„Derkovits Gyula” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
add more info sections and images |
|||
1. sor:
{{Életrajz infobox
| név=Derkovits Gyula
| kép=
| képaláírás = [[Önarckép]] ([[
| születés dátuma = [[1894]]. [[április 13.]]
| születés helye = [[Szombathely]]
8. sor:
| halál helye = [[Budapest]]
}}
'''Derkovits Gyula''' ([[Szombathely]], [[1894]]. [[április 13.]] – [[Budapest]], [[1934]]. [[június 18.]]) magyar festő és grafikus.
Sajátosan egyéni művészetet alakított ki a modern nyugat-európai stílusirányzatok (főleg az [[expresszionizmus]], a [[kubizmus]] és a [[konstruktivista művészet|konstruktivizmus]]) mentén.
==
===Ifjúsága===
Sokgyermekes családban nőtt fel. Édesapja asztalosmester volt és fiának is ezt az életet szánta. Korán elkezdett rajzolni, s édesapja nem nézte jó szemmel fia művészi próbálkozásait. 16 évesen édesapja hivatalos szerződéssel maga mellé vette inasnak, hogy aztán 3 év múltán már mint segéd dolgozhasson a családi műhelyben. A sok hiányzás miatt az elemit csak a harmadikig járta. Édesanyja korai halála egész ifjúságának talán legmegrázóbb eseménye. Nem csoda, hogy az anya nélkül maradt egyre szegényedő családban a Gyulának a rajzolás és festés jelentett örömöt.
{{Idézet 2|''Este, oh az este ha rá teregette kék homályát a szemekre, és megenyhültek a forró nyárnapi műhely kínjaink, és akkor próbálgattam szárnyaimat mint a bagoly... vagy vasárnap akkor az egész nap az enyém volt, rajzolhattam faraghattam akár estig, ez volt az örömöm''|Derkovits Gyula visszaemlékezése gyeremekkorára, 1925 körül|40%|right|rquote=1 }}
Az [[első világháború]] kitörésekor önként jelentkezett katonának, feltehetően azért, hogy megszabaduljon a rákényszerített munkájától. Néhány hetes kiképzést követően a Kárpátokban folyó harcokba küldték, ahol kisebb sérüléssel kórházba került, aztán 1915 tavaszán ismét a frontra küldték. ''Bal könyökén és alsó karján nehéz, roncsolt sebet kap...mire a szantinécek rátalálnak, tüdeje áthűl a nagy hidegben. Először vidékre, majd Bécsbe kerül kórházba. Bal karját amputálni akarják. Nem engedi. Úgy érzi, még szüksége lesz rá, palettát tart majd vele... Bal karja a gondos ápolás mellett is béna marad''<ref>Derkovits Gyuláné: Mi ketten (Budapest, 1977) 16. oldal</ref> a hidegben egész életére kiható tüdőbajt kapott.
===Képzőművészeti tanulmányok===
[[Fájl:Derkovits Gyula Woman head 1919.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Női fej, 1919, tus papíron. Magángyűjtemény]]
1916-ban visszatér Magyarországra és felköltözött Budapestre. 1916-ban Budapestre költözött hadirokkantként, némi segélyből és asztalosmunkából tartotta fenn magát. Baloldali elkötelezettségű ember volt, már 1918-ban belépett a kommunista pártba, folyamatosan kapcsolatot tartott fenn a bécsi emigránsokkal.
Kezdetben bátyán lakott. Megélhetését az állam 1919-ig évi 120 koronával támogatta. 1917-ben a Lónyai utcai Iparrajziskolában esti aktrajzolásra járt. Majd Podolini-Volkmann Atrúr Lehel téri és Teplánszky Sándor Akácfa utcai szabadiskolájába képezte magát. 1917 januárjától a kor legmodernebb szemléletű magániskolájában a Haris utcai Képzőművészeti szabadiskoljában tanul ahol olyan tanárok keze alatt folyt a munka mint [[Kernstok Károly]], [[Rippl-Rónai József]], [[Vedres Márk]], [[Vágó József (építész)|Vágó József ]], [[Bölöni György]], [[Elek Artúr]], [[Márkus László]]. 1917-ben a MA szerkesztőségében kiállították rajzait. Időről-Időre kiújuló tudőbaja hátráltatja a munkában. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével az iskola egyik modelljével Dombai Viktóriával.
