„Emberölés” változatai közötti eltérés

Istvánnak közvetlenül trónra kerülése után is meg kellett küzdeni ellenfeleivel, ám hogy a megszerzett területeket egyben tudja tartani és megfelelően tudja azokat működtetni, törvényeket kellett hoznia. Két törvénykönyvét ismerjük. (Az "Admonti" kódexben maradt ránk mindkét törvénykönyve.)
Különbséget tett erős felindulásból elkövetett és véletlen emberölés között:
 
''Ha valaki haragra gyulladva vagy dölyfösségtől kevélyen szándékos gyilkosságot követ el, tudja meg, hogy tanácsunk végzése szerint száztíz aranypénzt fog fizetni.''
 
''Ha pedig valaki véletlenül öl meg bárkit is, tizenkét aranypénzt fizessen.''
 
A rabszolgák és a szabad emberek közti megkülönböztetés is megjelenik a törvénykönyvben:
 
''Ha pedig szabad (ember) öli meg valakinek a szolgáját, adjon más szolgát, vagy az értékét térítse meg.''
 
Az emberölés szankciójában különbség mutatkozhatott aszerint is, hogy ki milyen társadalmi csoporthoz tartozik. a közszabadok Szent István törvényei szerint három csoportot alkottak: ispán (comes), vitéz (miles), népből való (vulgaris). Eszerint:
 
''Ha valaki az ispánok közül, megrögzött szívvel és lelkéről megfeledkezve – ami távol legyen a hűséget megtartók szívétől – felesége meggyilkolásával mocskolja be magát, a királyi tanács határozata szerint ötven tinóval egyezzék meg az asszony rokonaival, és vezekeljen az egyházi törvények parancsai szerint. Ha pedig valamelyik vitéz vagy gazdagabb ember esik ugyanazon bűnbe, ugyanazon tanács végzése szerint fizessen a rokonoknak tíz tinót, és vezekeljen, ahogy mondottuk. Ha pedig a népből való ember követi el ugyanezt a bűnt, öt tinóval egyezzék meg a rokonokkal, és vessék alá az említett böjtöknek.''
 
Minden esetben előírja a törvény az egyházi törvények szerinti vezeklést is: ez böjtöt jelentett az elkövető számára.
 
Névtelen felhasználó