„Heinrich Schütz” változatai közötti eltérés

a
→‎Munkássága: egyértelműsítés - Lipcse
a (egyértelműsítés - Lipcse)
a (→‎Munkássága: egyértelműsítés - Lipcse)
 
== Munkássága ==
Schütz elsősorban a [[vokális zene]] területén alkotott maradandót. Főleg egyház zenei kompozíciók szerzője, de akadnak világi témájú művei is. 1619-ben jelent meg nyomtatásban első jelentősebb műve a ''Die Psalmen Davids''. A gyűjtemény darabjai Giovanni Gabrielli zsoltárkoncertjeinek a hatását mutatják, de a [[zsoltár]]ok mellett Schütz feldolgozott egyéb [[biblia]]i és templomi szövegeket is. A megzenésítéseket a többszólamúság jellemzi. Schütz az előszóban is utal a stylo [[Recitativo|recitativóra]], amely a [[Német-római Birodalom]] területén ebben a műben kerül először alkalmazásra. [[Lipcse (Németország)|Lipcselipcsei]]i tanulmányai alatt zenésítette meg [[Cornelius Becker]] lipcsei professzor zsoltárait. A dallamok nagy része Schütz saját munkája. A zenét a korai [[protestantizmus]] [[korál]]dallamaihoz igazította. Egyházi koncertgyűjteménye a ''Symponiae sacrae'' három kötetben jelent meg, [[Claudio Monteverdi|Monteverdinél]] folytatott tanulmányait követően. Az I. rész a [[Vulgata|Vulgátából]], a többi a német bibliai és templomi énekekből veszi a szövegét.
 
1623-ban adta ki ''Feltámadás-históriáját''. A megzenésítés alapja [[Lukács evangéliuma|Lukács]], [[Máté evangéliuma|Máté]] és [[János evangéliuma|János evangéliumából]] készült válogatás. A műben fellelhető a tudatos hagyományőrzés és a modernség egyaránt. A szereplők szinte mindig két szólamban szólalnak meg, jellemző, hogy a szerző a régi [[motetta]] technikát alkalmazza. ''Cantione sacre'' című [[latin nyelv|latin]] nyelvű motetta gyűjteménye két évvel később született meg. A mű egyházi [[kamarazene]] [[liturgia|liturgikus]] funkció nélkül. Az olasz [[madrigál]] hatása érezhető: a szóértelmezés formaalkotó, a dallamot, a harmóniát és a szólamszerkesztést meghatározó erő. Másik jelentős oratóriuma a ''Die sieben Worte Jesu Christi''. A mű szólistákra és ötszólamú kórusra íródott zenekari kísérettel, és a [[meditatív]] stílusjegyeket állítja előtérbe. A művet 1855-ben fedezte fel [[Otto Kade]], és ezzel vette kezdetét a 19. századi Schütz-[[reneszánsz]]. A szerző oratóriumai között megtaláljuk Lukács, Máté és János evangéliumának a megzenésítését is, [[passió]] formában.
97 308

szerkesztés