„Egyesült Nemzetek Szervezete” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Tagjai: Átirányítások (Turkásznivalók), replaced: San FranciscoSan Francisco
45. sor:
[[1945]]-ben az 51 alapító tagállam a következő volt: [[Amerikai Egyesült Államok]], [[Argentína]], [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]], [[Belgium]], [[Bolívia]], [[Brazília]], [[Chile]], [[Csehszlovákia]], [[Costa Rica]], [[Dánia]], [[Dél-afrikai Köztársaság]], [[Dominikai Köztársaság]], [[Ecuador]], [[Egyesült Királyság]], [[Egyiptom]], [[Etiópia]], [[Fehéroroszország]], [[Franciaország]], [[Fülöp-szigetek]], [[Görögország]], [[Guatemala]], [[Haiti]], [[Hollandia]], [[Honduras]], [[India]], [[Irak]], [[Irán]], [[Jugoszlávia]], [[Kanada]], [[Kínai Köztársaság]], [[Kolumbia]], [[Kuba]], [[Lengyelország]], [[Libanon]], [[Libéria]], [[Luxemburg]], [[Mexikó]], [[Nicaragua]], [[Norvégia]], [[Panama]], [[Paraguay]], [[Peru]], [[Salvador]], [[Szaúd-Arábia]], [[Szovjetunió]], [[Szíria]], [[Törökország]], [[Ukrajna]], [[Új-Zéland]], [[Uruguay]] és [[Venezuela]]. A [[második világháború]] vesztesei tehát nem lehettek alapító tagállamok.
 
Az alapítást követő évben 1946-ban csatlakozott a világszervezethez [[Izland]], [[Svédország]], [[Afganisztán]] és [[Thaiföld]]. 1947-ben [[Jemen]]nel és [[Pakisztán]]nal, 1948-ban [[Mianmar|Burmával]], 1949-ben [[Izrael]]lel, valamint 1950-ben [[Indonézia|Indonéziával]] bővült a szervezet. Ekkor a felvétel megakadt, mert az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] nem kívánta [[Magyarország]]ot, [[Bulgária|Bulgáriát]], [[Románia|Romániát]] és [[Albánia|Albániát]] felvenni a szervezetbe, annak ellenére, hogy a békeszerződésekben ezeknek az országoknak a tagságot megígérték. Az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] ugyanakkor támogatta volna több olyan ország felvételét, amelyeket a [[Szovjetunió]] nem kívánt felvenni: [[Olaszország]]ét, [[Finnország]]ét, [[Japán]]ét, [[Portugália|Portugáliáét]]. Így 1951-ben már 18 tagállam várt felvételre. A [[Szovjetunió]] - nyilván arra is tekintettel, hogy a felvételt kérők között a saját táborába tartozó országok többségben voltak - a szervezet univerzális jellegét hangsúlyozta, és azt szerette volna, ha valamennyi felvételt kérő országot egyszerre vett volna fel tagjai sorába a szervezet. Ezt az elképzelést azonban az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] nem támogatta. Az USA és szövetségesei 1948-ban a Közgyűlésen elfogadtak egy határozatot, mely szerint a Közgyűlés tanácsadó véleményt kért a [[Nemzetközi Bíróság]]tól abban a kérdésben, hogy az Alapokmány 4. cikkének fent említett feltételei (békeszerető, a kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó ország) mellé lehet-e újabb feltételt előírni. Vagyis: a szovjet álláspontot úgy tüntették fel, mintha az egy új feltételt (a tagok egyszerre történő felvételét) állítana, így az Alapokmányt kívánná módosítani. A Nemzetközi Bíróság álláspontja nemleges volt. 1949-ben az USA új javaslatot terjesztett a Közgyűlés elé, hogy kérjen tanácsadó véleményt abban a kérdésben, hogy felvehető-e a Biztonsági Tanács ajánlása nélkül egy állam, tehát a Biztonsági Tanács negatív álláspontja is ajánlás-e. A Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy a Biztonsági Tanács kedvezőtlen állásfoglalás esetén a Közgyűlés nem foglalkozhat a tagfelvétel kérdésével. Végül a [[Szovjetunió]] javaslatára határozat született, hogy a 18 államot mégis felveszik egyszerre a szervezetbe. A [[Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa|Biztonsági Tanácsban]] azonban a [[Kína|Kínát]] képviselő [[Kínai Köztársaság|Tajvan]] kizárta [[Mongólia]] felvételét, amire az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] neheztelően reagált. Ekkor szovjet javaslatra elkülönítették [[Mongólia]] és [[Japán]] ügyét, és a maradék 16 tagállamot - köztük [[Magyarország]]ot - felvették a szervezetbe. Ezt követően felgyorsult a tagfelvétel. 1960-ban 97, 1970-ben már 127 tag volt. A tagok összetétele is megváltozott: a kezdeti európai-amerikai hegemóniát követően már az afrikai és ázsiai országok teszik ki a tagok zömét.
 
