„Sába királynője (opera)” változatai közötti eltérés

a
egyértelműsítés - Gregor József
a (zöld link → kék link)
a (egyértelműsítés - Gregor József)
| honlap =
}}
A '''''Sába királynője''''' [[Goldmark Károly]] [[1875]]. [[március 10.|március 10-én]], [[Bécs]]ben bemutatott [[Opera (színmű)|operája]]. A darab a szerző első műve volt a műfajban, és meghozta számára a világhírt. Goldmark az opera témáját véletlenül ismerte meg Bécsben. Szövegkönyvét [[Salomon Hermann Mosenthal]] írta, de maga Goldmark is sokat dolgozott rajta.
 
A ''Sába királynőjével'' a komponista öt év alatt készült el, 1867 és 1872 között. A premier a [[Burgtheater]]ben hatalmas közönségsikere volt. Bejárta a világ operaszínpadait és mindenhol osztatlan sikert aratott, legutóbb [[Németország]]ban újították fel, 2002-ben. Bár Goldmark nem tudott magyarul, [[Zsidó vallás|zsidó]] származású, német ajkú család gyermeke volt, [[Keszthely]]en született és gyermekkorának nagy részét Magyarországon töltötte, de ami fontosabb: sosem tagadta meg magyar származását és identitását. Ennek következtében nem túlzás azt mondani, hogy a ''Sába királynője'' a legsikeresebb magyar opera, amit valaha magyar szerző papírra vetett. ''[[A kékszakállú herceg vára (opera)|A kékszakállú herceg vára]]'' mellett ugyanis csak ez a darab tudott igazán gyökeret verni külföldi színpadokon a magyarországi vonatkozásúak közül.
 
== Az opera története ==
Az [[1860-as évek]]ben a zeneszerző legjelentősebb pártfogója volt a Bettelheim család. A téma iránt a zeneszerző érdeklődését a baráti ház asszonya keltette fel, amikor elmondta neki, hogy a bécsi operaház főrendezője lánya, [[Bettelheim-Gomperz Caroline|Karolin]] szépségét egy Sába királynőjét ábrázoló festményéhez hasonlította. Az asszony Goldmark kérésére elmondta, amit a [[Biblia|Szentírásban]] olvasott [[Sába királynője]] és [[Salamon zsidó király|Salamon király]] találkozásáról. A zeneszerző Klein urat, a házitanítót kérte meg, hogy írjon neki egy színpadi művet a történetből. Ő ugyanis tárcákat és rövid [[Novella|novellákat]] írogatott, amiket olykor kisebb hetilapok leközöltek. Klein pár nap alatt el is készült a [[librettó]] vázlatával, de Goldmark nem volt vele megelégedve, így az opera hosszú ideig csak terv maradt. Több év telt el, mire egy váratlan fordulat előremozdította az eseményeket.<ref name="története" />
 
Goldmark véletlenül találkozott Salomon Hermann Mosenthal (1821–1877) szövegkönyvíróval. Egy alkalommal Bécs utcáin sétálva az eső elől egy kapualjba húzódott, ahol Mosenthal is a zivatar végét várta. Godmark párszor már összefutott vele irodalmi estélyeken és kávéházakban, így beszélgetni kezdtek. Mosenthal megkérdezte a zeneszerzőt, hogy nem gondolt-e arra, hogy operát írjon. Goldmark elmondta neki, hogy már évek óta foglalkoztatja a dolog, a témája is megvan hosszú ideje, de megfelelő szövegkönyvírót nem sikerült találnia. Elbeszélte Sába királynőjének a történetét, és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedve a szövegkönyv megírásához. Mosenthal készségesnek mutatkozott, és kérte, hogy mutassa meg neki a cselekmény vázlatait és majd meglátja, mit tud kezdeni vele.<ref name="története" />
[[Fájl:Piero della Francesca 010.jpg|bélyegkép|500px|Salamon király és Sába királynőjének találkozása ([[Piero della Francesca]] festménye)]]
Másnap megbeszélték a részleteket, és tizenegy nap múlva el is készült az első felvonás szövege. Goldmark jónak találta, de a második felvonás megírása után Mosenthal elakadt. Hónapok teltek el az író kínlódásával, mire Goldmark megelégelte a dolgot, és a harmadik felvonást végül maga állította össze. A [[próza]]i szöveget aztán Mosenthal segítségével formálta át [[Költészet|verssé]]. Ezután Mosenthal tovább dolgozott a még hátra lévő két felvonáson, de Goldmark folyton elégedetlen volt vele. Az alkotópáros rengeteget vitázott, Mosenthal átírta a szöveget, miközben Goldmark húzásokat javasolt. Végül az ötfelvonásos darabot négyfelvonásosra rövidítették.<ref name="története" />
 
