„Derkovits Gyula” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB |
||
33. sor:
===Bécsi emigráció===
Habár a kiállítás ismertté tette a nevét a műértők között, a mindennapi megélhetés nem lett könnyebb a fiatal házaspárnak. 1923. június 2-án Derkovits Gyula feleségével hajóval Bécsbe utazott. Kint a Pestről hozott pénz hamar elfogyott és alig egy hónap múltán tartalékaik kifogytak. Hoselitz Ernő gyártulajdonos azonban segítségükre sietett és a közel két évig szerény megélhetést biztosított a festőnek. Rendszeresen látogatta a múzeumokat, kedvenc helye a Kunsthistorisches Múzeum volt.
Itteni tartózkodása alatt egyre gyakrabban fordult a sokszorosított grafika műfajához, itt készítette el az ''Evezősök'', a ''Kártyázók'' és a ''Halottsiratás'' c. lapokat, mely utóbbi a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete révén a clevelandi seregszemlén is részt vett.
40. sor:
Talán két testvérének halála fordította figyelmét a halál témájára. Az egész bécsi időszak legmegrendítőbb alkotása a ''Halottsiratás'' festmény, mely [[Somogyi Béla]] szociáldemokrata újságíró 1920-ban történt meggyilkolásának emlékét dolgozza fel.
1925. február 25-én a Weihburg Galériában gyűjteményes kiállítása is egyértelműen sikerrel zárult s több kép is gazdára talált. A fokozódó infláció és munkanélküliség miatt ez sem volt elég a mindennapi biztos megélhetéshez, így Derkovits abban a reményben hogy Budapesten is vásárlókat találhat új képeire Budapestre vitte azokat. 1925. május 2-án az Andrássy út 17. szám alatti Mentor könyvkereskedés kultúrszobájában nyílt tárlat eladásaiból befolyt összeg, valamint a bécsben élő magyar szobrász [[Ferenczy Béni]] támogatása is sokat jelentett.
1925 augusztusában Hoselitztől érkező anyagi támogatása abbamaradt. Később a magyar politikai rendőrség tisztogató akciójának rémhíre és kilátástalan helyzetük miatt 1925 telén úgy határoztak visszatérnek Budapestre.
82. sor:
Témáit a hétköznapi életből vette, a szegény embert és környezetét festette meg, de a természet is megjelenik képein, s főleg karakterisztikus alakjai mély benyomást keltenek.
A grafikai és festészeti technikának, de még a [[kisplasztika|kisplasztikák]] készítésének is nagy mestere volt, [[fametszet]], [[rézkarc]] egyaránt került ki a keze alól. Ismeretesek kevés számú agyag- (később műkőbe öntött) és faplasztikái (''Felesége arcmása'', 1923-25; ''Sebesült lovas'', 1924; ''Termékenység'', 1928).
=== Korai munkák ===
| |||