Wikipédia

„Fort Donelson ostroma” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
129. sor:
Grant hamar ki akarta használni a lehetőséget, s azt mondta Smith-nek: ''„A jobbszárnyon minden elveszett; magának kell bevennie Fort Donelsont.”'' Smith azt felelte: ''„be fogom”'', majd támadásra készítette fel két megmaradt dandárját. A Lauman dandár intézte a fő támadást James Tuttle ezredes 2. iowai ezredével annak élén, Cook dandárja dandárja pedig hátra és jobbfelé biztosított, valamint elterelő támadást intézett. Mivel a déli állásokat mindössze a John W. Head ezredes 30. tennessee-i ezrede védte, az északiak gyorsan elfoglalták a külső védővonalat. Két órányi ellentámadással sem sikerült kivetni őket az elfoglalt árkokból. Grant ezzel estére Fort Donelson elfoglalásának küszöbére érkezett. A folyót biztosító ütegek kikapcsolásával a déli hadsereg nem tud védekezni a naszádokkal szemben, márpedig valószínűnek tűnt, hogy másnap reggel az uniós gyalogság ellenőrzése alá tudja majd vonni őket.{{refhely|Cooling, 1999|32–33. o.|Nevin, 1983|90. o.|Gott, 2003|226–231. o.|Woodworth, 2005|108–111. o.}}
 
Eközben az uniós jobbszárnyon Lew Wallace támadóoszlopba rendezett három dandárt (egyet-egyet minden hadosztályból) és megpróbálta visszavenni az elvesztett állásokat. A támadók derékhadát saját dandárja képezte{{megjegyzésjegyzet*|ennek része volt a 11. indiana-i gyalogezred, melyet [[Morgan L. Smith]] ezredes vezetett, a 8. missouri önkéntesezred és más egységek.}} Cruft és [[Leonard F. Ross]] dandárja pedig kétoldalra került. Wallace előrenyomulást vezényelt. A zuávék taktikája szerint gyors előrenyomulásokkal fedezékről fedezékre vetődve haladtak.{{refhely|Stephens, 2010|56. o.}} Fél hatra visszafoglalták a reggel elvesztett állásokat,{{refhely|Stephens, 2010|57. o.}} éjjelre pedig a konföderációsokat visszanyomták kiinduló pozícióikba. Grant a reggel folytatandó támadást tervezésébe kezdett, és nem törődött a Pillow-támadás által megnyitott út teljes lezárásával.{{refhely|Gott, 2003|231–235. o.| Woodworth, 2005|111–113. o.|Eicher, 2001|178. o.|Cooling, 1999|33–34. o.}}
 
 
==A fegyverletétel (február 16)==
[[File:Dover Hotel, Petty Street, Dover, Stewart County, TN.jpg|thumb|Dover Hotel, Floyd szállása és a fegyverletétel helye.]]
Floyd és Pillow mindketten elégettek voltak saját teljesítményükkel, mivel parancsuk első részét, Hardee hadserege nashville-i visszavonulását biztosították. Az ostrom alatt Hardee elérte Nashville-t, így már nem fenyegette, hogy Buell és Grant közrefogja.{{azonos|SF2}} Mivel tudomásuk szerint óriási túlerővel álltak szemben és a küzdelmet mégis felvállalva előző nap nagy haditettet vittek véghez, azt táviratozták Johnstonnnak, hogy nagy győzelmet arattak. Buckner viszont közölte, hogy kétségbeejtő helyzetben vannak, melyet az uniós erősítések csak rontanak. Az éjjel fél kettőkor tartott végső haditanácson Buckner azt jelentette, hogy ha C. F. Smith reggel támad, akkor nagyjából fél óráig tud kitartani és hogy becslése szerint az erőd további védelme 75%-os veszteséghez vezetne. Buckner érvei eldöntötték a kérdést. A nagyarányú menekülés most már bonyolultnak tűnt. A folyami szállítóhajók a sebesültekkel elindultak Nashville-be és nem fognak visszatérni időben, hogy a parancsnokokat kimenekítsék.{{refhely|Nevin, 1983|93. o.|Gott, 2003|237–240. o.|Woodworth, 2005|115. o.|Eicher, 2001|178. o.|Cooling, 1999|35. o.}}
Mindkét oldal közel ezer katonát vesztett halottakban, és további {{szám|3000}} hevert sebesülten a csatamezőn, melyek közül néhányan megfagytak a hóviharban, mivel sok uniós katona elhajította pokrócait és kabátját.{{refhely|Eicher, 2001|178. o.| Nevin, 1983|34. o.}}
<!---
Inexplicably, Generals Floyd and Pillow were upbeat about the day's performance and wired General Johnston at Nashville that they had won a great victory. Buckner, however, argued that they were in a desperate position that was getting worse with the arrival of Union reinforcements. At their final council of war in the Dover Hotel at 1:30&nbsp;a.m. on February 16, Buckner stated that if C.F. Smith attacked again, he could only hold for thirty minutes, and he estimated that the cost of defending the fort would be as high as a seventy-five percent casualty rate. Buckner's position finally carried the meeting. Any large-scale escape would be difficult. Most of the river transports were currently transporting wounded men to Nashville and would not return in time to evacuate the command.{{refhely|Nevin, 1983|93. o.|Gott, 2003|237–240. o.|Woodworth, 2005|115. o.|Eicher, 2001|178. o.|Cooling, 1999|35. o.}}
 