[[1973]]-ban belépett a [[Német Demokratikus Köztársaság]] és a [[Nyugat-Németország|Német Szövetségi Köztársaság]] 133. és 134. tagként. [[Ausztria]] [[1955]]-ben, [[Svájc]] [[2002]]-ben lépett be.
51. sor:
1992-ben, a [[Szovjetunió]] szétesése után [[Oroszország]] tagságát külön tagfelvételi eljárás nélkül ismerték el a [[Szovjetunió]] jogutódjaként, aminek azért volt jelentősége, mert így [[Oroszország]] "megörökölte" a [[Szovjetunió]] tagságát a Biztonsági Tanácsban. A többi szovjet utódállamot pedig felvették a szervezetbe. Ugyanakkor [[Jugoszlávia]] szétesése után a szervezet megtagadta azt a szerb kérést, hogy tagfelvételi eljárás nélkül a [[Szerbia|Szerbiából]] és [[Montenegró]]ból álló Kis-Jugoszlávia tagságát jogutódlás címén ismerjék el. [[Kínai Köztársaság|Tajvan]] pedig annak ellenére nem tagja a szervezetnek, hogy korábban a Biztonsági Tanácsban is képviselte [[Kína|Kínát]]. [[Kínai Köztársaság|Tajvant]] az államok többsége nem tekinti államnak, hanem olyan, a [[Kína]]i Népköztársasághoz tartozó szigetnek, ahol egy helyi ''de facto'' kormány van hatalmon.
 
1958-ban [[Egyiptom]] és [[Szíria]] - amelyek már ENSZ-tagok voltak - egyesült, és az új állam, az [[Egyesült Arab Köztársaság]] tagfelvételi eljárás nélkül lett az ENSZ tagja. 1961-ben a két állam szétvált, és ENSZ-tagságuk is automatikusan, szavazás nélkül helyreállt, bár Egyiptom egy darabig még Egyesült Arab Köztársaság néven gyakorolta jogait.
 
A tagsági jogokat a Biztonsági Tanács javaslatára a Közgyűlés felfüggesztheti, ha például egy állammal szemben kényszerítő eljárást határoztak el. A felfüggesztett állam jogait később a Biztonsági Tanács állíthatja helyre. A Biztonsági Tanács javaslatára a Közgyűlés 2/3-os többséggel kizárásról is határozhat. Felfüggesztésre és kizárásra még nem került sor, de [[Dél-afrikai Köztársaság|Dél-Afrika]] vonatkozásában a kizárás felmerült.
74. sor:
== Célja ==
 
Fő célja: A világbéke és nemzetközi biztonság megtartása, bármennyire is akadályozzák a nagyhatalmak.
Fő célja:
A világbéke és nemzetközi biztonság megtartása, bármennyire is akadályozzák a nagyhatalmak.
 
Mellékcéljai: