„Fort Donelson ostroma” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
119. sor:
A déliek támadása délután fél egykor ért véget, mikor Wallace és Thayer uniós csapatainak sikerült egy új védelmi vonalban megszilárdítaniuk az ellenállást a Wynn's Ferry út mindkét oldalán. A déliek háromszor rohamozták meg ezt a vonalat, majd a puskák lőtávolságán kívülre, kb. 800 méterre visszahúzódtak. Ezzel együtt azonban a reggel a déliek győzelmét hozta, mivel az uniós csapatokat 3-5 kilométerrel visszavetették, s megnyitották az utat a menekülés előtt.{{refhely|Gott, 2003|204–217. o.|Cooling, 1999|31. o.}}
A mit sem sejtő Grantet kora délután értesítette hadsegédje az ütközetről. Elsőként C. F. Smith-nél tett látogatást és az 5. missouri és a 11. indianai ezredet áthelyeztette a jobb szárnyra.{{refhely|Stephens, 2010|50. o.|azonos=St50}} Ezután 12 kilométerrel arrébb a jeges úton megtalálta McClernand és Wallace táborát. Grant viszolygott a zűrzavar és a vezetés hiánya felett. McClernand elégedetlenkedését (''„ennek a hadseregnek parancsnokra van szüksége”'') szimplán tudomásul véve annyit mondott: „Olybá tűnik. Uraim, a jobbszárny (elvesztett) állásait vissza kell szereznünk.”{{refhely|Nevin, 1983|90. o.}}
<!---
True to his nature, Grant did not panic at the Confederate assault. As Grant rode back from the river, he heard the sounds of guns and sent word to Foote to begin a demonstration of naval gunfire, assuming that his troops would be demoralized and could use the encouragement. Grant observed that some of the Confederates (Buckner's) were fighting with [[knapsack]]s filled with three days of rations, which implied to him that they were attempting to escape, not pressing for a combat victory. He told an aide, "The one who attacks first now will be victorious. The enemy will have to be in a hurry if he gets ahead of me."{{refhely|Cooling, 1999|31–32. o.|Nevin, 1983|87–90. o.|Gott, 2003|222–224. o.|Eicher, 2001|176. o.}}
| |||