„Pietro Perugino” változatai közötti eltérés

'''Pietro Perugino''' ([[CittaCittà delladelle Pieve]], [[Umbria]], [[1450]] körülk. - [[Fontignano]], [[1523]] körülk.) itáliai festő. Eredeti nevén ''Pietro di Cristoforo Vannucci''. [[Perugia|Perugiában]] élt, itt lett céhmester. Az itáliai [[quattrocento]] egyik kiemelkedő képviselője.

Szegény családban született, apja inasnak adta egy perugiai festőhöz, a mesteraki nem volt tehetséges, de azt a jó tanácsot adta Pietro PeruginónakPietrónak, hogy menjen [[Firenze|Firenzébe]] tanulni, ott művelnek minden művészetet a legmagasabb szinten.

Az [[1480-as évek]] elején [[Firenze|Firenzében]], [[Andrea del Verrocchio|Verrocchio]] műhelyében dolgozott, mestere mellett még [[Piero della Francesca]] volt rá nagy hatással. Festett antik hősöket és isteneket, de főként oltárképeket, Madonna-képeket, szentek képeit festette lírai felfogásban. Művein jellegzetes arctípusokat használt, előre festett alak- és arctípusokat, s ha sok volt a megrendelése, rendszeresen alkalmazta azokatőket. Jól megfigyelhető például ''[[Sienai Szent Bernardin|Szent Bernadin]] látomása'' c. képén, hogy minden női mellékalak arca egyforma, az is gyakran megesett nála, hogy egy korábbi kompozíciójának figuráját felvitteátvette egy újabb kompozícióba. [[Giorgio Vasari]] nem talált ebben semmi kivetni valót, hiszen a freskók vagy táblaképek egymástól távol eső templomokban, kolostorokban voltak megfestve vagy elhelyezve.<ref>Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest :, Magyar Helikon, 1973., Pietro Perugino festő élete lásd, 397-410. po.</ref> OltárképeitOltárképei és freskóitfreskói áttekinthető, kiegyensúlyozott csoportkompozíciók jellemzik. Ötvözte az umbriai iskolára jellemző, hangsúlyos architektúra-ábrázolást és a firenzei figurális stílust.

1482-ben részt vett [[Róma|Rómában]] a [[Sixtus-kápolna]] alsó regiszterének kifestésében. Három freskója közül ''A kulcsok átadása Szent Péternek'' az egyik fő műve. Az [[1490-es évek]] első felében [[Róma|Rómában]], de főként [[Firenze|Firenzében]] festette oltárképeit. Perugiai megbízásai közül kiemelkedik a ''Collegio del Cambio'' fogadótermének kifestése (1495-15001495–1500), köztük [[Apollo]], [[Jupiter]] ábrázolásai, ''Krisztus színeváltozása'' c.című freskója. Több mint egy tucat festő dolgozott műhelyében, tanítványai közé tartozott [[Raffaello Sanzio|Raffaello]] is.

[[Michelangelo Buonarroti|Michelangelo]] művészete, Pietro Perugino szűkebb hazájában működött tovább. Megnősült, idős kora ellenére fiatal hölgyet vett el, gyermekei születtek. 70-es éveinek közepén érte a halál, [[Giorgio Vasari|Vasari]] emlékezete szerint 78 éves korában halt meg.<ref>Vasari i. m. 408. po. A halál dátuma nála 1524.</ref>

Fájl:Perugino, apollo.jpg|[[Apollo]] ábrázolása (1497-15001497–1500; freskó, tondó)

Fájl:Pietro Perugino 077.jpg|Krisztus megkeresztelése (1498/15001498–1500)

Fájl:Perugino, trasfigurazione, collegio del cambio.jpg|Krisztus színeváltozása (1497-15001497–1500)

Fájl:Perugino Keys.jpg|Krisztus átadja a kulcsot [[Péter apostol|Szent Péter]]nek ([[Sixtus-kápolna]], [[Vatikán]]; 1481-82)<ref>A [[római katolikus egyház]], a [[Szent Péter-bazilika]] megalapítása céljából.</ref>

Fájl:Pietro Perugino cat24.jpg|[[Sienai Szent Bernardin|Szent Bernadin]] látomása<ref>Megjelenik a Szt.Szent Szűz.</ref> (1489-90)