„Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Források: Kategória
a Vessző utáni szóközhiány javítása AWB
37. sor:
Május elejétől [[Henryk Dembiński]] tábornok parancsőrtisztjeként szolgált. Ugyanebben a hónapban, [[május 27.|május 27]]-én az [[1848]]-as ördöghídjai, verseci és fehértemplomi sikereiért [[Kiss Ernő (altábornagy)|Kiss Ernő]] altábornagy a III. osztályú katonai érdemjelre terjesztette föl. Részt vett a [[Szőregi csata|szőregi csatában]], ahol azonban osztrák fogságba került. Az osztrák hadbírósági jelentések szerint [[augusztus 3.|augusztus 3]]-án fogták el, de ezzel szemben valószínűbb a [[Emerich von Thurn und Taxis]] herceg által leírtak. A herceg visszaemlékezése szerint az eset [[augusztus 5.|augusztus 5]]-én, Csatád térségében történt. Dembiński törzskara éppen ebédelni készült, amikor a Webber hadnagy vezette osztrák svalizsérok rajtuk ütöttek. A magyar tiszteknek még sikerült elmenekülniük, de az éppen szükségét végző d’Abancourt még kardot se tudott rántani, hogy ellenálljon a császári katonáknak.
 
A századost elfogása után néhány nappal Pestre szállították és [[augusztus 13.|augusztus 13]]-án kezdetét vette hadbírósági kihallgatása. Kihallgatása megkezdését követően rögtön bevallja, hogy korábbi politikai vétkéért húsz évnyi sáncmunkára ítélték. tette ezt annak ellenére, hogy tudta: „visszaesőként” súlyos büntetésre számíthat. Bírái előtt igyekezett menteni a helyzetét. Állítása szerint a trónfosztás, illetve az orosz betörést követően ki akart lépni a honvédségből , de csak szabadságot engedélyeztek neki. Nem harcolt orosz csapatok ellen, s Pestről akart Fehértemplomra utazni, amikor Kossuth utasítására újra elfoglalta Dembiński tábornok parancsőrtiszti posztját. D’Abancourt emellett azt vallotta, hogy két társával együtt szándákosan estek fogságba a szőregi csatát követően.
 
A császári hadbíróság a nehezen hihető enyhítő körülményeket figyelmen kívül hagyva a volt honvéd századost és császári-királyi közlegényt [[október 19.|október 19]]-én kötél általi halálra ítélte. Másnap a lengyel [[Mieczysław Woroniecki]] alezredessel és a német [[Peter Giron]] honvéd ezredessel együtt felakasztották a pesti [[Újépület]] udvarán. Holttestét később a [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert]]ben temették el.