Floyd, who believed if he was captured, he would be indicted for alleged corruption during his service in President James Buchanan's cabinet before the war, promptly turned over his command to Pillow, who also feared Northern reprisals. In turn, Pillow passed the command to Buckner, who agreed to remain behind and surrender the army. During the night, Pillow escaped by small boat across the Cumberland. Floyd left the next morning on the only steamer available, taking his two regiments of Virginia infantry. Disgusted at the show of cowardice, a furious Nathan Bedford Forrest announced, "I did not come here to surrender my command." He stormed out of the meeting and led about seven hundred of his cavalrymen on their escape from the fort. Forrest's horsemen rode toward Nashville through the shallow, icy waters of Lick Creek, encountering no enemy and confirming that many more could have escaped by the same route, if Buckner had not posted guards to prevent any such attempts.{{refhely|Stephens, 2010|58. o.|Cooling, 1999|37. o.|Gott, 2003|240–241. és 252-253. o.|Woodworth, 2005|116. o.|Nevin, 1983|93–94. o.}}
 
158 ⟶ 156 sor:
 
==Az ütközet utóhatása==
A Fort Donelson mellett vívott összecsapások súlyos beszteségekkelveszteségekkel jártak, elsősorban a nagyarányú konföderációs fegyverletétel miatt. Mindkét oldal közel ezer katonát vesztett halottakban, és további {{szám|3000}} hevert sebesülten a csatamezőn, melyek közül néhányan megfagytak a hóviharban, mivel sok uniós katona elhajította pokrócait és kabátját.{{refhely|Eicher, 2001|178. o.| Nevin, 1983|34. o.}} Az uniós veszteségek {{szám|2691}} főre rúgtak, melyből 507 halott, {{szám|1976}} sebesült és 208 eltűnt/fogságba esett volt. A konföderáció {{szám|13846}} főt vesztett, 327 halottal, {{szám|1127}} sebesülttel és {{szám|12392}} fogságba esett/letűnt katonával.{{azonos|G284285288}}
<!---
Cannons were fired and church bells rung throughout the North at the news. The [[Chicago Tribune|Chicago ''Tribune'']] wrote that "Chicago reeled mad with joy." The capture of Forts Henry and Donelson were the first significant Union victories in the war and opened two great rivers to invasion in the heartland of the South. Grant was promoted to major general of volunteers, second in seniority only to [[Henry W. Halleck]] in the West. After newspapers reported that Grant had won the battle with a cigar clamped in his teeth, he was inundated with cigars sent from his many admirers. (Grant would eventually die of throat cancer, likely brought on by his heavy smoking.) Close to a third of all Albert Sidney Johnston's forces were prisoners. Grant had captured more soldiers than all previous American generals combined, and Johnston was thereby deprived of more than twelve thousand soldiers who would otherwise have provided a decisive advantage at the impending [[Battle of Shiloh]] in less than two months time. The rest of Johnston's forces were 200 miles (320&nbsp;km) apart, between Nashville and Columbus, with Grant's army between them. Grant's forces also controlled nearby rivers and railroads. General Buell's army threatened Nashville, while [[John Pope (military officer)|John Pope]]'s troops threatened Columbus. Johnston evacuated Nashville on February 23, surrendering this important industrial center to the Union and making it the first Confederate state capital to fall. Columbus was evacuated on March 2. Most of Tennessee fell under Union control, as did all of Kentucky, although both were subject to invasion and periodic Confederate raiding.{{refhely|Nevin, 1983|96. o.|Gott, 2003|266–267. o.|Esposito, 1959|30–31. térkép}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fort_Donelson_ostroma”