Wikipédia

„Fort Donelson ostroma” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
86. sor:
[[File:Fort Donelson Feb14.png|thumb|400px|A felek pozíciója 1862. február 14-én]] Február 12-én az uniós katonák zöme, vagyis két hadosztálya elhagyta Fort Henry-t, ahol addig az ágyúnaszádok visszatérésére vártak. A csapatok kb. 8 kilométert haladtak a két erőd között vezető két főbb út mentén. Egy Nathan Bedford Forrest vezette lovasportya a nap hátralevő részére megakasztotta az előrenyomulást. Forrest csapatait Buckner küldte ki, és mikor megpillantották McClernand hadosztályának egy részét, tüzet nyitottak. Az összecsapás addig tartott, míg Buckner parancsa meg nem érkezett az állásokba való visszatérésre. A lovasság visszahúzódása után az uniós csapatok közelebb értek a védelmi vonalhoz és elkezdték elzárni a konföderációsok lehetséges menekülési útvonalait. Ennek folyamán McClernand került a jobbszárnyra, míg C. F. Smith a balra.{{refhely|Knight, 2011|98–102. o.|Civil War Trust|2. o.}} A USS Carondelet naszád ért fel először a folyón és harci felderítést végezve lőni kezdte az erődöt, majd visszahúzódott. Grant február 12-én érkezett a helyszínre és szállását a balszárny közelében, özv. Crispné házában ütötte fel.{{refhely|Cooling, 1999|21. o.|Gott, 2003|144–147. o.|Nevin, 1983|81. o.}}
 
<!--- Feb6: Buckner, feb. 7: Bushrod Johnson, feb. 9: Pillow megjön Clarksville-ből, feb. 10: Buckner visszaér Russelville-ből, feb. 13: Floyd. --->Február 9-én a frissen megérkezett Gideon Pillow vette át az erőd parancsnokságát és olyannyira elszánt volt, tisztjeinek tartott beszédében a Gondviselés segítségével nem csak az ellenség elűzését, de Fort Henry visszavételét tűzte ki célnak.{{azonos|SF2}} Floyd azonban jóval szkeptikusabb volt a lehetőségeket illetően és nem akart Fort Donelsonban csapdába esni, mivel Johnston a saját belátására bízta, hogy mit tegyen Donelsonnal. Február 11-én a Russelville-ből előző nap az erődbe érkezett Buckner Floydtól jövő parancsot továbbított Pillow-nak, hogy mindkettőjük csapatai az erődön kívül a folyótól délre, Cumberland City közelében működjenek, ahonnét az uniós utánpótlási vonalakat támadhatják és a Nashville felé vezető visszavonulási utat is biztosíthatják. Ez azonban a Donelsont védő konföderációs erőket súlyos létszámhátrányba hozta volna. Pillow február 12-én kora reggel elindult, hogy Floydnak kifejtse ellenérzéseitellenérveit, így Bucknernek adta az erőd parancsnokságát, azonban sietve visszatért, mikor ágyúzás zajára lett figyelmes.{{refhely|Knight, 2011|97–101. o.|azonos=Kn97101}} Ekkora már felhagyott a támadás gondolatával, de a közelben levő Floydnak azt táviratozta, hogy ''„Soha nem fogom önként feladni (ezen) állásomat és el vagyok szánva, hogy Isten segítségével meg is tartom.”''{{azonos|SF2}} Grant hadseregének megérkeztére reagálva február 13-án Johnston tábornagy utasította Floydot, hogy minden Clarksville-ben maradt egységét használja fel Fort Donelson védelmében.{{azonos|Kn97101}} Floyd még aznap megérkezett az erődbe.{{azonos|SF2}}
 
