Az emberi boldogságnál nincsen értékesebb dolog. Ezért minden erőfeszítés ezt kell, hogy szolgája, maximalizálva részünket benne és minimalizálva az esélyeit rontó tényezőket. Bár a boldogság véletlen terméke természetes módon kifejlődött és ill. kultúránk révén szerzett tulajdonságainknak, nincsen hozzá fogható emberi élmény, nincsen, amit jobban élveznénk vagy kívánnánk, és önmagában ellentmondás lenne azt állítani, hogy létezik valami, amit jobban szeretnénk saját boldogságunknál. Ugyanakkor kézzelfogható különbség van az effajta boldogság (mint az a fajta kellemes elégedettség, amit mindennél jobban szeretnénk) és a puszta élvezet között, csakúgy, mint a fizikai és szellemi élvezetek között. A boldogság keresésének bonyolult viszonyait alapvetően az emberi pszichológia illetve a társadalomban való élet bonyolultsága és korlátai határozzák meg. Megértve ezek mélységét és feltételeit, néhány alapvető viselkedési és viszonyulási szabályra jutunk, melyek összessége nem más, mint a naturalista erkölcs. Valószínűleg minden naturalista egyetért abban, hogy ez az elemzés elvezet az ún. Arany Szabályhoz, sőt, a többség szerint e szabály megtartásának legjobb módja, ha az ember gyakorolja a könyörületesség és őszinteség erényét, ami ezáltal a boldogságunk fokozásának (mind gyakoriságban, mértékben, és valószínűségben) a legjobb módja is.