A [[Tanácsköztársaság]] kitörésével átalakították az oktatási rendszert és lehetőséget kapott, hogy Kernstok Károly által vezetett Nyergesújfalusi művésztelepen tanulhasson. Ez az alig másfél hónap művészi fejlődésére, világnézetére óriási hatással volt. A Tanácsköztársaság augusztus elején bekövetkezett bukása után leendő feleségével az éj leple alatt vonatra szállt és visszautazott Budapestre.
===Megrendelésekből tengődve===
Miután visszatért Budapestre, kilátástalan helyzetében Kernstock Károly sietett segítségére. A Pandamonium c. litográfia-sorozatot. Egyik megrendelést kapta a másik után. [[Füst Milán]]: Advent, [[Arany János]]: Toldi és [[Moly Tamás]]: Karnevál c. könyvéhez készített illusztrációkat. 1921 végétől kezdve már lapoknak is dolgozik. A [[Magyar Írás folyóirat|Magyar Írás]], mely a korszak egyik legnagyobb művészeti folyóirata, sorra közölte linómetszeteit és festményeinek reprodukcióit.
1920 telén [[Kmetty János]] műtermébe jár aktrajzolásra. Ő ismertette meg a rézkarcolással. 1921 végén [[Szobotka Imre]] közel két hónapra átengedte Déry utcai műtermét, mely hatalmas lendületet adott Gyula munkakedvnek. [[1920]]-ban két képet (''Papagájos ember'', ''Dögevők'', lappanganak) kiállított a [[Nemzeti Szalon]]ban. 1922 elejére megszülettek az első valóban jelentős művek. E nagyméretű olajképek elkészültét követően, néhány kisebb csoportos tárlat után 1922. november 19-én megnyílt első gyűjteményes kiállítása a Belvedere galériában mely erkölcsi és anyagi tekintetben is komoly sikert hozott.
===Bécsi emigráció===
Habár a kiállítás ismertté tette a nevét a műértők között, a mindennapi megélhetés nem lett könnyebb a fiatal házaspárnak. 1923 június 2-án Derkovits Gyula feleségével hajóval Bécsbe utazott. Kint a Pestről hozott pénz hamar elfogyott és alig egy hónap múltán tartalékaik kifogytak. Hoselitz Ernő gyártulajdonos azonban segítségükre sietett és a közel két évig szerény megélhetést biztosított a festőnek. Rendszeresen látogatta a múzeumokat, kedvenc helye a Kunsthistorisches Múzeum volt.
Itteni tartózkodása alatt egyre gyakrabban fordult a sokszorosított grafika műfajához, itt készítette el az ''Evezősök'', a ''Kártyázók'' és a ''Halottsiratás'' c. lapokat, mely utóbbi a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete révén a clevelandi seregszemlén is részt vett.
[[Fájl:Derkovits Halottsiratás 1924.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Halottsiratás. 1924. olaj vásznon. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.]]
Talán két testvérének halála fordította figyelmét a halál témájára. Az egész bécsi időszak legmegrendítőbb alkotása a ''Halottsiratás'' festmény, mely [[Somogyi Béla]] szociáldemokrata újságíró 1920-ban történt meggyilkolásának emlékét dolgozza fel.
1925 február 25-én a Weihburg Galériában gyűjteményes kiállítása is egyértelműen sikerrel zárult s több kép is gazdára talált. A fokozódó infláció és munkanélküliség miatt ez sem volt elég a mindennapi biztos megélhetéshez, így Derkovits abban a reményben hogy Budapesten is vásárlókat találhat új képeire Busapestre vitte azokat. 1925 május 2-án az Andrássy út 17. szám alatti Mentor könyvkereskedés kultúrszobájában nyílt tárlat eladásaiból befolyt összeg, valamint a bécsben élő magyar szobrász [[Ferenczy Béni]] támogatása is sokat jelentett.
1925 augusztusában Hoselitztől érkező anyagi támogatása abbamaradt. Később a magyar politikai rendőrség tisztogató akciójának rémhíre és kilátástalan helyzetük miatt 1925 telén úgy határoztak visszatérnek Budapestre.
===Hazai sikerek===
Hazatérése után Huppert Ernő gyártulajdonos megrendelésre elkezdte festeni a máig lappangó ''Lakoma'' c. festményt. A kétmilliós előlegből egy jó állapotban lévő Üllői úti lakást béreltek. A kép végül hosszú gyötrődést követően elkészült, de a megrendelőnél nem aratott sikert, így a további anyagi támogatás is elmaradt.
