Wikipédia

„Fort Donelson ostroma” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
12. sor:
| parancsnokok1= [[Ulysses S. Grant]]<br/>[[Andrew H. Foote]]
| parancsnokok2 = [[John B. Floyd]]<br>[[Gideon J. Pillow]]<br>[[Simon B. Buckner, Sr.]]{{POW}}
| erők1 = {{szám|24531}} <br/> <ref name=strength>{{refhely|Gott, pp2003|284–288. 284–88o. Azszerint az uniós létszámba a hadsereg és a flotta ereje egyaránt beleértendő.</ref>|azonos=G284288}}
| erők2 = {{szám|16171}}<ref name=strength/>{{azonos|G284288}}
| units1 = [[Tennessee hadsereg (Uniós)]]<br>[[Nyugati Flotilla]]
| units2 = Fort Donelson helyőrség
| veszteségek1 = '''{{szám|2691}}'''<br/>507 halott <br/> {{szám|1976}} sebesült <br/> 208 fogoly/eltűnt<ref name=casualties>{{refhely|Gott, pp. 2003|284–85, 288.</ref> o.|azonos=G284285288}}
| veszteségek2 = '''{{szám|13846}}'''<br/>327 halott<br/> {{szám|1127}} sebesült <br/> {{szám|12392}} fogoly/eltűnt <ref name=casualties/>{{azonos|G284285288}}
| pozíciós térkép=USA
| szöveg pozíciója = center
31. sor:
A Fort Donelson mellett vívott ütközet [[Fort Henry ostroma|Fort Henry február 6-i eleste]] után hat nappal kezdődött. Fort Henry Tennessee állam védvonalának közepén helyezkedett el és az erőd elfoglalása szabaddá tette a [[Tennessee (folyó)|Tennessee folyón]] való uniós had- és utánpólásmozgatást. Az erőd védői közül kb. 2500-an nem várták meg a bekerítést, hanem a kb. 20 kilométerre keletre levő Fort Donelsonba vonultak vissza.{{refhely|Cooling, 1999|12–13. o.|Esposito, 1959|A 26. térképhez fűzött megjegyzés}} Az erőd megadását követő napokban az uniós csapatok ellenőrzés alá vonták a dél felé vezető vasútvonalat, s ezzel lehetetlenné tették, hogy a Konföderáció erősítéseket küldhessen a környékre, s hatékonyabban védekezhessen az uniós túlerő ellen.{{refhely|Esposito, 1959|25. térkép|Gott, 2003|65. és 122. o.|Nevin, 1983|79. o.}}
 
Fort Henry elestével a Konföderáció nehéz választás elé nézett. Grant hadserege beékelődött [[Albert Sidney Johnston]] tábornagy két fő erőssége közé. [[P. G. T. Beauregard]] tábornagy {{szám|12000}} katonája [[Columbus (Kentucky)|Columbust]] védte, [[William J. Hardee]] pedig {{szám|22000}} katonájával [[Bowling Green (Kentucky)|Bowling Greent]]. Fort Donelsonnál nagyjából {{szám|5000}} fő állomásozott. Az uniósok megtámadhatták Columbus-t, vagy megtámadhatták Fort Donelsont, mely által Tennessee fővárosát, [[Nashville]]-t fenyegették, de akár [[Don Carlos Buell]] vezérőrnagy [[Louisville (Kentucky)|Louisville]]-ben levő {{szám|45000}} katonája egymagában is megtámadhatta JohnsonJohnston erőit, Granttel a háta mögött. Johnston dühös volt, amiért az uniós ágyúnaszádok könnyedén kétvállrakét vállra fektették a Henry erődöt, mert nem értette meg az áradás kritikus szerepét a Tennessee folyót ellenőrző erősség elestében. A Buell jelenetettejelentette fenyegetés jobban aggasztotta, mint Grant és a folyami műveleteket mindössze elterelésnek vélte.{{refhely| Esposito, 1959|25. térkép}}
 
Johnston halogatta a döntést, mellyel tulajdonképpen elismerte, a Dél-Kentuckyban átszakadt védelmi vonalat Tennessee-ben sem tudja a konföderációs stratégia helyreállítani. A február 7-én a bowling greeni Covington Hotelben tartott haditanácson úgy döntött, hogy Beauregard adja fel Columbus-t, és ürítsék ki Bowling Greent, majd az erőket a Cumberlandtől délre, Nashville védelmére összpontosítsák. Balsejtelmei ellenére hallgatott Beauregard azon tanácsára, hogy Donelsont további {{szám|12000}} katonával erősítse meg, mivel egy ottani kudarc egyben Tennessee középső vidékének elvesztését is jelentett volna, a fontos fegyvergyártó kapacitással bíró Nashville-lel együtt.{{refhely|Nevin, 1983|81. o.|Cooling, 1999|18. o.|Gott, 2003|121–123. o.}}
111. sor:
 