A zeneszerző már az első két felvonás elkészülte után komponálni kezdett. A magyar államtól akkoriban évi 800 forintos ösztöndíjat kapott, ez lehetővé tette számára, hogy elhagyja Bécset. [[Badeni járás|Baden]]be utazott, és ott folytatta a munkát. Egy nap Karolin meghívta magukhoz [[Gmunden]]be. Goldmark ekkor ide tette át székhelyét. A munkával egészen addig jól haladt, amíg meg nem érkezett a tengerentúlról József nevű bátyja. Ekkor visszatért Bécsbe, hogy testvére segítségére legyen, akit még az 1848–49-es eseményekben betöltött szerepe miatt marasztaltak el a [[császár]]iak. A zeneszerző mindenáron el akarta érni bátyja [[rehabilitálás]]át, ennek érdekében végigkövette annak perét, ami minden idejét elvette, így nem maradt ideje a komponálással foglalkozni. A ''Sába királynője'' végül öt év alatt készült el, 1867 és 1872 között, és még két évet kellett várni az ősbemutatóig.<ref name="története" />
Az első próba nem sikerült jól: a kimerült énekesek nem voltak képesek teljes hanggal elénekelni szólamukat, a dallamvonalakat éppen csak jelezték. Hohenlohe kétségbeesetten kérte a zeneszerzőt, hogy csináljon valamit a művel, rövidítsen, dolgozzon át részleteket, csak ne hozzon szégyent rá! Összeült hát a zeneszerző, a rendező, a karmester, a szövegíró és az igazgató, hogy megbeszéljék a változtatásokat, de sehogy sem jutottak eredményre. Végül Goldmark a kimerültségtől és az izgalomtól összeesett.<ref name="története" />
 
Ezután új nehézségek támadtak. A Szulamitot megszemélyesítő [[Maria Wilt]] énekesnő megbetegedett, s a bemutatót nyolc nappal elhalasztották. A szerző így időt nyert a szükséges változtatások elvégzéséhez. A bemutató 1875. március 10-én zajlott le. Goldmark olyan izgatott volt, hogy nem tudta kivárni az előadás végét, s az opera művészei a lakásáról hurcolták el az óriási siker alkalmából rendezett [[bankett]]re.<ref name='története'>{{cite book|last=Káldon-Várnai|title=Goldmark Károly élete és művészete|pages=104-118}}</ref>
 
