„Zsebkendőszavazás” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a egyértelműsítés - Teleki Pál |
||
1. sor:
[[Kép:István Tisza.jpg|right|thumb|150px|[[Tisza István]] miniszterelnök]]
A '''zsebkendőszavazás''' egy a [[Országgyűlés|Magyar Országgyűlésben]] [[1904]]. [[november 18.|november 18-án]] este lezajlott jelenet volt, melynek során [[Tisza István]] kortesbeszéde után [[Perczel Dezső]] házelnök – a [[házszabály]] megsértésével – csendben azonnali szavazást rendelt el a [[Daniel Gábor (politikus)|Daniel Gábor]] által benyújtott házszabály módosító javaslatról, amely jelentősen csökkentette az ellenzéki képviselők jogköreit, egyértelműen a már régóta fennálló ellenzéki [[Obstrukció (politika)|obstrukció]] letörése céljából. Ugyan a jelenet leírásai nem egységesek abban, hogy a házelnök meglengetett-e egy zsebkendőt vagy sem, az általa tett mozdulatsor láttán a képviselők többsége (kormánypárti, ellenzéki egyaránt) nem értve, mi történik, kíváncsiságból felállt (ez jelentette akkoriban az igen szavazatot, míg az ülve maradás a nemet), mire Perczel kihirdette a javaslat elfogadását.
Az eset a kormányzó [[Szabadelvű Párt]]on belül is szakadáshoz vezetett, az ekkor kivált szabadelvű képviselők többsége előbb „disszidensek”, majd [[Országos Alkotmánypárt]] néven hozott létre új pártot, míg a teljes parlamenti ellenzéket ''[[Szövetkezett Ellenzék]]'' (avagy ''Szövetkezett Balpárt'') néven egyetlen választási szövetségbe tömörítette.
15. sor:
A miniszterelnök az ellenzéki tüntetéseket is gyakorta szétverette; [[1904]] április végén került sor a legsúlyosabb ilyen incidensre, ekkor Tisza szűkebb hazájában, [[Bihar vármegye|Bihar vármegyében]] veretett szét egy, a helyi parasztoknak a szocialisták által szervezett nagygyűlését, ami 33 halálos áldozatot követelt.
Tisza [[1904]] őszén nyílt levelet intézett ugrai választóihoz, amelyben a házszabályok módosításának szükségességét hangoztatta az ellenzéki [[Obstrukció (politika)|obstrukció]] letöréséhez. Tartalma az ellenzék körein kívül is komoly felháborodást szült. A közben megkötött olasz vámszerződés letárgyalása után be is nyújtotta indítványát, hogy a Ház a házszabályok módosítására huszonegy tagú bizottságot állítson fel. Az ellenzék már ezen indítvány ellen megindította az obstrukciót.
[[Daniel Gábor (politikus)|Daniel Gábor]] a [[Szabadelvű Párt]] nevében a levél alapján határozati javaslatot terjesztett elő november 15-én, amely az ideiglenes házszabályokat foglalta magában, s ami jelentősen szűkítette volna az ellenzéki képviselők mozgásterét a törvényhozásban. Ez alapján többek között az egyes törvények elfogadását már nem lehetett időhúzó felszólalásokkal lassítani, illetve az obstruáló képviselőket indokolt esetben akár karhatalmi erővel is ki lehetett vezettetni a teremből. Ennek a javaslatnak és a Tisza által összerakott és benyújtott évenkénti kötelező újoncmegajánlás és a költségvetés záros határidejű elfogadásának megtárgyalására Tisza párhuzamos ülés megtartását indítványozta (vagyis hogy egyszerre tárgyalják ezt a három javaslatot).
[[1904]]. [[november 18.|november 18-án]] került sor erre az ülésre, amelyen Tisza rövid kortesbeszéde után [[Perczel Dezső]] házelnök – a [[házszabály]] megsértésével – csendben azonnali szavazást rendelt el Daniel javaslatáról, majd meglengetett egy zsebkendőt. A jelenetet nem értve a képviselők többsége kíváncsiságból felállt a helyéről (ekkoriban a felállás jelentette az igen, az ülve maradás a nem szavazatot), mire Perczel a Daniel-féle határozati javaslatot elfogadottnak jelentette ki, majd a kialakult tumultuózus jelenetek közepette királyi kéziratot olvastatott fel, amely az ülésszakot berekesztette és [[december 13.|december 13-ig]] elnapolta.
December 13-án aztán az újra összeült parlamentben az ellenzék lehetetlenné tette az ülés megtartását és heves ordibálás és vitatkozás közepette gyakorlatilag szétrombolta a terem berendezését; annak darabjaival még a kiérkező karhatalmi erőkre is rátámadtak.
27. sor:
A zsebkendőszavazás másnapján, [[november 19.|november 19-én]] megalakult az ellenzéki választási szövetség, amely a teljes parlamenti ellenzéket (és az azon kívüliek egy részét is) ''[[szövetkezett ellenzék|Szövetkezett Ellenzék]]'' (avagy ''szövetkezett balpárt'') néven teljes egészében egyetlen, egységes választási [[koalíció]]ba tömörítette.
Szintén a szavazást követő napokban számos prominens politikus hagyta el a [[Szabadelvű Párt]]ot (például [[Széll Kálmán (politikus)|Széll Kálmán]], [[Wlassics Gyula (jogtudós)|Wlassics Gyula]], [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]], [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]], [[Bánffy Miklós (író)|Bánffy Miklós]], stb.). Egy részük [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]] vezetésével előbb „disszidensek” néven léptek fel (az [[1905-ös választások]]on is e néven indultak) s csatlakoztak a szövetkezett ellenzékhez is, majd a választások után megalakították az [[Országos Alkotmánypárt]]ot.
A parlamentben ellehetetlenült állapotok és a [[közvélemény]] példátlan polarizálódása miatt [[1905]]. [[január 3.|január 3-án]] a király feloszlatta az országgyűlést, és új választásokat írt ki a hónap végére-február elejére. A választási küzdelem az addig harminc éven át mindig abszolút parlamenti többséggel kormányzó, a magyar politikát uraló [[Szabadelvű Párt]] kisebbségbe jutásával (azaz vereségével) végződött a Szövetkezett Ellenzékkel szemben.
|