A támadás elsősorban McClernand csapatainak rossz elhelyezése és tapasztalatlansága folytán járt sikerrel, valamint Nathan Bedford Forrest lovasságának oldaltámadása folytán. Richard Oglesby és John McArthur ezredesek dandárjait érte a legkeményebb csapás, ezért rendezetten visszavonultak újraszerveződés és lőszervételezés céljából. Reggel nyolc óra körül McClernand üzenetet küldött Lew Wallace-nak segítséget kérve, de Wallace sajátosan értelmezve Grant utasításait nem érezte magát felhatalmazva, hogy egy másik hadosztályt ért támadás ellen támadólag fellépjen, ezért elutasította a kérést. Wallace futárt küldött Grant szállására további utasításokért.{{refhely|Stephens, 2010|50-51. o.|Nevin, 1983| 86-87. o.}} Eközben McClernand katonáinak lőszere kifogyóban volt, de visszavonulásuk még nem csapott át menekülésbe. A korábban hadtáptisztként szolgáló Grant hadserege ekkoriban még nem tanulta meg, hogyan kell tartaléklőszert és ellátmányt vinni a tűzvonalban küzdő frontegységekhez. A Wallace táborába érkező második futár már zaklatottan azt kiabálta, hogy „a jobbszárnyunk menekül! ... Az egész hadsereg veszélybe került!”.{{refhely|Nevin, 1983|87. o.}} Ezúttal Wallace végre küldött egy dandárnyi segítséget Charles Crufttal az élén. Crufték igyekeztek Oglesby és McArthur helyét átvenni, de megérkezve meg kellett állapítaniuk, hogy Pillow csapataiba botlottak és máris az oldalukat fenyegető támadás bontakozott ki, így aztán ők is visszavonultak. {{refhely|Nevin, 1983|86–87. o.| Gott, 2003|194–203. o.|Cooling, 1999|29. o.|Woodworth, 2005|96. o.}}
<!---
Not everything was going well with the Confederate advance. By 9:30&nbsp;a.m., as the lead Union brigades were falling back, Nathan Bedford Forrest urged Bushrod Johnson to launch an all-out attack on the disorganized troops. Johnson was too cautious to approve of a general assault, but he did agree to keep the infantry moving slowly forward. Two hours into the battle, Gen. Pillow realized that Buckner's wing was not attacking alongside his. After a confrontation between the two generals, Buckner's troops moved out and, combined with the right flank of Pillow's wing, hit W. H. L. Wallace's brigade. The Confederates took control of Forge Road and a key section of Wynn's Ferry Road, opening a route to Nashville,{{refhely|Stephens, 2010|52. o.}} but Buckner's delay provided time for Lew Wallace's men to reinforce McClernand's retreating forces before they were completely routed. Despite Grant's earlier orders, Wallace's units moved to the right with Thayer's brigade, giving McClernand's men time to regroup and gather ammunition from Wallace's supplies. The [[68th Ohio Infantry|68th Ohio]] was left behind to protect the rear.{{refhely|Stephens, 2010|53-54. o.}}
 
A déliek számára sem ment minden zökkenőmentesen. Reggel fél tízkor az uniós frontdandárok visszavonulásakor Forrest azt sürgette, hogy Bushrod Johnson minden erejével indítson támadást a felbomló csapattestek ellen. Johnson ehhez túl óvatos volt, de abba beleegyezett, hogy a gyalogság lassan haladjon tovább előre. Az ütközet kezdete után két órával Pillow észrevette, hogy Buckner balszárnya nem csatlakozott a támadáshoz. A két tábornok összezördülése után Buckner csapatai megindultak és Pillow csapataival karöltve megtámadták W. H. L. Wallace dandárját. Ezáltal a Forge út és a Wynn's Ferry út kulcsszakaszai déli ellenőrzés alá kerültek, tehát megnyílt az elvonulás útja Nashville felé.{{refhely|Stephens, 2010|52. o.}}, de Buckner késlekedése időt adott Lew Wallace-nak McClernand hátráló hadosztályának stabilizálására, mielőtt azok teljesen megfutottak volna. A Thayer dandár segítsége időt adott a szétesett hadosztály újraszervezésére és Wallace tartalékaiból lőszert is kaptak. Wallace eredeti vonalait csak a 68. ohiói gyalogezred védte ekkor.{{refhely|Stephens, 2010|53-54. o.}}
The Confederate offensive ended around 12:30&nbsp;p.m., when Wallace's and Thayer's Union troops formed a defensive line on a ridge astride Wynn's Ferry Road. The Confederates assaulted them three times, but were unsuccessful and withdrew to a ridge {{convert|.5|mi|km}} away. Nevertheless, they had had a good morning. The Confederates had pushed the Union defenders back one to two miles (2–3&nbsp;km) and had opened their escape route.{{refhely|Gott, 2003|204–217. o.|Cooling, 1999|31. o.}}
 
A déliek támadása délután fél egykor ért véget, mikor Wallace és Thayer uniós csapatainak sikerült egy új védelmi vonalban megszilárdítaniuk az ellenállást a Wynn's Ferry út mindkét oldalán. A déliek háromszor rohamozták meg ezt a vonalat, majd a puskák lőtávolságán kívülre, kb. 800 méterre visszahúzódtak. Ezzel együtt azonban a reggel a déliek győzelmét hozta, mivel az uniós csapatokat 3-5 kilométerrel visszavetették, s megnyitották az utat a menekülés előtt.{{refhely|Gott, 2003|204–217. o.|Cooling, 1999|31. o.}}<!---
{{Quote box
|align=right
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fort_Donelson_ostroma”