A közönség lelkesedett, de a kritikák egy része elmarasztaló volt. Hanslick gúnyos beszámolót írt az operáról, és [[Johannes Brahms]] is negatív véleményének adott hangot. De a kritikusok elmarasztalása mit sem ártott a mű sikerének. A [[Budapest|budapestibudapest]]i bemutató pont egy évvel az ősbemutató után zajlott le, szintén zajos sikerrel. 1877-ben [[Hamburg]]ban, 1878-ban [[Prága|Prágában]] [[Német nyelv|német]], majd 1886-ban [[cseh nyelv]]en szólalt meg a ''Sába királynője''. A következő évben került sor a [[Berlin|berliniberlin]]i és a [[Torino|torinói]] bemutatóra. Ezután a darab a világ számos országának operaszínpadán szép sikerrel szerepelt: 1880 [[Szentpétervár]] ([[Olasz nyelv|olaszul]]), 1885 [[New York]] (a [[Metropolitan Opera|Metropolitanben]] [[Angol nyelv|angolul]]), 1887 [[Madrid]] (olaszul), 1891 [[Varsó]] ([[Lengyel nyelv|lengyelül]]), 1897 [[Zürich]], 1899 [[Buenos Aires]], 1910 [[London]] (angolul), 1935 [[Szófia]], hogy csak a legfontosabb premiereket soroljuk fel. A művet leggyakrabban játszó két operaház azonban a bécsi és budapesti maradt. A budapesti operaház 1901-es felújítását [[Gustav Mahler]] vezényelte, de az előadások dirigensei között szerepelt [[Richard Strauss]] is. A [[Magyar Állami Operaház]]ban az 1960-as években volt legutóbb műsoron. 1971-ben a [[Debrecen|debrecenidebrecen]]i [[Csokonai Nemzeti Színház]] sikerrel újította fel, de azóta nem csendült fel hazánk színpadain az opera. Koncertszerűen megszólalt a budapesti [[Zsidó Nyári Fesztivál]]on 2000. augusztus 29-én, neves szólisták, a [[Szegedi Szimfonikus Zenekar]] és a [[Vaszy Viktor Kórus]] előadásában, [[Oberfrank Péter]] vezényletével. Legutóbb [[Németország]]ban vették elő, 2002-ben.<ref>{{cite book|last=Winkler|title=Barangolás az operák világában I.|pages=679-680}}</ref>
 
== Az opera szereplői és helyszínei ==
|[[basszus]]
|-
|}
 
*'''Énekkar:''' Salamon feleségei, Szulamit társnői, papok, leviták, a király testőrei, rabszolgák, a nép; nagy létszám és igen nagy feladat
 
=== III. felvonás ===
A harmadik felvonás látványos balettjelenettel kezdődik, majd feltárul a palota díszterme. A király lakomára invitálta királyi vendégét. Sába királynője egyetlen kéréssel fordul vendéglátója felé: kegyelmezzen meg Asszádnak. A király kitérő választ ad. A királynő tovább könyörög, ígér, fenyegetőzik, megalázza magát, majd haragosan parancsolgatni próbál, de Salamonról lepattan minden próbálkozás. Végül a királynő sértetten távozik, a király pedig már tisztán látja a helyzetet. Ezután Szulamit jelenik meg, aki szerelme életéért könyörög. Salamon feltárja előtte Asszád hollétét: a sivatagba menjen, ott majd rátalál.<ref>{{cite book|last=Till|title=Opera|pages=238-239}}</ref>
 
=== IV. felvonás ===
 
== Az opera színpadra állítása ==
Az opera egyike a legigényesebb zenés daraboknak. A főszereplők szólamai végig a legmagasabb regiszterekben mozognak, a baletthez nagy létszámú tánckar van előírva, és kórus is monumentális méretű. Az opera előadásai során kialakult az a rendezői gyakorlat is, amely nagy hangsúly fektet a külsőségekre a siker érdekében: a rendezőnek nem volt ajánlatos egyetlen színpadi effektust sem elhagyni, ellenkező esetben a rendezés vérszegénynek hatott. Mindezekből kikövetkeztethető, hogy a ''Sába királynője'' színpadra állítása igényes és költséges előadást kívánt meg, tehát csak úgy volt érdemes műsorra tűzni, ha jó pár évadig sikerre lehet vinni. Ellenkező esetben az opera költségei nem térültek meg. Elsősorban ez az oka annak, hogy a darabot ma viszonylag ritkán játsszák. Egyes rendezők a terjengősségre hivatkozva elhagyják a IV. felvonás nagy részét, Sába királynőjének újbóli megjelenésével együtt. Szulamit és Asszád záró kettőse is sokszor kimarad az előadásokból. Ez a megoldás azonban jelentősen csorbítja Asszád jellemét, megfosztja lényeges vonásaitól, elszegényíti alakját. Viszont lehetővé teszi, hogy a darabot négy helyett három felvonásban állítsák színpadra. Mivel ez a gyakorlat szinte bevett szokássá vált, ezért a legtöbb operakalauz, operaismertető is három felvonásban ismerteti a darab cselekményét.<ref>{{cite book|last=Till|title=Opera|pages=239-240}}</ref><ref name="Boyden 332">{{cite book|last=Boyden|title=Az opera kézikönyve|pages=332}}</ref>
 
