„Gerő Ernő” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
/*kép…
kép…
24. sor:
[[1945]] után fontos szerepet játszott a kommunista párt magyarországi hatalomátvételének megszervezésében. 1945 és [[1949]] között közlekedésügyi miniszter, [[1948]] – [[1949]] között pénzügyminiszter, majd államminiszter. [[1952]] és [[1954]] között miniszterelnök-helyettes volt, s egyben belügyminiszter (1953. július 4. – 1954. június 6.). Belügyminisztersége alatt átszervezte a politikai rendőrséget, az Államvédelmi Hatóság a Belügyminisztérium szervezeti rendjébe, a megyei államvédelmi osztályok pedig a megyei rendőr-főkapitányságok struktúrájába kerültek. Az átszervezéssel évtizedekre eldőlt a politikai rendőrség államigazgatásban elfoglalt helye.<ref>Állambiztonsági Történeti Tár. A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései 1953–1956. Történeti Hivatal Budapest, 2001. 24. oldal</ref> [[1954]] és [[1956]] között az [[MDP]] Központi Vezetősége Gazdaságpolitikai Bizottságának elnöke volt és ebben a minőségében azon fáradozott, hogy visszafordítsa a [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] által első miniszterelnöksége alatt hozott intézkedéseket. Rákosi lemondása után [[1956]] júliusától Gerő volt a [[Magyar Dolgozók Pártja]] Központi Vezetősége első titkára mint a keményvonalasok Rákosi után második legerősebb vezetője. A szovjet vezetés elvárásait azonban ő sem tudta maradéktalanul teljesíteni.
 
[[Fájl:Szalai Béla & Gerő Ernő 1955 FP 84067.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|[[Szalai Béla]] könnyűipari miniszterrel a 1955. május 1-i felvonulás dísztribünjén]]
==== Gerő és az MTA ====
A kommunista hatalomátvétel után Gerő kapta azt a feladatot, hogy szervezze meg a nem elég párthűnek tekintett MTA elsorvasztását. [[1949]] és [[1957]] között a [[Magyar Tudományos Akadémia]] (MTA) tagja volt, [[1948]]-ban [[Kossuth-érdemrend]]et (első osztály) és [[1949]]-ben [[Kossuth-díj]]at is kapott.
 
[[1948]]-ban az Országgyűlés törvényt alkotott a [[Magyar Tudományos Tanács]] (MTT) létrehozásáról, melyet lényegében egy hattagú pártkollégium irányított Gerővel az élén. A pártvezetés egy részének szándéka az volt az új intézménnyel, hogy majdan az fogja felváltani a megszűnő MTA-t. Végül azonban az MTA-t a Gerő által javasolt módon, az MTT beleolvasztásával vonták a párt befolyása alá [[1949]]-ben.
 
[[Fájl:Gerő Ernő Magyar Rádió 1955 FP 56202.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|A Magyar Rádió budapesti stúdiójában, 1955/56-ban]]
=== 1956-ban ===
1956 júliusában [[Anasztasz Ivanovics Mikojan]] a [[Szovjetunió]] rendkívüli megbízottja a Magyarországon kialakult politikai válság megoldásának kulcsát [[Rákosi Mátyás]] leváltásában és utódjának kijelölésében látta.<ref>[http://epa.oszk.hu/00000/00003/00001/fej06.htm Rainer M. János: A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom]</ref> 1956 július 18-án a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megállapítva Rákosi Mátyás érdemeit a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban saját kérése alapján felmentette a politikai bizottsági tagsága és a Központi Vezetőség első titkári tisztsége alól, a Központi Vezetőség első titkárává pedig egyhangúlag Gerő Ernőt választotta meg.<ref>[http://library.hungaricana.hu/hu/view/UjSzo_1956_07/?pg=129&layout=s&query=SZO%3D(ger%C5%91) Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)], library.hungaricana.hu</ref> 1956. október 23-án este 20 órakor a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete előtti tüntetés alatt nagy felháborodást keltő rádióüzenetet intézett a nyilvánossághoz. Ebben ellenforradalomnak minősítette az eseményeket, a tüntetőket sovinisztának, antiszemitának, reakciósnak és népgyűlölőnek nevezte.<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/88-06/ch02.html Gerő Ernő rádióbeszéde, 1956. október 23.]</ref>
40 ⟶ 41 sor:
 
===1956 után===
[[Fájl:Gerő Ernő sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Gerő Ernő hamvai a budapesti [[Farkasréti temető]]ben. (Torony-88. fülke).]]
Gerő Ernőt és családját, több más kommunista vezetővel együtt 1956. október 29-én a szovjet hadsereg repülőgépen a Szovjetunióba menekítette.<ref>lásd 2. jegyzet 139. oldal</ref> 1957. május 9-én megfosztották parlamenti mandátumától. [[1960]]-ban tért haza, de a [[Kádár János (politikus)|Kádár János]] vezette restaurált kommunista rezsim nem engedte visszatérni a hatalomba. Az [[Magyar Szocialista Munkáspárt|MSZMP]]-ből [[1962]]-ben zárták ki, a határozat többek között a következőt mondta ki: