„Mercury–Atlas–6” változatai közötti eltérés

A program talán legfontosabb eleme a hordozóeszköz volt, amely elegendő tolóerejű, hogy feljuttasson a [[világűr]]be egy akkora méretű és tömegű űreszközt, amelyben egy ember utazhat. A Space Task Group számba vette a lehetséges alternatívákat – lényegében a különböző haderőnemek által szolgálatba állított, vagy még szolgálatba állítás előtt álló, de már tesztelés alatt álló ballisztikus rakétákat – és két alternatívát talált: a [[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje|Légierő]] igényei szerint megrendelt, a [[Redstone Arsenal]] által fejlesztett és [[Wernher von Braun]] által tervezett Redstone rakétát és a [[Convair|Consolidated Vultee Aircraft Corporation (Convair)]] által fejlesztett Atlas rakétát. Az 1,7 km/sec égésvégi sebességű Redstone-t tesztekhez és szuborbitális repülésekre szánták, míg az [[Atlas (hordozórakéta)|Atlas rakéta]] (vagy katonai típusjelzése szerint az SM–65 Atlas) volt az egyetlen jelölt az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]], amely a [[Mercury űrhajó]] [[Föld]] körüli pályára állítására potenciálisan megfelelt a Mercury-program kezdetén. Igaz, az Atlas még csak a tervasztalon hozta az elvárt paramétereket a döntés idején, a valódi képességet később kellett bizonyítania.<ref>{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4201/toc.htm|title=This New Ocean: A History of Project Mercury – Redstone and Atlas|author=Floyd S. Swenson Jr., James M. Grimwood és Charles C. Alexander|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2016-03-11}}</ref>

 

 

Azonban a rakéta kipróbálatlan volta miatt hosszabb tesztsorozatra volt szükség, amivel a megbízhatóságát arra a szintre emelhették, hogy embert ültethessenek az általa hordozott kabinba.