== Az opera szövegkönyve és Sába királynője az operaszínpadon ==
Klein úr próbálkozása után a szövegkönyv vázlatát maga Goldmark készítette el, de a végső megvalósítást Mosenthal vitte véghez. Mosenthal korának elismert, egyik legsikeresebb szövegkönyvírója volt. Műveit egyszerű cselekmény, könnyen zenébe önthető versek jellemezték. A ''Sába királynője'' esetében lemondott minden intrikáról, a [[dráma]]i cselekményt néhány szereplőre redukálta, fő vonásaiban ragadta meg és egyszerűen mondta el. Tömör egyszerűsége azonban nem kizárta, hanem éppenséggel ügyesen, nagy színpadi érzékkel kezelte a látványos tömegjeleneteket, felvonulásokat. Dramaturgiailag kifogástalan librettót alkotott. De Goldmark érdemeit sem becsülhetjük alá a szövegkönyvvel kapcsolatban, hiszen már volt róla szó, hogyan vette át egy idő után az irányítást Mosenthaltól.<ref>{{cite book|last=Káldon-Várnai|title=Goldmark Károly élete és művészete|pages=173}}</ref>
 
Az opera legaktívabb szereplője a királynő, egyben ő a valóságos főszereplő is: érkezik, csábít, támad, követel, egyszóval ő idézi elő a konfliktust, az ő fellépései teszik igazán drámaivá az egyébként állóképek [[Líra (műnem)|lírai]] vagy [[epika]]i sorából álló cselekményt. Ő képviseli az istentelen gonoszt, aki csak saját érdekeiért vív csatát Salamon ellen, aki a higgadt bölcsességet képviseli. Erkölcsileg Salamon a győztes, de igazából csak másodlagos szereplő. A királynő az igazi hős, aki [[démon]]i erejével irányítja eseményeket, amíg Salamon meg nem töri.<ref name="dramaturgia" />
[[Fájl:Die Königin von Saba (10. März 1873).png|300px|bélyegkép|balra|Az ősbemutató plakátja, 1875-ből]]
A másodlagos főszereplő Asszád, meglehetősen passzív figura: nem hős, inkább áldozat, aki passzivitása miatt nem lehet irányítója az eseményeknek. A törvényes rend ellen lázad, az istenkáromlásig is eljut, így nem is lehetne igazi hős egy bibliai történetben. De ha alárendeltként is, Asszád szerves része a drámai bonyodalomnak. [[Paradoxon]]nak hangzik, de csak haldoklóként válik hőssé, egyébként csak a királynő bábja. Aztán a száműzetésben öntudatára ébred, és el tudja kergetni a bűnös csábítót, és ha csak halála előtt is, de visszatalál egykori szerelméhez.<ref name="dramaturgia" />
 
