„Margarethe hadművelet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a egyértelműsítés - Kállay Miklós |
|||
22. sor:
A '''''Margarethe'' hadművelet''' ([[német nyelv|németül]] ''Unternehmen Margarethe'', ténylegesen ''Margarethe I'') [[Magyarország]] fontosabb területeinek [[Harmadik Birodalom|német]] katonai megszállása volt a [[második világháború]] utolsó előtti évében, [[1944]]. [[március 19.|március 19-én]], vasárnap. A megszállási tervet kezdetben két fázisra bontották, az első a ''Margarethe I'', illetve a [[Románia]] megszállásáról szóló pedig a '''''Margarethe II''''' fedőnevet kapta, de mivel a román kormány [[augusztus 23.|augusztus 23-án]] kapitulált a szovjet [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadseregnek]], ez utóbbi tervet sosem valósították meg. A magyar vezetés – noha a megszállást megbízható források előre jelezték – a szükséges óvintézkedéseket nem tette meg, a német hadmozdulatokra való reagálásra nem volt kidolgozott és elfogadott koncepció. A német megszálló csapatokkal szemben – a nem egyértelmű magyar parancskiadások miatt – csak szórványos ellenállás volt.
== Előzmények ==
37 ⟶ 36 sor:
=== Belpolitikai előzmények ===
Magyarország kormányzója, [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] [[1942]]. [[március 9.|március 9-én]] a nyíltan angolbarát [[Kállay Miklós (politikus)|Kállay Miklós]]t nevezte ki miniszterelnökké, [[Bárdossy László]]t követve a poszton. Az új kormányfőnek [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] gróf javaslatára meghagyta, hogy a Német Birodalom felé ne vállaljon be újabb kötelezettségeket ''(„a 2. hadsereg volt az utolsó”)''<ref>Ez a mondat Horthytól származik. Lásd ''Háború'' 3. oldal. A pontos forrás egyelőre nem ismert.</ref> és keresse a háborúból való fokozatos kiválás lehetőségeit. A magyar vezetés – a britekkel együtt – komolyan hitt abban 1942–43-ban, hogy a brit [[balkán]]i partraszállás sikert érhet el és a kiugrási kísérlet a lehető legkedvezőbb politikai légkörben fog megtörténni a térség országai számára (megmarad a politikai berendezkedés és a [[bécsi döntések]]kel visszacsatolt területek is).
Ettől függetlenül az első „tapogatózásokra”, az ellenséges erőkkel való kapcsolatfelvétételre 1942 nyarán került sor (a 2. magyar hadsereg bevetéseinek idején). Közvetítő országoknak [[Svédország]]ot ([[Stockholm]]), [[Svájc]]ot ([[Bern]]) és [[Törökország]]ot ([[Isztambul]] és [[Ankara]]) szemelték ki. Kapcsolatfelvételi célból akkreditálták Stockholmba [[Gellért Andor]]t, aki [[Ullein-Reviczky Antal]] külügyminisztériumi sajtófőnökkel tartotta az összeköttetést, kétirányú kapcsolatot teremtve a londoni külügyminisztériummal. A stockholmi brit nagykövetség sajtófigyelő irodájának magyar referense az a [[Böhm Vilmos]], aki a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] idején hadügyi népbiztos volt, 1 hónapig.
55 ⟶ 54 sor:
=== A Birodalom felfigyel ===
[[Fájl:Klessheim-2012.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A Klessheim-kastély [[Salzburg]] mellett]]
A magyar kiugrási lehetőségek kereséseiről a német külügyminisztérium, az [[Abwehr]] és a [[Gestapo]] és más diplomaták révén már 1943 elejétől naprakész információkkal rendelkezett. Márciusban a kialakult helyzetre tekintettel – a [[svédország]]i és [[törökország]]i magyar követek eredményeinek ismeretében – [[Joachim von Ribbentrop]] birodalmi külügyminiszter Budapestre küldte [[Edmund Veesenmayer]]t, majd a helyzet tisztázására [[április 16.|április 16-án]] Hitler meghívta a [[salzburg]]i [[Klessheim-kastély]]ba Horthyt, magyarázatot követelt a béketapogatózások miatt. A két ország politikája közötti különbséget jól tükrözi, hogy a kormányzó nem akarta aláírni a zárókommünikét (annak szövegezése miatt: a szovjet és az angolszász csapatokkal szemben is fellépnek), de a németek nyomására végül mégis szignálta. A tárgyalások budapesti tájékoztatója során azonban a záróközleménynek ezt a szakaszát nem hozták nyilvánosságra, ami a németek bizalmatlanságát csak tovább növelte. A következő hónapokban tovább nőtt a feszültség a két fél között és a németek világosan látták, a [[Kállay-kormány]] következetesen végrehajtja az elkülönülés politikáját. Az [[olaszország]]i helyzet után Hitler úgy döntött, beavatkozik Magyarország belügyeibe,<ref>Július 26-i megbeszélésén kijelentette: ''Ügyelnünk kell arra, nehogy Magyarországon valami disznóság történjék!''</ref> a vezetés megkezdte az ország megszállásának terveit előkészíteni.
