„Mercury–Atlas–6” változatai közötti eltérés

A program talán legfontosabb eleme a hordozóeszköz volt, amely elegendő tolóerejű, hogy feljuttasson a [[világűr]]be egy akkora méretű és tömegű űreszközt, amelyben egy ember utazhat. Az Space Task Group számba vette a lehetséges alternatívákat – lényegében a különböző haderőnemek által szolgálatba állított, vagy még szolgálatba állítás előtt álló, de már tesztelés alatt álló ballisztikus rakétákat – és két alternatívát talált: a [[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje|Légierő]] igényei szerint megrendelt [[Redstone Arsenal]] által fejlesztett és [[Wernher von Braun]] által tervezett Redstone rakétát és a [[Convair|Consolidated Vultee Aircraft Corporation (Convair)]] által fejlesztett Atlas rakétát. Az 1,7 km/sec égésvégi sebességű Redstone-t tesztekhez és szuborbitális repülésekre szánták míg az [[Atlas (hordozórakéta)|Atlas rakéta]] (vagy katonai típusjelzése szerint az SM–65 Atlas) volt az egyetlen jelölt az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]]ban, amely a [[Mercury űrhajó]] [[Föld]] körüli pályára állítására potenciálisan megfelelt a Mercury-program kezdetén. Igaz, az Atlas még csak a tervasztalon hozta az elvárt paramétereket a döntés idején, a valódi képességet később kellett bizonyítania.<ref>{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4201/toc.htm|title=This New Ocean: A History of Project Mercury – Redstone and Atlas|author=Floyd S. Swenson Jr., James M. Grimwood és Charles C. Alexander|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2016-03-11}}</ref>

Végül [[1961]]. [[szeptember 13.|szeptember 13.]]-án startolt a negyedik Mercury–Atlas űrszerelvény és sikeres repülésen 1 Föld körüli keringést tett. A start utáni legnagyobb kérdés az volt, hogy a megvastagított oldalfal nyújtotta szerkezeti erősítés elegendő lesz-e a rakétánál. Az első másodpercekben ugyan komoly vibrációt mértek a műszerek, de a rakéta mind ezt a terhelést, mind a később jelentkező maximális dinamikus [[nyomás]]t (a max. Q-nak nevezett legnagyobb [[légellenállás]]i terhelést) jól bírta. Az űrszerelvény néhány repülési paraméterben alul vagy felül teljesített és végül a tervezettől kissé eltérő, de megfelelő pályára állt a Föld körül. A keringés során egyedül az oxigénellátó rendszerben figyeltek meg rendellenességet, a majd az űrhajós létfenntartásához szükséges gáz sokkal gyorsabban fogyott (felhasználó híján nyilvánvalóan egy kisebb szivárgás miatt), mint a tervezett volt. A többi rendszer kielégítően működött. Az egyetlen keringés végén [[Hawaii]] térségében az irányítás fékezőrakétákkal lelassította az űrhajót és a kabin megkezdte a [[visszatérés a légkörbe|légkörbe való visszatérést]]. 1 óra 49 perc 20 másodperces repülés után 176 kilométerre a [[Bermuda|Bermuda-szigetekszigetektől]]től szállt le, ahol az [[USS Decatur]] [[romboló]] vette a fedélzetére. A repülés sikeres volt, a későbbi analízis minden műveletet kielégítőnek ítélt.<ref>{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4201/ch12-2.htm|title=This New Ocean: A History of Project Mercury – Mercury Orbits at Last|author=Floyd S. Swenson Jr., James M. Grimwood és Charles C. Alexander|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2016-03-10}}</ref>