1926 tavaszán a [[KÚT (képzőművészet)|Képzőművészek Új Társasága]] harmadik kiállítása hoz számára igazi hazai sikert. Az [[Ernst Múzeum|Ernst Múzeumban]] megrendezett tárlaton három festménnyel (''Önarckép'', ''Utolsó vacsora'', ''Élet és halál'') vett részt. A kritika nagyon jól fogadta szinte még ismeretlen festőt, s kiemelte munkáit a KUT c. folyóirat hasábjain egyre gyakrabban közölte. [[Petrovics Elek]] a Szépművészeti Múzeum igazgatója megvásárolta ''Élet és halál'' c. festményét, mely az anyagi megbecsülés mellett óriási erkölcsi elismerést jelentett.
1927 szeptemberében az Ernst Múzeum csoportos tárlatán már 41 művel képviselte magát. A Bécsben készült képek mellett már itthon készített friss alkotásai is helyet kaptak a tárlaton. A hazai művek két nagy téma köré csoportosulnak az egyik az utca, a nagyváros feszültségét zaklatottságát, másik pedig a belső intimitást sugárzó képei, melyek otthon belső békéjéről, feleségével való életéről mesélnek. Az év rendkívüli sikerei áttörést jelentettek Derkovits életében. Az állami vásárlás, a KUT díja, a sajtó magasztaló kritikái is mind ezt mutatták. Önálló festői stílusa is lassan kibontakozott, s olyan jelentős művek kerültek ki ekkortájban ecsetje alól mint az ''Utca,'' ''Otthon'' vagy az ''Önarckép''.
===Dolgos hétköznapok===
[[File:Derkovits, Gyula - Still-life with Fish I (1928).jpg|bélyegkép|balra|200px|Halas csendélet I. 1928. montázs papíron. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.]]
Az Ernst Múzeumbeli kiállítás sikere sajnos nem hozta magával az anyagi megbecsülést, így a kínzó pénztelenségen 1928-ban a Magyar Rézkarcoló Műhelybeli bemutatkozással sikerült átlendülnie. Az elmúlt hét év grafikai munkásságát napvilág el táró válogatásból számos példány gazdára talált. Az így befolyt összeg ideiglenesen megoldotta a házaspár anyagi gondjait. Elköltöznek a Hunyadi tér 10. számú padláslakásba. A Dózsa-féle parasztlázadás illusztrálásához 1929. januárjában kezd neki.
Ebben az időszakban született az a pár érdekes csendélet melyben Derkovits többféle idegen anyagot emelt a festménybe, így egy furcsa kollázsszerű elegyét adva a festménynek és valóságnak. A ''Halas csendélet'' a Tamás Galéria 1929-es tavaszi kiállításán mutatták be ahol nagy tetszést aratott, s bár a kritika fanyalogva fogadta [[Oltványi Ártinger Imre]] a kor egyik legnagyobb hatású műgyűjtője 400 pengőért megvásárolta saját gyűjteménybe.
1929. október 5-15-ig a Tamás Galéria Gyűjteményes tárlatán már a borongós hangulatú, nyomasztó képek helyett a friss, harmóniát sugárzó képek kerültek a falakra.
===Végzés===
1930. szeptember 1-én Derkovits részt vesz a Baloldali munkástüntetéseken. A százezres menetet brutálisan elfojtó kardlapozó rendőröket néhány rajzán is megörökíti.
[[File:Derkovits, Gyula - The Verdict (1930).jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Végzés. 1930. tempera és olaj vásznon. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.]]
Az 1930 második felében felajánlják neki a Római ösztöndíjat. de mivel a Palazzo Falconieri azonban családtagokat nem fogad. A hozzátartozók csak saját költségükön kell elszállásolni, így végül Derkovits lemond a kiutazás lehetőségéről. Az eleve anyagi gondokkal küszködő Derkovits házaspár az év során tetemes lakbértartozást halmozott fel. Habár többen próbáltak segíteni, hol képvásárlással, hol adománnyal. Derkovits azonban nem volt hajlandó a számára megalázó adományokat elfogadni, Így 1931. augusztus 19-én a házaspárt kilakoltatták. Erről az eseményről tanúskodik a "Végzés" c. festmény is. Képeit a 600 pengős tartozás fejében lefoglalják őt magát pedig 6 hónap felfüggesztett börtönbüntetést kap.
