Wikipédia

„V. Károly német-római császár” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
zöld link kékre
63. sor:
Míg Németországban tartózkodott, 1520-ban Spanyolországban kitört a [[communeros felkelés]], melynek kiváltó oka a király – illetve távollétében helytartóinak – abszolutisztikus kormányzása. Eredetileg a városokból tört ki a lázadás – felgyújtották a királyi palotát Toledóban – később azonban a nemesség és a parasztság is a felkelők mellé állt. Amikor a lázadás fokozatosan össztársadalmi felkeléssé – a gazdagok elleni háborúvá – fajult, a nemesség átállt a király oldalára. 1521 tavaszán aztán [[Villalar]]nál a király csapatainak sikerült döntő győzelmet aratniuk a communerók felett. Ezzel egy időben folyt Spanyolországban a céhek felkelése, amelyet csak 1522-ben sikerült leverni.
 
Károly 1521 májusában a [[wormsi birodalmi gyűlés]]en (amelyen a magyar [[Werbőczy István]] is vendégként részt vett, és amelynek aktív résztvevője volt az erdélyi származású [[Maximilianus Transylvanus]], a császár titkára) a katolikusok mellé állva [[birodalmi átok]]kal sújtotta [[Luther Márton]]t, majd ez után rögtön [[Itália|Itáliába]] vonult, hogy megkezdje [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc]] elleni első hadjáratát. Az első Habsburg–Valois [[Itáliai háború (1521–26)háborúk|első Habsburg–Valois itáliai háborúháborúban]]ban a francia király célja az volt, hogy a már megszerzett [[Lombardia|Lombardiából]] dél felé vonulva megerősítse pozícióját [[Itália|Itáliában]], majd [[Nápoly]]t megtámadva szétrobbantsa a „Habsburg-gyűrűt”. Károly célja [[Lombardia]] megszerzése volt, hogy ezzel kapcsolatot teremtsen az egymástól elszigetelt Habsburg birtokok között.
 
1522-ben Károly a [[Rodosz (sziget)|Rodoszról]] elűzött [[Máltai lovagrend|johannitáknak]] ajándékozta [[Málta]] szigetét, amit 1530-ban foglaltak el.
71. sor:
[[1524]]-ben újabb felkelés a német [[Német parasztháború|parasztháború]] robbant ki, amelyet a fejedelmek különböző engedmények után [[1526]]-ban, óriási vérengzések árán<ref>Egyes becslések szerint 300&nbsp;000 paraszt állt fegyverben ekkor, és 100&nbsp;000 fő volt az áldozatok száma.</ref> tudtak leverni.<ref>[http://mek.oszk.hu/01500/01560/html/01.htm Dr. Drábik János: A kamatkapitalizmus és a szervezett pénzhatalom]: „A parasztok, nemesek és értelmiségiek körében egyre nőtt az elégedetlenség az augsburgi Fuggerek ellen. A »fuggern« (fuggerelni) szó szinonimája volt a csalásnak. A kitört parasztlázadás egyaránt irányult a felső arisztokrácia és az árakat manipuláló - mesterséges áruhiányt előidéző és monopolhelyzetet kialakító - spekulánsok ellen. A parasztlázadás vezetői ekkor még nem látták át teljesen milyen szoros az összefüggés a kamatozó pénztőke és a hatalom között, valamint a monopolisták és a császár között. Követeléseik között utolsóként mégis megfogalmazzák a Fuggerek, a Welserek, és a Höchstetterek eltávolítását, és az üzleti tőke felső határának a rögzítését. Érthető, hogy a nagytőke minden eszközt megmozgatott, hogy a lakosságot elnyomja, és a kamatmechanizmussal működtetett kizsákmányoló rendszert fenntartsa.”</ref>
 
Károly ezalatt [[Spanyolország]]ban egy sor intézmény felállításával ([[inkvizíció]], pénzügyi tanács, államtanács) kiépítette az [[Abszolút monarchia|abszolutizmust]]. Közben lekötötte a franciák ellen vívott [[Itáliai háború (1521–26)háborúk|itáliai háború]], amely ekkoriban sikerrel kecsegtetett. 1521-től a császári csapatok folyamatosan foglalták el a francia területeket [[itália|Itáliában]], először [[Genova|Genovát]], majd [[Lombardia|Lombardiát]]. 1523-ban a pápa, Károly, [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd főherceg]] és [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] részvételével megalakult a franciaellenes liga, 1524-re egész Észak-Itália spanyol kézre került. Habár az új pápa, [[VII. Kelemen pápa|VII. Kelemen]] – félve annak túlzott megerősödésétől – nem támogatta már Károlyt, a császári csapatok [[1525]] [[február 24.|február 24-én]] – éppen V. Károly 24. születésnapján – [[Paviai csata (1525)|Páviánál]] döntő győzelmet arattak, és még Ferenc királyt is fogságba ejtették. Őt ezután Madridba szállították, ahol szabadon bocsátása fejében Károllyal megkötötte a [[madridi békeszerződés (1526)|madridi békeszerződést]], amelyben lemondott [[Burgundi Hercegség|Burgundiáról]], [[Lombardia|Lombardiáról]] és [[Nápolyi Királyság|Nápoly]]ról, valamint kötelezettséget vállalt az [[Oszmán Birodalom|oszmánok]] elleni hadjáratban.
 
== A Cognaci liga és a Sacco di Roma ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/V._Károly_német-római_császár”