Az operában két világ ütközik meg egymással: az erkölcsi világrendet képviselő, egyistenhívő társadalmat egy kiegyensúlyozatlan, dinamikus, pogány társadalom támadja meg. Az erkölcsi világ képviselői: Salamon király, a főpap, Szulamit, a palotafelügyelő, a templomőr és Salamon népe; a szemben álló világé a királynő, Asztarót és az ő kíséretük. E két világ között vergődik áldozatként Asszád. A két világ jelképes ütközetének fő helyszíne pedig a templom, ami az opera szerkezeti felépítésének a középpontjába van.<ref name='dramaturgia'>{{cite book|last=Kecskeméti|title=[http://www.mr3-bartok.hu/index.php?option=com_alphacontent&section=5&cat=18&task=view&id=155&Itemid=52%20Kecskeméti%20István%20előadása%20az%20operáról Goldmark Károly: Sába királynője]}}</ref>
== Az opera zenéje ==
=== A zene jellemzése ===
A ''Sába királynője'' a [[romantika]] jegyében született [[eklektika|eklektikus]] opera, amely sok tekintetben a francia [[grand opéra]] hagyományait követi. A látszat ellenére a darabnak nincs igazi [[nyitány]]a. Az első felvonás előjátékában felhangzanak a mű központi zenei [[motívum]]ai, de ezek inkább csak a felvonás [[expozíció|expozíciójának]]jának a szerepét töltik be. A bevezető nyugodt, ünnepélyes akkordok mintha [[Jeruzsálem]]et [[Szimbólum|szimbolizálnák]], majd felhangzik a királynő és Asszád szerelmét képviselő érzéki motívum, amely az opera legfontosabb dallama lesz a későbbiekben. Ez a dallam, valamint az ezt követő, szenvedélyesen fokozódó motívum, majd a előjátékot lezáró nyugodt menetű ütemek mind-mind előfordulnak majd a történet folyamán. Goldmark a romantikus előjáték típust követi, amely a mű zenei alapmotívumainak a felhasználásával előrevetíti a darab alapgondolatát.<ref name="zenéje" />
[[Fájl:Sheba demin.jpg|bélyegkép|280px| Salamon és Sába királynőjének találkozása Giovanni Demin (1789–1859) festményén]]
A mű eklektikus voltának szép bizonyítéka Asszád első felvonásbeli áriája, amelyben elmeséli a Salamonnak Sába királynőjével való találkozását. Az elbeszélés első fele akár a [[Tannhäuser]] részlete is lehetne, míg második része kifejezőeszközeiben a nagyopera formavilágát eleveníti fel. A második felvonás előjátékában az ünnepet követő éjszaka leírásában, az éjszakai kert, a keleti környezet lefestésében pedig [[Felix Mendelssohn-Bartholdy|Mendelssohn]] kísérőzenéjének, a ''Szentivánéji álom''nak [[notturno]]jára ismerhetünk. A címszereplő nagy [[Ária|áriájában]] [[Giuseppe Verdi|Verdi]] hatását fedezhetjük fel. Megmutatkozik ezenkívül Liszt és Gounod stílusának részletes és pontos ismerete is. Goldmark legnagyobb érdeme éppen abban áll, hogy bár egymástól távol eső zenei stílusok sokaságából merít, az eredmény mégsem lesz összetákolt zagyvaság. Az opera zenéjében vannak teljesen eredeti megoldások is. Ilyen például a [[triola]] kiemelt és fontos szerepe a dallam építkezésben, illetve zsidó [[Liturgia|liturgikus]], keleti dallamkincsek sajátos felhasználása. A keleti motívumok iránt való vonzódás a zeneszerző egész munkásságában meghatározó.<ref name="zenéje" />
 
A zenekari részletek különösen jól sikerültek. A már említett előjátékok és a bevonulási induló mellett figyelmet érdemel a harmadik felvonás nyitó jelenetének [[balett]]zenéje, amely a könnyed bájtól a vad bacchanáliáig fokozódik, egyre érzékibb hangulati emelkedéssel. Az ötödik felvonás viharzenéje programzene eszközeit használja fel.<ref name="zenéje" />
A zene alaphangulatát a szenvedély és az érzékiség adja meg. Ezt fokozza az előtérbe állított orientális színezet. Az operát sok tekintetben a szerző főművének tekinthetjük: a történet keleties, szenvedélyes jellegénél fogva Goldmark egyéni stílusjegyeit – a keleti-zsidó zenei motívumok iránt való vonzódását, az érzékiség és a szenvedélyesség ábrázolását – semmilyen más művében nem tudta jobban reprezentálni. A keleties színezet elsősorban ott nyilvánul meg, ahol ezt a cselekmény megköveteli: a templomi jelentekben, a balettben, Aszarót csalogatójában, a nagy bevonulási indulóban. A szenvedélyes pátosz talán a darab legfőbb stílus ismérve.<ref name='zenéje' >{{cite book|last=Káldon-Várnai|title=Goldmark Károly élete és művészete|pages=172-188}}</ref>
 
