban]] szerepet vállalt [[Lambrecht Kálmán]] egyetemi tanári kinevezését –, s a per feddéssel zárult. 1949-ben nyugdíjazás ürügyén eltávolították tanszéke éléről, s ezt követően a [[Magyar Állami Földtani Intézet]] kőzettani, bányatelepítési és -művelési kutatásaiban vett részt, majd miután onnan is eltávolították, a [[Magyar Természettudományi Múzeum]] ásvány- és kőzettárának munkatársa volt. 1957-ben megvédte doktori értekezését, a földtudományok doktora lett.
41. sor:
=== Főbb művei ===
* {{CitLib|tit=A Mátra-hegység eruptív kőzetei |ann=1909 |red=Akadémia |loc=Budapest}}
* {{CitLib|aut=[[
* {{CitPer|tit=Beiträge zur Kenntnis der abyssischen Gesteine des Syenitstockes von Ditró |per=Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn |ann=1927 |pag=108–158}} ([[Vendel Miklós]]sal)
* {{CitLib|tit=A Föld felépítése és anyaga |ann=1940 |red=Egyetemi ny |loc=Budapest}}
56. sor:
* {{ÚMÉL|4|603–604}}
* {{MTA1825-2002|2|858–859}}
{{A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem rektorai 1922–1950}}
{{DEFAULTSORT:Mauritz Bela}}
[[Kategória:Magyar petrográfusok]]
|