„Fort Donelson ostroma” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
134. sor:
[[File:Dover Hotel, Petty Street, Dover, Stewart County, TN.jpg|thumb|Dover Hotel, Floyd szállása és a fegyverletétel helye.]]
Floyd és Pillow mindketten elégettek voltak saját teljesítményükkel, mivel parancsuk első részét, Hardee hadserege nashville-i visszavonulását biztosították. Az ostrom alatt Hardee elérte Nashville-t, így már nem fenyegette, hogy Buell és Grant közrefogja.{{azonos|SF2}} Mivel tudomásuk szerint óriási túlerővel álltak szemben és a küzdelmet mégis felvállalva előző nap nagy haditettet vittek véghez, azt táviratozták Johnstonnnak, hogy nagy győzelmet arattak. Buckner viszont közölte, hogy kétségbeejtő helyzetben vannak, melyet az uniós erősítések csak rontanak. Az éjjel fél kettőkor tartott végső haditanácson Buckner azt jelentette, hogy ha C. F. Smith reggel támad, akkor nagyjából fél óráig tud kitartani és hogy becslése szerint az erőd további védelme 75%-os veszteséghez vezetne. Buckner érvei eldöntötték a kérdést. A nagyarányú menekülés most már bonyolultnak tűnt. A folyami szállítóhajók a sebesültekkel elindultak Nashville-be és nem fognak visszatérni időben, hogy a parancsnokokat kimenekítsék.{{refhely|Nevin, 1983|93. o.|Gott, 2003|237–240. o.|Woodworth, 2005|115. o.|Eicher, 2001|178. o.|Cooling, 1999|35. o.}}
 
<!---
Floyd abban a hitben volt, hogy fogságba esése esetén jogi eljárás alá fogják helyezni a Buchanan-kabinetbeli tevékenysége folyamán elkövetett korrupcióért,{{jegyzet*|Azzal vádolták hogy a szecesszió elősegítése céljával fegyvereket vitetett a déli országrészbe, ahol az elszakadt államok milíciái azt szövetségi raktárakból lefoglalták.}} ezért átadta a parancsnokságot Pillow-nak. Pillow esküt tett a konfliktus kezdetén, hogy vagy kivívja a függetlenséget, vagy meghal, de nem adja meg magát. Mivel meghalni még nem akart, szintén a menekülés mellett döntött és továbbadta a parancsnokságot Bucknernek. Buckner Kentucky-ban élt a háború előtt és ez az állam immár elveszni látszott a Dél számára, ezért Bucknerben nem tombolt a harci láz. Beleegyezett, hogy ő lesz a rangidő tiszt, aki leteszi a fegyvert az északiak előtt, noha tudta, hogy ezért határtalan megvetés lesz az osztályrésze Délen.<!---
Floyd, who believed if he was captured, he would be indicted for alleged corruption during his service in President James Buchanan's cabinet before the war, promptly turned over his command to Pillow, who also feared Northern reprisals. In turn, Pillow passed the command to Buckner, who agreed to remain behind and surrender the army. During the night, Pillow escaped by small boat across the Cumberland. Floyd left the next morning on the only steamer available, taking his two regiments of Virginia infantry. Disgusted at the show of cowardice, a furious Nathan Bedford Forrest announced, "I did not come here to surrender my command." He stormed out of the meeting and led about seven hundred of his cavalrymen on their escape from the fort. Forrest's horsemen rode toward Nashville through the shallow, icy waters of Lick Creek, encountering no enemy and confirming that many more could have escaped by the same route, if Buckner had not posted guards to prevent any such attempts.{{refhely|Stephens, 2010|58. o.|Cooling, 1999|37. o.|Gott, 2003|240–241. és 252-253. o.|Woodworth, 2005|116. o.|Nevin, 1983|93–94. o.}}
 
Február 16-án reggel Buckner sent a note to Grant requesting a truce and asking for terms of surrender. The note first reached General Smith, who exclaimed, "No terms to the damned Rebels!" When the note reached Grant, Smith urged him to offer no terms. Buckner had hoped that Grant would offer generous terms because of their earlier friendship. (In 1854 Grant was removed from command at a U.S. Army post in [[California]], allegedly because of alcoholism. Buckner, a fellow U.S. Army officer at that time, loaned Grant money to return home to Illinois after Grant had been forced to resign his commission.) To Buckner's dismay, Grant showed no mercy towards men he considered to be rebelling against the federal government. Grant's brusque reply became one of the most famous quotes of the war, earning him the nickname of "Unconditional Surrender":{{refhely|Nevin, 1983|94. o.|Gott, 2003|254–257. o.}}