„Gruzda János” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox |
a egyértelműsítés - Arad |
||
20. sor:
==Élete==
Édesapja, a székely gyökerekkel rendelkező Gruzda Domokos, Tövisen volt református lelkipásztor. Az általános iskolát szülővárosában, a középiskolát [[Nagyenyed]]en végezte. 1900-ban – apja biztatására – beiratkozott a [[kolozsvár]]i [[Protestáns Teológiai Intézet (Kolozsvár)|Református Teológiára]]. A főiskola idején autodidakta módon rajzolt és festett; 1901-ben az Egyetemi Kör kiállításán öt képével dicsérő oklevelet szerzett. 1902-ben az [[Erdélyrészi Szépművészeti Társaság]] kiállításán [[Fadrusz János]] felfigyelt képeire, és arra biztatta, hogy művészeti pályán haladjon tovább, de Gruzda nem akarta apjának tett ígéretét megszegni. Majd csak 1904-ben, a teológia elvégzése után, iratkozott a budapesti [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolára]]. Mesterei [[Ferenczy Károly]], [[Hegedűs László (festő)|Hegedűs László]] és [[Balló Elek]] voltak, de a főiskola akkor igazgatója, [[Szinyei Merse Pál]] is támogatta pályáját. Az utolsó főiskolai évben külföldi tanulmányútra nyert ösztöndíjat, így jutott el [[Berlin]] be, [[München]]be, [[Drezda|Drezdába]], [[Düsseldorf]]ba, [[Königsberg]]be és [[Bécs]]be. A tanulmányút során a lehető legtöbb időt töltötte a képtárakban és közben állandóan rajzolt.
1911. december 1 és 1912. július 1. között [[Alvinc]]en volt segédlelkész, innen Tövisre helyezték, majd 1914. nyarán lelkészi kinevezést kapott [[Magyarbece|Magyarbecére]]. Közben 1913-ban feleségül vette Ripka Annát, egy besztercei [[erdélyi szászok|szász]] iparoscsalád lányát. Gruzda tíz évig szolgált Magyarbecén, közben elvesztette a kapcsolatot művészetének támogatóival. Csak 1922-ben jelentkezett újra tárlaton, amelyet a nagyenyedi kollégium alapításának háromszázadik évfordulójára szerveztek. A festő ezen a kiállításon ismerkedett meg [[Áprily Lajos]]sal, akivel életre szóló barátságot kötöttek. Gruzda első önálló kiállítására csak negyvenhárom éves korában, 1924-ben került sor, ahol óriási sikert aratott. Ugyanebben az évben Zalatnára költözött, ahol haláláig református lelkészként szolgált. A lelkészlakban gyakran megfordultak az erdélyi magyar szellemi élet jeles személyiségei: [[Kuncz Aladár]], [[Tavaszy Sándor]], [[Jékely Zoltán]], [[Makkai Sándor]], [[Kacsó Sándor (újságíró)|Kacsó Sándor]], a festő [[Nagy István (festő)|Nagy István]]. A festőn 1950 körül kezdett elhatalmasodni az [[érelmeszesedés]], amelynek következtében nehézségekkel járt szolgálatának ellátása is, a festés is. Ennek ellenére életének utolsó hónapjaiban is kijárt tájképeket festeni. 1953-ban hunyt el.
59. sor:
* 1937, Párizs, világkiállítás
* 1938. december 31. – 1939. január, Budapest, csoportkiállítás
* 1943, [[Arad (Románia)|Arad]], csoportkiállítás
* 1943. június 12.–július 5., [[Brassó]], csoportkiállítás
* 1980. január 19.–február 8., Kolozsvár, Korunk Galéria, emlékkiállítás
| |||