A kilakoltatott házaspár egy ideig A festő feleségének testvéréhez költözik. Korábbi képeinek lefoglalása ellenére újabb gyűjteményes kiállítással akart a közönség elé lépni. Így 1932 októberében Tamás Henrik Galériájában mutatta be a frissen készült műveket. Képein itt már látszik, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a fémszínek ("Dinnyeevő, "Vasút mentén", "Gond", "Rézkarcoló önarckép"). Bár az újságok pozitív kritikákkal méltatták műveit, kevés festményt tudott eladni. A pénztelenség még arra is rávette hogy feleségéhez hasonlóan modellként próbált pénzt szerezni. A képzőművészeti Főiskolán Vaszary János eltanácsolta, helyette inkább egy évig havonta 5 Pengős segélyt küldetett.
===Utolsó évek===
[[File:Bridge builders by Gyula Derkovits 1932.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Hídépítők. 1932. olaj, vásznon. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.]]
1933 februárjában a Szinyei Merse Pál Társaság neki ítélte a "Vasút mentén" című képéért a tájképfestészeti díjat. A tekintélyes erkölcsi siker mellett 100 Pengős jutalom némileg enyhített a házaspár anyagi gondjain. Nyáron a kis lakásból átköltöztek a Munkácsy Mihály utca 37. szoba-konyhás lakásba. Itt már olyan nagy méretű monumentális művek készültek mint a "Hídépítők", "Hajókovács" és a "Szövőmunkások".
{{Idézet 2|''Festészetemet minden illozionisztikus elemtől megszabadítani akarom, mert szerintem csak úgy jöhet létre egy erős festészet, ha tisztára festői formákkal dolgozunk és festjük az élet jelenségeit mindenhonnan, hogy mentül intenzívebben tudjuk magunkat kifejezni. Össze kell kötni a képzőművészetet a mondanivalóval, mert az embernek biztosan van közölni valója. Mint festőnek és mai embernek érzem, hogy kötelességem az életünk és társadalmunk jelenségeit maradék nélkül kifejezni. ''|Derkovits Gyula, 1927 szeptember<ref>Ernst Múzeum kiállítási katalógus, 1927 szeptember</ref>|40%|right|rquote=1 }}
1934 februárjában a Nemzeti Szalonban megnyílt kiállításon négy képét mutatja be. Ugyanebben a hónapban a Műcsarnokban rendezett Nemzeti Képzőművészeti kiállításon a "Dunai homokszállítók" c. művét állítja ki.
Életének utolsó napjain két festményen dolgozott: a mai napig lappangó "Fázó asszony"-on, és a "Anya" c. képen.
Derkovits Gyula 1934. június 18-án felesége karjaiban halt meg.
== Művészete ==
22 ⟶ 82 sor:
[[1923]]-ban Bécsben telepedett le, ott mecénásra akadt, [[rézkarc]]okat is készített. Bécsben tartózkodott [[1926]]-ig. [[1925]]-ben bemutatták képeit a bécsi Weihburg Galériában, ahol sikere volt. [[1928]]-ban a [[Kommunisták Magyarországi Pártja|kommunista párt]] megbízásából elkészítette a korabeli magyar grafikai művészet egyik jelentős alkotását, a 12 [[fametszet]]ből álló [[Dózsa György]]-sorozatot. A Dózsa-témából [[1933]]-ban 6 lapos rézkarcsorozatot is készített.
A Dózsa-fametszetekben rikít a politikai mondanivaló (ugyanakkor tökéletesen megtervezett és hiteles történelmi illusztrációja az [[1514]]-es parasztháborúnak)
A grafikai és festészeti technikának, de még a [[kisplasztika|kisplasztikák]] készítésének is nagy mestere volt, fametszet, [[rézmetszet]] egyaránt került ki a keze alól, másrészt a festészetben [[arany]] és [[ezüst]] porfestéket is használt, hogy színeit melegebbé varázsolja. Ismeretesek kevés számú agyag- (később műkőbe öntött) és faplasztikái (''Felesége arcmása'', 1923-25; ''Sebesült lovas'', 1924; ''Termékenység'',1928). Nem csoda, hogy korai halála után azonnal elérte a siker. Legtöbb művét a [[Magyar Nemzeti Galéria]] őrzi, de vannak művei magántulajdonban is.
