„Telefonhálózat” változatai közötti eltérés

a
(kékítés)
a (→‎A telefon története Magyarországon: egyértelműsítés - Arad)
[[Magyarország]] első távolsági telefonbeszélgetése [[Sopron]] és [[Pinnye]] között jött létre 1877-ben. Megvalósítója [[Salamin Leó]], a soproni állami főreáliskola akkori igazgatója és természettan tanára volt. Ennek emlékét ma tábla őrzi az iskola falán.<ref>Az emléktábla fényképe: [http://mek.niif.hu/06500/06525/06525.pdf http://mek.niif.hu/06500/06525/06525.pdf] 20. oldal (az eredeti nyomtatott dokumentum 18. oldala).</ref>
 
1878-tól magánhasználatú telefonvonalak működtek [[Brennbergbánya|Brennberg]] bányatelepen. Magyarországon az első, magánbefektetők által finanszírozott telefonhálózat [[1881]]. május elsején nyílt meg Budapesten a Fürdő utca 10 szám alatt (mai nevén József Attila utcában). Vezetője Puskás Tivadar bátyja, Ferenc volt. Az előfizetők számáról ellentmondásos adatok vannak, a források hol 25, hol 50, hol 54, sőt 60 előfizetőt említenek. Az első nyilvános telefonállomásokat [[Budapest]]en és [[Budapest IV. kerülete|Újpesten]] [[1884]]-ben állították fel.
 
A fővárosi telefonhálózathoz a legkorábban (még 1881 februárjában) csatlakozó előfizetők:
A ''[[Budapesti Hírlap]]'' 1881. évi június 8-i számában a „Telefon és a háziúr” című cikk a következőkről ír: ''„Puskás Ferenc, ki Budapesten a telefonhálózat vezetésére és berendezésére kizárólagos jogot kapott, a város külső részén most tűzi ki a vonalakat. Ez életrevaló vállalat létesítése elé a háziurak közül sokan akadályokat gördítenek azzal, hogy megtagadják a sodronyvezetéket tartó vaskapcsoknak házukra való megerősítését. Az egyik úr fél, hogy a villám beüt majd a wertheimjébe, a másik házának a homlokzatát hiszi elcsúfítottnak, egy harmadik akkor összeget követel, mit lehetetlen megadni. Ha azt akarjuk, hogy Budapest más városok mintájára a tudományos vívmányok előnyében részesüljön, kár annak efféle szűkkeblű eljárással útját állni.”''
 
1881-ben az állam megállapította a köz- és magánhasználatú telefonhálózatok létesítésének feltételeit. Az 1888: XXXI. törvénycikk értelmében a telefonhálózatokat az állam saját költségén építi meg és tartja üzemben. [[1897]]-ben a telefonügyek intézésére felállították a Budapesti M. kir. Távbeszélő Hálózat Igazgatóságot. Vezetője Balla Pál főmérnök volt.
 
[[1887]]-re a magyar királyság területén közhasználatú telefonhálózat hét városban (Budapest, [[Szeged]], [[Arad (Románia)|Arad]], [[Temesvár]], [[Pozsony]], [[Pécs]] és [[Zágráb]]) működött. 1888-ban újabb két városban ([[Debrecen]] és [[Nagyvárad]]) kezdődött el a telefonszolgáltatás. [[1893]]-tól működött telefon [[Brassó]]ban, [[Marosvásárhely]]en, [[Baja|Baján]], [[Zombor]]ban, [[Esztergom]]ban és [[Szombathely]]en.
 
A magánhasználatú telefonokat az engedélyes (leggyakrabban vállalatok, vasúttársaságok) kizárólag a saját céljaira használhatta. 1887-ben 149, 1888-ban már 205 ilyen volt engedélyezve.
 
1893-ban létrejött az első interurbán összeköttetés, Pozsony, [[Győr]], Szeged, Arad, Temesvár és Budapest között. December 3-án a kereskedelmi miniszter Budapesten elmondott szavait mind az öt vidéki városban egyszerre hallották. „Konstatáltatott ez alkalommal, hogy az új távbeszélőn a beszéd kitűnően hallatszik. Még az egymástól legtávolabb fekvő Arad és Pozsony közt is, közel 600 km távolságra, a beszélők egymás hangját nemcsak megismerték, de beszédet oly tisztán és érthetően hallották, mintha az ugyanazon helyiségben folynék.”
97 308

szerkesztés