A '''Manjósú''' ([[Japán nyelv|japánul]]: 万葉集 [[Hepburn-átírás]]sal: ''man'yōshū'', "Tízezer Levél Gyűjteménye") a legfőbb japán versantológia, amely i. u. 759-ben a [[Nara-kor]] közepén (710 - 794) jelent meg. A mű egyike Japán nagyra becsült könyvgyűjteményeinek. Valószínűleg nem egyszerre lett összeállítva, hanem hosszú időn keresztül több ember gyűjtötte a különböző verseket. Jelenlegi formáját [[ŌtomoÓtomo no Yakamochi]]nak (?718 - 785) tulajdonítják, aki egybegyűjtötte a sorozat részeit. A dalok keletkezési idejüket tekintve kb. 300 évet ölelnek fel, a legutolsó darab 759-ből származik. A versekből megismerhetjük a korabeli emberek gondolkodásmódját és szokásait.
== Elnevezés ==
A Manjósú szó szerint azt jelenti, hogy „Tízezer levél gyűjteménye” vagy ''„Számtalan levél gyűjteménye”'', de más-más tudósok különbözőképp értelmezték a címet. [[SengakuSzengaku]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 仙覚 [[Magyar nyelv|magyarulHepburn-átírás]]sal: SzengakuSengaku), [[Kamo no MabuchiMabucsi]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 賀茂 真淵 [[Magyar nyelv|magyarulHepburn-átírás]]sal: Kamo no MabucsiMabuchi) és [[Kada no Azumamaro]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 荷田 春満 [[Magyar nyelv|magyarulHepburn-átírás]]sal: Kada no Azumamaro) a 葉 ''yōjó'' ([[Magyar nyelv|magyarulHepburn-átírás]]sal: jóyō) karakter jelentését úgy értelmezték, mint a koto no ha (szavak), így emiatt a ''„számtalan szavak gyűjteménye”'' névvel illeték a versgyűjteményt. [[KeichūKeichú]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 契沖 [[Magyar nyelv|magyarulHepburn-átírás]]sal: KeicsúKeichū) és [[KamochiKamocsi MasazumiMaszazumi]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 鹿持雅澄 [[Magyar nyelv|magyarulHepburn-átírás]]sal: KamocsiKamochi MaszaumiMasaumi) úgy gondolták, hogy a cím jelentése ''„az utolsó tízezer év gyűjteménye”''. [[Okada MasayukiMaszajuki]] ([[Japán nyelv|japánul]]: 岡田正之 [[Magyar nyelv|magyarulHepburn-átírás]]sal: Okoda MaszajukiMasayuki), a [[kanbun]] tudós szerint a versantológia egyfajta metaforája a fa leveleinek. Megint mások szerint a név a mű rengeteg oldalára utal.
A gyűjtemény 20 részből/ könyvből áll, amely összesen 4516 verset tartalmaz. Ebben 4163 [[tanka]], 260 [[chōkacsóka]], 62 [[sedokaszedoka]] és 21 [[nagauta]] található. Ez a temérdek mennyiség 561 szerzőtől származik, akik közül 70 személy nő volt. Azokban az időkben, nagy tiszteletnek örvendtek nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül azok, akik kiemelkedő verseket tudtak írni. Azok a nők, akik a társadalmi hierarchiában alacsony pozíciót foglaltak el, gyakran a költészetet használták eszközként státuszuk növelésére. Az arisztokrácia gyakori szórakozásai közé tartoztak a műfelolvasások és a művészeti versenyek.
