„Podmaniczky Frigyes” változatai közötti eltérés

Szülei báró Podmaniczky Károly és janckendorfi Nostitz Erzsébet (1788-1853). Gyermekéveit [[Aszód]]on töltötte; édesapja már 1833-ban meghalt. Középiskoláit 1838-tól 1842-ig a pesti ágostai evangélikus gimnáziumban végezte, 1842-43-ban a jogot [[Késmárk]]on hallgatta, ahova nevelője Hunfalvy Pál jogtanárnak választatott.

1845-ben Berlinbe ment az egyetemre, majd hosszabb külföldi útra indult.

1847-ig Pest vármegyei aljegyző, ekkor mint királyi engedélyt nyert mágnás részt vett a [[pozsonyi országgyűlés]]en. 1848-ban a pesti országgyűlés felsőházának tagja és korjegyzőjeként dolgozott.

A [[1848-49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharcban]] huszárkapitány és osztályparancsnok volt. 1848 szeptemberében mint önkéntes a [[Schwechat]] melletti táborba indult, azután a Károlyi-huszároknál mint kapitány végig küzdötte a szabadságharcot. A [[világosi fegyverletétel]] után [[Arad (Románia)|Arad]]on az osztrákok besorozták közlegénynek. Ezután [[Olaszország]]ba [[Milánó]]ba kísérték az ott állomásozó 7. sz. Prohaszka-gyalogezredhez, ahol 1850 februárjáig szolgált; innét [[Innsbruck]]ba, a Lajos főherceg 8. sz. gyalogezredbe osztották be. Végül 1850. június 21-én megszabadult, haza kerülvén falura vonult és az irodalomnak élt. Visszavonult a közéleti szerepléstől, és szépirodalommal valamint [[Magyarországi Evangélikus Egyház|evangélikus egyházának]] ügyeivel foglalkozott.

1867 és 1873 között a bányai [[evangélikus]] [[egyházkerület]] [[egyházkerületi felügyelő|felügyelője]] volt, [[Székács József]] [[püspök]] világi elnöktársa. 1868–1869-ben a [[Hazánk (folyóirat, 1868–1869)|Hazánk]] című folyóirat szerkesztője.

1873-tól 1905-ig a [[Fővárosi Közmunkák Tanácsa]] alelnökeként sokat tett Budapest fejlesztéséért. Ekkor készült el a főváros általános rendezési terve, ekkor épültek ki a körutak és a sugárutak, a dunai rakpartok kiépítése, három Duna-híd stb.

1875 és 1885 között a [[Nemzeti Színház]] intendánsa. Tízéves működése alatt a színház egyik fénykorát élte. Rendeleteivel hosszú időre biztosította, tevékenységével elősegítette a zökkenőmentes működést, anélkül, hogy a művészeti irányításba beleszólt volna. Első lépésként a műfajokat választotta szét. A népszínműveket és operetteket átadta a [[Népszínház]]nak. A szerveződő [[Magyar Állami Operaház|operaház]] – amelynek létrehozásában a [[Fővárosi Közmunkák Tanácsa]] alelnökeként is jelentős szerepe volt – majdani együttesének kialakítását is megkezdte. Rendkívül sokat tett mind a [[Nemzeti Színház]], mind az épülő [[Magyar Állami Operaház|operaház]] biztonságos működéséért, a korszerű technika megvalósításáért. A nyitás előtt már minden szempontból teljesen szétvált a drámai és operai tagozat. A különváló színházak között átgondolt rendszer alapján osztotta el a jelmezeket és a díszleteket. Gondossága, minden részletre kiterjedő figyelme hosszú időre biztosította e két intézmény kiegyensúlyozott ügykezelésének kereteit is. [[Budapest]] kulturális életének fejlesztésében játszott szerepe miatt köztiszteletben álló személy volt.

1885-ben mint intendáns ünnepelte 10 éves jubileumát és ez alkalommal a király császári és királyi valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. 1886-ban az adriai biztosító társulat magyarországi osztályának intézője lett, 1889-ben pedig a [[Szabadelvű Párt]] elnöke annak megszűnéséig.

1861 és 1906 között országgyűlési képviselő, 1861-ben az országgyűlés alelnöke lett. 1874-ig a szarvasi, 1875-ben a nagylaki kerület, 1878-ban Budapest VI. kerülete, 1881-ben [[Csanád vármegye]] nagylaki, 1884-ben és 1887-ben az ókanizsai, 1892. január 28-án, 1896-ban és 1901-ben Budapest IV. kerülete, 1905-ben [[Szászrég]]en választotta meg országgy képviselőnek.

* Podmaniczky emlékének ápolása egyfajta erjesztője volt a városvédő fordulatnak, a lokálpatriotizmus éledésének. A [[Budapesti Városvédő Egyesület]] minden év június 20-án hagyományosan megkoszorúzza a szülőházán található emléktáblát, a belvárosi Ferenczy István utca 12. alatt.

Cikkei és beszélyei a Pesti Naplóban (1852. 830-834. P. utinaplójából, 1854. 151. sz. könyvism.), a Divatcsarnokban (1854. Szerelem és házasság, regénytöredék); a Hölgyfutárban (1856. Egy csók nem a világ, beszély, 1857. Levél Kissingenből); a Család Könyvében (1855. Szerelem, szeretet és hölgyeink, 1856. Csinosság, kényelem, életmódunk rendezése); a Délibáb Képes Naptárban (1857. Falusi élet. Nevelési rendszer); a Sárosy Albumában (1857. Uti naplómból); a Hazai Vadászatokban (1857. Agarászat); a Vadász- és Versenylapban (1857. Agarászat, A csákói nyulkopók, 1858. Levél Recsky Andrásnak, 1859. Csákói kopók, Csákói agarászat, 1860. A csákói nemzeti országos agárverseny terve, 1861. Hubert hete Aszódon, 1861. Agarászati előhangok, 1863. Utóhangok, Agarászati körút, Agarászlevél, 1864. Agarászati utóhangok, Nyilt levelezés Gulácsy Imrével egy nemzetközi agárverseny indítványa iránt, 1865-66. Agarászati utóhangok és előhangok, 1868. Utó- és előhangok, 1869. Nyilt levél a Vadász- és Versenylap szerkesztőségéhez); a M. Akadémia Értesítőjében (I. oszt. 1861-62 II. k. A társadalmi regényről s különösen a magyar társadalmi regény feladatáról. Székfoglaló, ugyanez a Bud. Szemlében. 1861. XIII. k.); a Fővárosi Lapokban (1864. A vad rózsa, 1865. Két bokréta, beszélyek, 1875. 276. sz. Fölterjesztése a kormányelnökhöz a budai várszínház ügyében); a Koszorúban (1864. Liliom Eszter, A varázs hegedű, beszélyek); a Honban (1866. 75., 76., 77., 94., 215., 249. sz Széttekintések, 83., 90. sz. Pest, ápr. 11. 19.; már előbb is írt több politikai cikket a hírlapokba); a Honvéd-Albumban (1868. A 16. honvéd-huszárezred); az Ország-Világban (1884. Mint lett belőlem honvéd, 1885. Naplómból); a Nemzetben (1886. 173. sz. Liszt Ferencz negyvenhat év előtt, naplójegyzeteiből). Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.