Február 13-án az uniós csapatok több kisebb, felderítő jellegű összecsapást kezdeményeztek, Grant fennálló parancsa ellenében, miszerint ne provokáljanak harcot. Az uniós balszárnyon C. F. Smith négy dandárjából [[Jacob Lauman]] és [[John Cook (katona)|John Cook]] ezredesek vezette kettőt a konföderációs állások erejének felderítésére küldött. Csekély veszteségek árán nem tudtak területet nyerni, de Smith egész éjjel folytatta a rajtaütéseket. McClernand szintén vezényelt egy engedélyezetlen támadást a jobb szárnyon. [[William R. Morrison]] dandárjának két ezrede W. H. L. Wallace ezredes 48. Illinois-i gyalogezredével karöltve megtámadták a „Redan 2-es” nevű üteget, mely állásaikat bombázta. [[Isham N. Haynie]], az illinois-iak ezredese magasabb ranggal bírt Morrisonnál, így az a támadás megkezdése után elfogadta Haynie vezetését. Ismeretlen okból azonban Haynie nem vette át a parancsnokságot, és mikor Morrison megsebesült, a támadást visszaverték. Néhány sebesült a senkiföldjén összeesve a tüzérség lövedékeitől kigyulladt fűben égve lelte halálát.{{refhely|Gott, 2003|157–164. o.|Cooling, 1999|23–25. o.|Nevin, 1983|82. o.| Woodworth, 2005|86–88. o.}} A visszavert támadások jelentősen növelték Floyd önbizalmát, aki azt táviratozta Johnstonnak, miszerint „Állásaink jók. Azt hiszem a szárazföldi erők ellen sikerrel védekezhetünk.”{{azonos|SF2}}
102. sor:
 
[[File:Fort Donelson river battery (1).jpg|thumb|left|A Cumberland folyót ellenőrző alsó ütegek egy része.]]
Mihelyt Foote déltájban megérkezett, Grant sürgetni kezdte, hogy támadja meg az erőd ütegeit. Foote szívesebben végzett volna megfelelő felderítést,{{azonosrefhely|Shelby Foote2|azonos=SF2}} de az utasításnak megfelelően naszádjaival délután három órára megközelítette a partszakaszt megkezdte az erőd bombázását. A Fort Henry sorsáról tájékozódott déliek ugyancsak megilletődtek ettől. Forrest alezredes korábban lelkészként működő beosztottjához fordulva azt mondta: ''„Az Isten szerelmére, tiszteletes, imádkozzon! A Mindenhatón kívül más nem mentheti meg ezt az erődöt!”''. Floyd a flottilla közeledtekor azt távirítozta Johnstonnak: ''„Az erőd húsz percig sem fog kitartani.”''{{azonos|SF2}} A helyzetet azonban minden fél hibásan értékelte.
 
A konföderációs tüzérek vártak, míg a hajók kb. 350 méter közelre értek és másfél óra alatt szétlőtték a Fort Henry alatt oly könnyedén győzedelmeskedő naszádokat. Délután fél ötre a USS St. Louis lapátháza megsérült és a zászlóshajó tehetetlenül sodródott. A USS Louisville szintén harcképtelenné vált, a USS Pittsburgh pedig léket kapott és kezdett megtelni vízzel. A jelentős sérülések következtében a flottilla visszavonult. Foote maga is megsérült a lábán.{{refhely|Stephens, 2010|50. o.|Nevin, 1983|83-84. o.}} A flottillát érő 500 lövésből 59 a St. Louist találta el, 54 a Carondaletet, 36 a Louisville-t és 20 a Pittsburgöt. Foote elszámította magát a támadással, bár mint láttuk, azt Grant erőltette elsősorban. Kendall Gott történész szerint ésszerűbb lett volna távol maradni és a messzire hordó ágyúkkal rombolni az erődöt. Szintén lehetséges lett volna egy éjjeli támadással lerohanni az ágyúkat az 1863-as [[Vicksburgi hadjárat (1863)|vicksburgi hadjárat]]ban alkalmazott taktikához hasonlóan, mert a nem mozgatható parti ütegeken túljutva Ford Donelson védtelenné vált volna.{{refhely|Cooling, 1999|26–27. o.|Nevin, 1983|83–84. o.|Gott, 2003|177–182. o.}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fort_Donelson_ostroma”