Hitler ekkor már elsődleges fontosságúnak tartotta Magyarország földrajzi helyzetét a keleti front szempontjából. [[szeptember 30.|Szeptember 30-án]] a vezérkar beterjesztette a ''Margarethe I''<ref>Punka György szerint nevét a [[Margitsziget]]ről kapta, amit a romániai beavatkozás neve nem támaszt alá.</ref> fedőnevű tervet. A terv három megszállási zónára bontotta az országot: az első a Tisza vonaláig terjedt, beleértve a fővárost is, itt a [[Wehrmacht]] tevékenykedne; a második a Tiszántúl lett, amit a román csapatok szállnak meg; a harmadik pedig Észak-Magyarország, ahová a német és [[Szlovák Köztársaság#Csehszlovák korszak|szlovák]] csapatok együttesen vonulnak be. A terv nem tett a végrehajtási időpontra javaslatot, mert a keleti fronton egyre súlyosabb területi és katonai veszteségeket szenvedtek. A hadműveleti osztály vezetője [[november 1.|november 1-jén]] véleményezte a tervet, mellyel egyetértett, azonban kikötötte, hogy a magyar honvédséget nem lefegyverezni kellene, hanem a szövetségi rendszerben tartani. A módosított terv [[november 7.|november 7-ére]] készült el. Végleges döntés ebben sem született, mert az elkülönített erőket a keleti frontra vezényelték az ''A'' és ''Dél Hadseregcsoport''okhoz. Eközben a külügyminisztérium ismét [[Magyarország]]ra küldte [[Edmund Veesenmayer|Veesenmayert]], aki a [[Standard Villamossági Társaság]] igazgatójaként (fedőbeosztás) érkezett [[Budapest]]re, majd kapcsolatba lépett a [[jobboldal]]i politikusokkal. Tapasztalatairól [[december 10.|december 10-én]] egy 50 oldalas jelentést küldött Ribbentropnak, melyben véleménye szerint ''„a mézesmadzag és korbács módszerét kell használni”'', mellyel elérhetőek a német politikai és katonai célok.<ref>[http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/ng5560.html Veesenmayer 1943. december 10.-i jelentése]. Dr. Ravasz István nevezi 50 oldalasnak a jelentést a ''Háború...'' c. folyóiratban közölt cikkében.</ref> A jelentés megvitatása után [[1944]] januárjában a vezérkar ismét felülvizsgálta a ''Margarethe-terv''et, de mivel továbbra sem álltak rendelkezésre megfelelő katonai erők (1943. [[december 24.|december 24-én]] újabb téli szovjet offenzíva kezdődött a keleti fronton), így bizonytalan időre elnapolták a végrehajtást. Februártól azonban a ''Dél Hadseregcsoport'' helyzete egyre kritikusabbá vált, a [[2. Ukrán Front|2.]] és [[3. Ukrán Front]] egyre közelebb ért a [[Keleti-Kárpátok]]hoz. Ha Magyarország ekkor átáll a szövetségesek oldalára, a szovjet csapatok akadálytalanul kijutnak az [[Alföld]]re és a román-[[balkán]]i térség nem lesz tartható, teljes visszavonulást kell végrehajtani [[Ausztria]] keleti határáig (a [[Duna]]-folyosó a legkritikusabb terület).
68 ⟶ 67 sor:
Két nappal később, [[március 7.|március 7-én]] a megszálló csapatok parancsnokául kijelölt [[Hermann Foertsch|Foertsch]] tábornokot a Führer főhadiszállására rendelték a ''Trojanisches Pferd („Trójai faló”)'' hadművelet pontosítása céljából. Ekkor határozták meg a március 18-ai, szombati végleges időpontot, amit javaslatra vasárnapra, mint kedvezőbb naptári napra, módosítottak. Másnap Foertsch tábornok [[Bécs]]ben felállítja a főhadiszállását, és a Bécs körüli területeket választják a felvonulási, átrakodási területek helyszínéül. Ezen a napon jelentette bizalmas kiadásában az [[Magyar Távirati Iroda|MTI]], hogy az [[1. Ukrán Front]] előretolt egységei 160 km-re közelítették meg a magyar határt. [[március 10.|Március 10-én]] az ''OKW'' értékelése szerint ''„a magyar egységek harci ereje korlátozott, kiképzésük hiányos, a felszerelésük nem kielégítő. Komoly ellenállásra tehát nem lehet számítani.”''<ref>Az idézet a folyóirat-cikk írójától idézett, nem az OKW-től.</ref> Másnap [[Lakatos Géza]] vezérezredes,<ref>Később Magyarország miniszterelnöke 1944. augusztus–október között.</ref> a [[keleti front (második világháború)|keleti front]] mögötti ''Magyar Megszálló Erők'' parancsnoka a Führer főhadiszállására utazott, ahol [[Kurt Zeitzler|Zeitzler]] vezérezredessel tárgyalt, majd [[Berchtesgaden]]ben Hitler is fogadta. [[Mauthausen]]ben a ''[[Sicherheitsdienst]]'' 320 fős különítménye dr. [[Hans Geschke]] [[SS-Standartenführer]] parancsnoksága alatt gyülekezett, másnap [[Ernst Kaltenbrunner]] tart nekik eligazítást.