Az énekhangok szinte állandóan a legmagasabb fekvésben mozognak, a hangközök sokszor ugrásszerűen tágulnak. A szereplők jellemzése azonban egyenetlen. A címszereplő jellemrajza zeneileg tökéletesen körvonalazott, de Asszád alakja már sokkal sematikusabb, csak a szerelmi tébolyt halljuk énekéből, tipikus Wagner-hőstenor, ami szinte lehetetlenné teszi kifogástalan eléneklését. Szulamit nála is sablonosabb: szenvedő [[Líra (műnem)|lírai]] szoprán, szép dallamokkal, de igen egysíkú zenei mondanivalóval. Viszont a szerep előnye, hogy a zeneszerző minden felvonásban biztosított számára egy-egy hatásos és szép koloratúráriát. A többi szereplő pedig nem több szépen dekorált, jelmezes basszus szólamnál. A kórus szinte egyenlő rangú szerepet kap a szóló szereplőkkel, kezelése virtuóz, különösen a templomi jelent kórusrészletei sikerültek jól, de olykor a kórus is csak a zenei látványosság része (jó példa erre az I. felvonás bevonulási indulója). Viszont a II. felvonás templomi kiátkozási jelenetében a kórusé a főszerep és ez a rész drámai erő és hatásosság szempontjából vetekszik Verdi legjobb kórusaival.<ref >{{cite book|lastname="Boyden|title=Az opera kézikönyve|pages=332}}<"/ref>
 
=== A zenei motívumok ===
Goldmark a következőképpen emlékezik vissza operája komponálására: ''„az értelem- és tárgyszerű iránti zenei ösztönnel, energiával és ifjúi merészséggel gondtalanul, sem balra, sem jobbra nem tekintve láttam munkához. Semmi más vezéreszmém, semmi egyéb művészi elvem nem volt, mint az, hogy az előttem levő szöveget, benső lelki tartalmának megfelelően zeneileg kifejezzem.”''<ref name="zenéje2dramaturgia" />
 
Ezek a lelki tartalmak a következők: ''Salamon temploma'', ''Bűnös vágyakozás'', ''Bűnös beteljesedés'', ''A gonoszság világa'', ''A humánum világa'', ''A tiszta szerelem világa''. A bűnös vágyakozás és szerelem a Királynő és Asszád kapcsolatára utal, a Királynő egyértelműen a gonoszság világának a megtestesítője, míg a Salamon és a főpap a humánumé, Szulamit pedig a tiszta szerelemet képviseli.<ref name="zenéje2dramaturgia" />
 
Salamon temploma a dráma középpontjában helyezkedik el: az öt színpadkép közül a templom a harmadik. Zenéje hitelesen reprezentálja a zsidó liturgiát, az ősi liturgiából vett főpapi áldást komponálta bele a zeneszerző a templomi zenébe. A liturgia motívumai azonban csak a templomi jelenetben uralják a zenei alapszövetet, ugyanis a ''Sába királynője'' nem liturgikus darab.<ref name="zenéje2dramaturgia" />
[[Fájl:Amalie Materna as Queen of Saba - IL2.jpg|bélyegkép|280px|balra|Amelia Materna, a bécsi ősbemutató Sába királynője]]
Az opera második „lelki tartalma” Asszád vágyakozása a királynő után. Szerelmi vergődését a [[cselló]]kon felhangzó emelkedő triolás motívum jelképezi szinte minden alkalommal, amikor a királynő vagy annak látomása megjelenik Asszád előtt. Ez az egyetlen, wagneri értelemben vett vezérmotívum a műben, amely már az előjátékban is elhangzott. De ez a motívum bukkan fel Asszád tébolyult szavaiban az esküvői jelenetben, vagy amikor megvallja királyának bűnös vonzalmát. A kerti jelenetben pedig a királynő szólamában tornyozódnak a triolás dallam-motívumok. Ezenkívül kettőjük szerelmi kettősét is ez a motívum kíséri végig.<ref name="zenéje2dramaturgia" />
 
