„Almásy Pál (politikus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1 link egyértelműsítés AWB |
a egyértelműsítés - Gyöngyös |
||
1. sor:
{{Személy infobox}}
{{egyért2|az 1848-as politikusról|||[[Almásy Pál (főispán)|Almásy Pált, Arad vármegye 18. században élt főispánját lásd itt]].}}
[[zsadány]]i és [[törökszentmiklós]]i '''Almásy Pál''' ([[Gyöngyös (település)|Gyöngyös]], [[1818]]. [[január 18.]] – [[Budapest]], [[1882]]. [[november 1.]]) politikus, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] a képviselőház alelnöke, az 1860-as években a magyarországi függetlenségi szervezkedések egyik vezetője.
== Életpályája ==
Egerben végezte a jogi tanulmányokat és [[1838]]-ban tett ügyvédi vizsgát. [[1844]]-ben [[Heves és Külső-Szolnok vármegye]] követeként részt vett a rendi országgyűlésen, majd 1844 és [[1847]] között a vármegye alispánja volt.
1848. június 13-án a gyöngyösi kerület az első népképviseleti országgyűlés tagjává választotta és így [[Gyöngyös (település)|Gyöngyös]] képviselője lett az országgyűlésben. Áprilisban az első népképviseleti országgyűlés alelnökévé választották, 1849. július 2-ig töltötte be ezt a funkciót. [[Franz von Schlik|Schlik tábornok]] [[1848]] végi támadásakor Heves és Külső-Szolnok vármegye kormánybiztosa volt, majd az országgyűlés [[Debrecen]]be költözésekor ismét visszatért hivatalába. [[Pázmándy Dénes]], az országgyűlés elnöke nem követte az országgyűlést Debrecenbe, ezért Almásy Pál itt az országgyűlés elnökeként tevékenykedett. Ő hirdette ki a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]] trónfosztását kimondó [[Függetlenségi nyilatkozat (Magyarország)|Függetlenségi Nyilatkozatot]] és ő volt – báró [[Perényi Zsigmond (ugocsai főispán)|Perényi Zsigmond]] felsőházi másodelnök és [[Szacsvay Imre (politikus)|Szacsvay Imre]] képviselőházi jegyző mellett – az okmány egyik aláírója is.
1849. július 2-án lemond házelnöki tisztségéről, a menekülő országgyűlést Szegedre már nem követi. Pesten, majd a világosi fegyverletétel után Szilvásvárad környékén bujkál és a szabadságharc leverése után emigrálni kényszerült, és [[Párizs]]ban telepedett le, de az emigrációja alatt Zürichben, Brüsszelben, Londonban és Genfben is tartózkodott. [[1851]]-ben a pesti haditörvényszék távollétében halálra ítélte és jelképesen az ítéletet végre is hajtották. Szoros kapcsolatot tartott fenn az emigráció több tagjával, így például [[Klapka György (tábornok)|Klapka Györggyel]], [[Teleki László (politikus, 1811–1861)|Teleki Lászlóval]], [[Puky Miklós]]sal és [[Horváth Mihály (történész)|Horváth Mihállyal]], [[Kossuth Lajos]]sal azonban nem, mert elítélte egyszemélyi vezetési stílusát.
| |||