<ref>[[Ernst Kaltenbrunner|Kaltenbrunnert]], a [[Reichssicherheitshauptamt|Birodalmi Biztonsági Hivatal]] (''Reichssicherheitshauptamt SD'', RSHA) vezetőjét a [[nürnbergi per]] után felakasztották.</ref> Tizenkettedikén Hitler aláírja, majd az OKW kiadja a végleges támadási parancsot.<ref>A parancs 20 példányban készült, egy példány a [[nürnbergi per]]ben is szerepelt a peranyagok között.</ref> A [[bécs]]i magyar konzul, [[Bothner Károly|Bothner]] báró jelenti Budapestnek, hogy az osztrák főváros közelében 5 német hadosztály gyülekezik. [[március 13.|Március 13-án]] Lakatos jelentést tett Horthynak a 11-ei németországi találkozókon történtekről. [[Bajnóczy József]] vezérkar főnök-helyettes 19:30-ra meghallgatásra kérette [[Heribert Fütterer|Fütterer]] altábornagyot és magyarázatot kért a bécsi eseményekről, azaz miért rakodtak ki öt napja folyamatosan 40-50 német katonai szerelvényt [[Bécsújhely]]-[[Kismarton]] (''Wiener Neustadt''-''Eisenstadt'') térségében? A [[zágráb]]i magyar nagykövetség is német csapatösszevonások megkezdését jelentette a [[Muraköz]]ben. A magyar hadvezetés ezeket egyértelműen a megszállás előzményeinek tekintette. [[március 14.|Tizennegyedikén]] német hírek közölték, a [[3. Ukrán Front]] [[Nyikopol]] térségében vezetett újabb támadásaira a német csapatok több napja rendezett visszavonulást hajtanak végre. [[Bajcsy-Zsilinszky Endre]] és a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|szociáldemokraták]] a németekkel szembeni ellenállásra szólítják fel Kállayt.
[[március 15.|Nemzeti ünnepünk]] délutánján a [[salzburg]]i Klessheimben [[Adolf Hitler|Hitler]] megbeszélést tartott [[Heinrich Himmler]]rel és [[Joachim von Ribbentrop|Ribbentrop]] külügyminiszterrel a ''Margarethe I''-ről. Ezt követően Ribbentrop táviratozott [[Dietrich von Jagow|Jagow]] budapesti német követnek, aki a díszelőadást követően a várban közölte Horthyval, hogy mivel a Führer meggyógyult, szívesen látná egy vezérkari tanácskozáson, ahol a magyar csapatok ügyeit is tisztáznák. Másnap, [[március 16.|16-án]] délben koronatanácsot tartottak Horthynál: [[Kállay Miklós (politikus)|Kállay]] miniszterelnök, [[Ghyczy Jenő]] külügyminiszter, [[Csatay Lajos]] vezérezredes, honvédelmi miniszter és [[Szombathelyi Ferenc]] vezérezredes, HVKF volt jelen. Ghyczy és Szombathelyi mellette, Kállay és Csatay ellene foglalt állást. Horthy vezérkari főnökének engedve elfogadta a meghívást. Hitler saját hadműveleti megbeszélésén közölte a tényt és utasította a vezérkart, a ''Margarethe I'' végrehajtását a magyarokkal való tanácskozás utánig fel kell függeszteni. Ribbentrop és [[Wilhelm Keitel|Keitel]] a Führer elé terjesztette dr. Veesenmayer kinevezési okmányát. [[Heinrich Himmler|Himmler]] dr. [[Hugo Jury|Juryt]], [[Alsó-Ausztria]] [[gauleiter]]ét javasolta, de végül előbbi mellett döntenek. Foertsch közölte vezérkarával, a [[Luftwaffe]] (helyi) főparancsnokával és a [[Wehrmacht]] hírszerző és szállítási osztályának főnökével, hogy a végrehajtás ideje március 19. Még ezen a napon egy három fős amerikai katonai csapat érkezik légi úton a [[Muraköz]]be. [[Bajcsy-Zsilinszky Endre|Bajcsy-Zsilinszky]] figyelmeztető levelet küld Kállaynak a német megszállás lehetőségeit taglalva.
[[március 17.|Március 17-én]] az ''„X parancsot”'' 3:00-ig kellett kiadni a csapatoknak, visszavonásának időpontja legkésőbb 15:00 (a német csapatoknak teljes harckészültséget kellett elérni). A hadműveleti parancsnokság Bécsben elégedetten nyugtázza a magyar ellenlépések elmaradását (a német csapatösszevonások egyértelműen igazolták a gyanút). Hitler előkészíttet egy jegyzőkönyv-tervezetet a külügyminisztériummal, amelyet Horthynak a tárgyalás végén alá kell majd írnia.
150 ⟶ 149 sor:
-->
{{Portál|Második világháború}}
{{DEFAULTSORT:Margarethehadmu~velet}}
[[Kategória:A Horthy-korszak eseményei]]
| |||