A bűnös vágyakozás érzelemköréhez tartozik Asztarót csalogató éneke is, amellyel Asszádot a kertbe csalja. A zeneszerző az egész operában itt ment a legmesszebbre az [[orientalisztika|orientális]] népiesség ábrázolásában. Az [[ária]] főmotívuma a csellók és a [[hárfa|hárfák]] kvint-[[orgonapont]]jára építkezik, e szólamok fölé a [[fuvola]] és a [[Piccolo|pikoló]] rajzol girlandokat, a középső szólam pedig tompított [[Kürt (hangszer)|kürtökön]] szólal meg. Ez a fülledt zenekari dallam veszi körül Asztarót szövegét. Maga az énekszólam trillázó, kis koloratúrákból építkezik.<ref name="zenéje2dramaturgia" />
 
A harmadik érzelemkör szintén a királynővel és Asszáddal kapcsolatos: ez a bűnös szerelem beteljesülése. Ezeket az elemzők boldogság zenének nevezik, amelyek halkan és magasba nyúlva idézik fel a beteljesedett gyönyörűséget. Ez a motívum bukkan fel Asszád első felvonásbeli ''elbeszélésében'', vagy az Asszádot a sivatagba követő királynő szólamában, aki még egy kísérletet tesz, hogy visszaszerezze szerelmét.<ref name="zenéje2dramaturgia" />
 
Az opera negyedik érzelemköre a királynő jelleméhez tartozik: a gonoszság, a gőg és a büszkeség. Az ezt képviselő zenei motívum jelenik meg, amikor a királynő először mindent bevet az istenkáromlással vádolt Asszád érdekében Salamon előtt, majd sikertelensége után fenyegető hangon támad a királyra. De legélesebben akkor jelenik meg a fent említett dallam, amikor a királynő Asszádra sújt le, hogy magát mentse a király és a nép előtt. Először a bevonulási ünnepség alkalmával utasítja vissza Asszád közeledését, majd az esküvői szertartás folyamán tagadja le, hogy ismeri a férfit.<ref name="zenéje2dramaturgia" />
 
A főpap és Salamon az ötödik érzelmi szférát képviseli, a humánum világát. Bölcs nyugalmuk, mély hangszínük, egyrészt a királynő támadásainak elhárítására szolgál, másrészt a rossz útra csábított Asszád megtérítésére. Ez a motívum többször is felbukkan a dráma során. Már rögtön a főpap első színpadra lépésekor felcsendül az első felvonás elején, de ez kíséri Salamon király ítélkezését is Asszád felett.<ref name="zenéje2dramaturgia" />
 
A hatodik és egyben utolsó érzelmi szféra Szulamithoz kapcsolódik: a tiszta szerelem világa. A zeneszerző ennek juttatta a legkevesebb teret a darabban, Szulamit ugyanis mindössze kétszer kap rá lehetőséget, hogy Asszád iránti érzelmeiről énekeljen: az első felvonásban még Asszád nélkül, majd a negyedik felvonásban a sivatagban, a haldokló Asszáddal a karjaiban. Az opera elején, az F-[[Dúr hangsor|dúr]] jelenetben ez a motívum egy [[refrén]] vagy [[ritornell]] Szulamit szólójához, amelyet a boldog menyasszony társnői csengéssel-bongással táncolnak végig. Szulamit szerelméhez kapcsolódik a harmadik felvonás egy jelenete is, de ezt a [[tragikum|tragikus]] szerelem hangjai töltik ki. Ez az a jelenet, amikor a lány kegyelemért könyörög a király előtt szerelme számára. A tiszta szerelem végül az utolsó felvonásban teljesedik be végleg Asszád Gesz-dúr áriájában, majd az ebből kibontakozó esz-[[Moll hangsor|moll]] duettben. Asszád halk, magas regiszterű dúr dallama, akár egy osztrák [[népdal]] stilizált változata is lehetne. Az opera záró akkordjaiban Szulamit és Asszád szerelmének mottója, a rózsaének elhalóan szól Szulamit társnőinek tolmácsolásában.<ref name='zenéje2'>{{cite book|last=Kecskeméti|title=[http:"dramaturgia"//www.mr3-bartok.hu/index.php?option=com_alphacontent&section=5&cat=18&task=view&id=155&Itemid=52%20Kecskeméti%20István%20előadása%20az%20operáról Goldmark Károly: Sába királynője]}}</ref>
 