== Ismertebb művei ==
<center>
<gallery>
File:The Last Supper by Gyula Derkovits 1922.jpg|'''''Utolsó vacsora'''''. 1922. olaj vásznon. 150 × 145 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
File:Derkovits, Gyula - Below a Big Tree (1922).jpg|'''''Nagy fa alatt'''''. 1922. olaj vásznon. 125 × 120.5 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
File:Concert bay Gyula Derkovits 1922.jpg|'''''Koncert'''''. 1922. olaj vásznon. 160 × 161 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
File:Derkovits Halottsiratás 1924.jpg|'''''Halottsiratás'''''. 1924. olaj vásznon. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
File:Derkovits, Gyula - Organ-grinder, Wandering Fire-eater (1927).jpg|'''''Kintornások (Tűzevő vándorartista)'''''. 1927. olaj vásznon. 100 × 80 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
File:Derkovits, Gyula - The Rich Coffin Tradesman (1928).jpg|'''''A gazdag koporsókereskedő'''''. 1928. tempera papíron. 50 × 36 cm. Modern Magyar Képtár, Pécs
File:Derkovits, Gyula - Still-life with Fish I (1928).jpg|'''''Halas csendélet I.'''''. 1928. 42 × 57.5 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
File:Derkovits Gyula Still Life with fish II. (1929).jpg|'''''Halas csendélet II.'''''. vízfesték papíron. 1928. 42.3 × 50.8 cm. Janus Pannonius Múzeum, Pécs
File:Gyula Derkovits, fish seller, 1930.jpg|'''''Halárus'''''. 1930. olaj vásznon. 80 × 35.5 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
File:Derkovits, Gyula - The Verdict (1930).jpg|'''''Végzés'''''. 1930. tempera és olaj papíron. 61 × 51 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
File:Derkovits, Gyula - Three Generations (1932).jpg|'''''Három nemzedék'''''. 1932. olaj vásznon. 103 × 77.8 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
File:Bridge builders by Gyula Derkovits 1932.jpg|'''''Hídépítők'''''. 1932. olaj vásznon. 119 × 82.5 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
File:Boat smith by Gyula Derkovits 1934.jpg|'''''Hajókovács'''''. 1934. olaj vásznon. 111 × 83 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
File:Derkovits, Gyula - Mother (1934).jpg|'''''Anya'''''. 1934. olaj vásznon. 64.5 × 65 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
Fájl:Derkovits Gyula szülőháza épülete (9413. számú műemlék).jpg|Szülőházának épülete ma műemlék
</gallery>
</center>
68 ⟶ 143 sor:
== Emlékezete ==
* Felesége Dombai Viktória ''Mi Ketten'' címmel könyvet írt kettejükről.
[[Fájl:Munkasmozgalmi Pantheon.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Derkovits Gyula síremléke a [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Kerepesi temető]] [[Munkásmozgalmi Pantheon]]jában]]
* [[Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj]] ([[1955]]-ben alapították pályakezdő képzőművészek számára, ma is él ez az ösztöndíj).<ref>[http://www.kontextus.hu/hirvero/hirvadasz_2005_0224.html kontextus.hu<!-- Robot generálta cím -->]</ref>
* Derkovits Gyula egykori síremléke az [[Új köztemető]]ben állt, [[Medgyessy Ferenc]] 1937-ben készített alkotása volt. (Ez a mű a sír áthelyezése óta a [[Magyar Nemzeti Galéria|Magyar Nemzeti Galériában]] található.) A festő hamvait az 1959-ben felépült Munkásmozgalmi Pantheonba helyezték át.<ref>[http://www.vasiszemle.t-online.hu/2007/05/T%C3%B3th%20Vilmos.pdf Vasi Szemle, 2007. LXI. évf. 5. szám]</ref>
* [[Jancsó Miklós]] 1958-ban filmet készített életéről ''Derkovits Gyula 1894-1934'' címmel.
== Jegyzetek ==
85 ⟶ 159 sor:
* Éber László (szerk.): ''Művészeti lexikon'' 1. kötet (Győző Andor, Budapest, 1935) 243–244. o.
* Zádor Anna – Genthon István (szerk.): ''Művészeti lexikon'' 1. kötet (Akadémiai Kiadó, 1965) 529–532. o.
* Molnos Péter: ''Derkovits'' Szemben a világgal (Népszabadság és Kieselbach, 2008) 10. o.
== Külső hivatkozások ==
{{commonskat|Gyula Derkovits}}
* [http://www.hung-art.hu/ Derkovits élete és művei]
[[Kategória:Magyar festők]]
97 ⟶ 172 sor:
[[Kategória:1894-ben született személyek]]
[[Kategória:1934-ben elhunyt személyek]]
[[de:Jules Derkovits]]
[[eo:Gyula Derkovits]]
| |||