„Manjósú” változatai közötti eltérés

A '''Manjósú''' ([[Japán nyelv|japánul]]: 万葉集 ''man'yōshū'', "Tízezer Levél Gyűjteménye") a legfőbb japán versantológia, amely i. u. 759-ben a [[Nara-kor]] közepén (710-794) jelent meg. A mű egyike Japán nagyra becsült könyvgyűjteményeinek. Valószínűleg nem egyszerre lett összeállítva, hanem hosszú időn keresztül több ember gyűjtötte a különböző verseket. Jelenlegi formáját [[Ōtomo no Yakamochi]]nak (?718 - 785) tulajdonítják, aki egybegyűjtötte a sorozat részeit. A dalok keletkezési idejüket tekintve kb 300 évet ölelnek fel, a legutolsó darab 759-ből származik. A versekből megismerhetjük a korabeli emberek gondolkodásmódját és szokásait.

A Manjósú szó szerint azt jelenti, hogy „Tízezer levél gyűjteménye” vagy ''„Számtalan levél gyűjteménye”'', de más-más tudósok különbözőképp értelmezték a címet. [[Sengaku]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 仙覚 Szengaku), [[Kamo no Mabuchi]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 賀茂 真淵 Kamo no Mabucsi) és [[Kada no Azumamaro]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 荷田 春満 Kada no Azumamaro) a 葉 ''yō'' (jó) karakter jelentését úgy értelmezték, mint a koto no ha (szavak), így emiatt a ''„számtalan szavak gyűjteménye”'' névvel illeték a versgyűjteményt. [[Keichū]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 契沖 Keicsú) és [[Kamochi Masazumi]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 鹿持雅澄 Kamocsi Maszaumi) úgy gondolták, hogy a cím jelentése ''„az utolsó tízezer év gyűjteménye”''. [[Okada Masayuki]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 岡田正之 Okoda Maszajuki), a [[kanbun]] tudós szerint a versantológia egyfajta metaforája a fa leveleinek. Megint mások szerint a név a mű rengeteg oldalára utal.