„Általános választójog” változatai közötti eltérés

A 19. században a [[konzervativizmus]] és a [[klasszikus liberalizmus]] által egyaránt helyeselt műveltségi és vagyoni [[cenzus]] a későbbiekben fokozatosan megszűnt, az [[első világháború]] után Európa legtöbb országában bevezették az egyenlő, általános választójogot. A konzervatív politikai elit, mint a két világháború közötti [[Magyar Királyság]] vezetőrétege úgy vélte, hogy a választójog kiterjesztése a politikailag tájékozatlan néprétegek előretörésével és komoly belpolitikai krízissel járhat. [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] szerint ''„[…] a tekintély elvét, mint önként értetődőt ne önkényként alkalmazzuk, de úgy, hogy ne a számszerűség döntsön a kérdésekben, hanem az arra hivatott és arra jogosult tekintély – tehát nem numerantur, hanem ponderantur – és pedig vélemények és ellenvélemények meghallgatása után, megfontoltan és alaposan.”''<ref>[[Romsics Ignác]]: ''A Horthy-rendszer jellegéről. Elitizmus, tekintélyelv, konzervativizmus.'' [http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_horthy_rendszer_jellegerol_elitizmus_tekintelyelv_konzervativizmus/ Rubicon történelmi magazin]</ref>