== Az opera ismertebb részletei ==
Jelenleg két kiadás kapható [[CD]] formátumban a zeneboltokban, egy magyar és egy amerikai felvétel:
 
*Magyar kiadás: ''Salamon'' – [[Sólyom-Nagy Sándor]], ''Főpap'' – [[Gregor József (operaénekes)|Gregor József]], ''Szulamit'' – [[Kincses Veronika]], Asszád – [[Siegfried Jerusalem]], Baal-Hanan – [[Miller Lajos]], Sába királynője – [[Takács Klára (operaénekes)|Takács Klára]], ''Asztarót'' – [[Kalmár Magda (operaénekes)|Kalmár Magda]]; ''közreműködik:'' a Magyar Állami Operaház ének- és zenekarra, a Honvéd Művészegyüttes férfikórusa; ''vezényel:'' [[Fischer Ádám]]; ''a felvétel helye és ideje:'' Budapest, [[Olasz Intézet]], 1980; ''a kiadás éve:'' 1980. [[Hungaroton]], HCD 12179-81, 3 CD, DDD, Stereo.<ref name="CD" />
*Amerikai kiadás: ''Salamon király'' – Wolfgang Anheisser, ''Főpap'' – Andrei Dobriansky, ''Szulamit'' – Teresa Kubiak, ''Asszád'' – Arley Reece, ''Baál-Hanan'' – Ronald Corrado, ''Sába királynője'' – Alpha Floyd, ''Asztarót'' – Kate Hurney; ''közreműködik:'' az Amerikai Operatársulatok Ének- és Zenekarra, a Bécsi Operaház kórusa, a Bécsi Gramphon Zenekar; ''vezényel:'' [[Reynald Giovaninetti ]] és Richard Mayr; ''a felvétel helye és ideje:'' 1970. március 26., élő előadás felvétel; ''a kiadás éve:'' 2004. Gala B0007RUT5C, 3 CD, ADD, Stereo..<ref name='CD'>{{cite book|last=Winkler|title=Barangolás az operák világában I.|pages=681}}</ref>
 
*Amerikai kiadás: ''Salamon király'' – Wolfgang Anheisser, ''Főpap'' – Andrei Dobriansky, ''Szulamit'' – Teresa Kubiak, ''Asszád'' – Arley Reece, ''Baál-Hanan'' – Ronald Corrado, ''Sába királynője'' – Alpha Floyd, ''Asztarót'' – Kate Hurney; ''közreműködik:'' az Amerikai Operatársulatok Ének- és Zenekarra, a Bécsi Operaház kórusa, a Bécsi Gramphon Zenekar; ''vezényel:'' [[Reynald Giovaninetti ]] és Richard Mayr; ''a felvétel helye és ideje:'' 1970. március 26., élő előadás felvétel; ''a kiadás éve:'' 2004. Gala B0007RUT5C, 3 CD, ADD, Stereo..<ref name='CD'>{{cite book|last=Winkler|title=Barangolás az operák világában I.|pages=681}}</ref>
 
== Jegyzetek ==
{{kiemelt}}
{{portál|opera||zene}}
 
{{DEFAULTSORT:Sabakiralyno~je}}
[[Kategória:Goldmark Károly operái]]
90 602

szerkesztés