„Katolikus Szociális Népmozgalom” változatai közötti eltérés

A '''Katolikus Szociális Népmozgalom''' a [[második világháború]] alatti [[Római katolikus egyház|katolikus]] szociális és reformmozgalmakat összefogó szervezete és irányító munkaközössége ([[1943]]. augusztus 26. – [[1944]].); a [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] által 1940-ben alapított [[Magyar Szociális Népmozgalom]] utódszervezete és a [[KDNP]] illetve a [[DNP]] elődje.

[[1940]]-ben alakult meg először három [[katolikus]] társadalmi reformmozgalom, az [[EMSZO]], a [[KALOT]] és a [[Hivatásszervezet]] összefogásával ezek csúcsszervezete, a ''Magyar Cél Mozgalom'', későbbi nevén ''Magyar Szociális Népmozgalom'' (MSzN), mely kapcsolatban állt [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] miniszterelnök köreivel (az ő eszméinek hatására kezdtek a mozgalom szervezésébe). A mozgalom, melyhez nemsokára néhány más szervezet (a felvidéki ''Prohászka Körök'') is csatlakozott, különféle okok miatt (mint a kezdeti elszigeteltség, Teleki [[1941]]-ben bekövetkező halála, illetve a háborús helyzet) hamarosan kifulladt, eljelentéktelenedett.

[[1943]]. [[június 23.|június 23-án]] a három említett katolikus társadalmi reformmozgalom elnökei – Meggyesi Sándor, a katolikus [[Hivatásszervezet]] országos elnöke, P. [[Kerkai Jenő]] SJ, a [[KALOT]] országos elnöke és Freesz József, az [[EMSZO]] központi igazgatója – [[memorandum]]ban fordultak [[Serédi Jusztinián]] hercegprímáshoz, melyben beszámoltak ama szándékukról, hogy ezen szervezetek erőfeszítéseit egyesítsék és munkájukat koordinálják; közös programjukra pedig a hercegprímás áldását és jóváhagyását (s ezáltal az egész Egyház támogatását) kérték, s kifejezték óhajukat, hogy világi részről [[Kovrig Béla]] [[szociológus]] (a [[kolozsvár]]i egyetem rektora és tanára; korábban [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] szociálpolitikai tanácsadója), mint a jövendő szervezet elnöke, egyházi részről báró [[Apor Vilmos]] püspök tanácsadóként segítse munkájukat.<ref>A memorandum szövegéből: „Megalakítottuk az EMSZO, KALOT és Hivatásszervezet vezetőinek munkaközösségét, azzal a céllal, hogy a három mozgalom vezetői egymással állandó érintkezésben a legfontosabb kérdésekben közös álláspontot valljanak és közös taktikával vehessék fel a küzdelmet mindazokkal szemben, akik a nemzet sorskérdéseiben nem a keresztény erkölcstan alapján keresik a megoldást. […] Ennek a munkaközösségnek elnökévé dr. Kovrig Béla egyetemi tanárt, a kolozsvári egyetem jelenlegi rektorát szeretnők felkérni, aki eddig is a legbarátibb és legszorosabb együttműködésben dolgozott a három mozgalom vezetőivel. A munkaközösség egyházi tanácsadójává pedig báró Apor Vilmos győri püspök urat szeretnők felkérni, aki eddig is a KALOT munkájának országos viszonylatban, a Hivatásszervezet munkájának pedig győri viszonylatban kiváló támogatója. Mind a kettejükkel beszéltünk a munkaközösségről és annak terveiről, mind a ketten helyeselték azt és szívesen vállalnak szerepet ebben a munkaközösségben. Midőn mindezeket Főmagasságú és Főtisztelendő Bíboros Hercegprímás Úrnak legmélyebb tisztelettel bejelentjük, kérjük további munkánkhoz főpásztori áldását és atyai jóindulatát.” ([[Esztergom]]i [[Prímási Levéltár]] 8118/1944).</ref> Aporban a mozgalom szervezői Telekihez hasonlóan tekintélyes, és eszmeileg is őhozzá, ill. hozzájuk közel álló személyiséget láttak.

A találkozón 23 egyházi személyiség jelent meg, többek között [[Kerkai Jenő]] ([[Jézus Társasága|jezsuita]] szerzetes; a [[KALOT]] egyik irányítója), [[Kovrig Béla]] (elnökjelölt), gróf [[Pálffy József]] (Apor püspök unokaöccse, [[1939]]-től országgyűlési képviselő), [[Beresztóczy Miklós]] (a vallás- és közoktatásügyi minisztérium osztályfőnöke), [[Mihalovics Zsigmond]] (a [[Katolikus Akció]] nevű szervezet országos igazgatója), [[Mindszenty József]] ([[zalaegerszeg]]i [[plébános]]), országgyűlési képviselők, mint [[Közi Horváth József]] (Győrből) és [[Varga Béla (politikus)|Varga Béla]], [[Kiss Szaléz]] ([[ferences]] atya, ifjúsági lelkipásztor), [[Pfeiffer Miklós]] (kassai [[kanonok]], a felvidéki katolikus egyetemi ifjúsági mozgalom lelkiatyja); ezenkívül az [[EMSZO]] (Egyházközségi Munkásszakosztályok) országos vezetői; erdélyi katolikus vezetők; és délvidéki mozgalmi emberek (teljes lista sosem látott napvilágot a résztvevőkről).<ref>Közi Horváth József: ''[http://www.communio.hu/ppek/konyvek/koziap01.txt Apor püspök élete és halála]''. PPEK. ''A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár, magyar nyelvű keresztény irodalom tárháza.'' <!--ne töröld, ez a mondat vélhetően a felhasználás jogi feltételei közé tartozik--></ref>

Az értekezlet tagjai úgy vélekedtek, hogy a Harmadik Birodalom győzelme kizártnak látszik, s hogy a vesztett háborút hazánkban is politikai és társadalmi átalakulás fogja követni, melynek [[demokrácia|demokratikus]] úton maradásáért a katolikus mozgalmaknak mindent meg kell tenniük.<ref>''[http://www.avkf.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=119&Itemid=31&lang=hu Apor Vilmos püspök vértanu élete]''; az ''[[Apor Vilmos Katolikus Főiskola|AVKF]] honlapjáról.</ref> Egyetértettek abban, hogy a szerveződő munkaközösség mozgalmai óriási erőt képviselnek, de mégsem elegendőt; többen új tömegpárt megalakítását javasolták. Ennek megvalósítását azonban (mivel a meglévő keresztény párt, az [[EKP]] riválisát jelentette volna) mások ellenezték.