„Ping-jang hercegnő” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KaroliFilosz (vitalap | szerkesztései)
KaroliFilosz (vitalap | szerkesztései)
24. sor:
Élt kb. időszámítás után 600 és 623 között a kínai [[Tang-dinasztia|Tang-dinasztiában]]. {{kínai |Pinyang|Pin-jang|}} [[Kao-cu|Liu-pang]] tábornak lánya volt,aki helyőrségi parancsnokként jelentős hadsereget irányított a hetedik századi [[Kína|Kínában]]. Az éppen uralkodó császárt, [[Szuj Jang-ti|Jang-tit]] még ma is [[Kína]] történelmének egyik legkegyetlenebb zsarnokaként tartják számon. Sikertelen hadjáratokat indított, dicsőségét hirdető költséges építkezésekbe kezdett. Miután elfogyott az ország pénze, adót vetett ki. Csakhogy nem volt aki megfizesse az adót, mivel [[Szuj Jang-ti|Jang-ti]] minden alkalmas férfit besorozott, így alig maradt valaki, aki földet művelte és pénzt keresett volna.
 
Valamikor 613 és 614 között a túlzott terhekkel sújtott alattvalók fellázadtak. Kezdetben csak az éhező parasztok lázadoztak, de a lázadás hulláma hamarosan elérte a nemeseket és a kormányhivatalnokokat is. [[Szuj Jang-ti|Jang-ti]] félelmében börtönbe vetett vagy kivégeztetett minden gyanús személyt. A császárt zavarta az ambiciózus tábornok, ám még ennél is jobban aggasztotta, hogy [[Kao-cu|Liu-pang]] állítólag egy sárkány formájú anyajegyet viselt a bal hónalján, ami egyértelmű jele volt annak, hogy császárnak született. 617-ben a császár elrendelte [[Kao-cu|Liu-pang]] bebörtönzését, azonban szüksége volt a parancsnok támogatására a lázadókkal szemben, ezért visszavonta parancsát. A tábornak felismerte az események valódi okát és a lázadás mellett döntött. A szomszédos [[türkök|keleti türkök]] segítségével [[Kao-cu|Liu-pang]] egy több, mint 30 000 fős sereget toborzott. Titkos üzenetben tájékoztatta tervéről fiát, [[Huj-ti|Huj-tit]] és vejét, [[Csaj-Sao|Csaj Saot]]. {{kínai |Pinyangnak|Pin-jangnak|}} és férjének nem volt könyvű dolga, mivel ők a császári udvarban éltek, ráadásul [[Csaj Sao|Csaj-Sao]] volt a császári testőrség parancsnoka. A férfi beszámolt {{kínai |Pinyangnak|Pin-jangnak|}} a tervéről, miszerint megszökik és csatlakozik apósa csapataihoz. {{kínai |Pinyang|Pin-jang|}} néhány nappal férje távozása után Hu tartományban lévő családi birtokra ment, ahol azt látta, hogy az emberek éheznek. Szétosztotta az élelmiszer-tartalékokat az éhező emberek között, akik ezért egy életre a szívükbe zárták. Néhány hónappal később [[Kao-cu|Liu-pang]] csapatai véres összeütközésbe keveredtek a császárral. {{kínai |Pinyang|Pin-jang|}} felismerte, hogy csak túlerővel győzhetik le a császárt. Kiválogatta a legerősebb és legügyesebb embereket azok közül akiket nemrég megmentett a éhhaláltól és besorozta őket a saját hadseregébe, amelyet úgy neveztek: „ az úrnő serege”. Ezután szélesebb körben is elkezdett toborozni. A legenda szerint a helyi haramiát és bandáját is besorozta. Szövetkezett a Hu területén működő elszigetelt lázadó csapatokkal, azok közül is a legnagyobbakkal. Még a császár szövetségeseit is sikerült maga mellé állítania, többek között a főminisztert és több, mint 10 000 fős hadseregét. {{kínai |Pinyang|Pin-jang|}} néhány hónap alatt 70 000 főből álló haderőt gyűjtött a zászlaja alá. A katonáit megeskette, hogy a legyőzött falvakban nem fosztogathatnak és garázdálkodhatnak. Úgy hírlik, az emberek nem egy újabb sáskahadat láttak az úrnő seregében, hanem felszabadítókat. A hadsereg pedig egyre duzzadt. A úrnő seregének Hu tartománybeli ténykedése arra kényszerítette a császárt, hogy hadsereget küldjön a harcos asszony ellen. Ő azonban gond nélkül elbánt velük, lehetővé téve ezzel apja és fivére serege számára, hogy legyőzzék a császár fő haderejét. Az uralkodó menekülni kényszerült. [[Kao-cu|Liu-pang]] bevonult a palotába, és [[Kao-cu|Kao Cu]], avagy a „legfőbb ősapa” néven ő lett az új kínai császár, megalapítva a [[Tang-dinasztia|Tang-dinasztiát]], melynek uralkodásár ma is a [[Kínai Birodalom]] aranykorának tekintenek. Az első intézkedései közé tartozott,hogy {{kínai |Pinyangot|Pin-jangot|}} hercegnő címmel tüntette ki és tábornaggyá nevezte.
 
A szomszédos [[türkök|keleti türkök]] segítségével [[Kao-cu|Liu-pang]] egy több, mint 30 000 fős sereget toborzott. Titkos üzenetben tájékoztatta tervéről fiát, [[Huj-ti|Huj-tit]] és vejét, [[Csaj-Sao|Csaj Saot]]. {{kínai |Pinyangnak|Pin-jangnak|}} és férjének nem volt könyvű dolga, mivel ők a császári udvarban éltek, ráadásul [[Csaj Sao|Csaj-Sao]] volt a császári testőrség parancsnoka. A férfi beszámolt {{kínai |Pinyangnak|Pin-jangnak|}} a tervéről, miszerint megszökik és csatlakozik apósa csapataihoz. {{kínai |Pinyang|Pin-jang|}} néhány nappal férje távozása után Hu tartományban lévő családi birtokra ment, ahol azt látta, hogy az emberek éheznek. Szétosztotta az élelmiszer-tartalékokat az éhező emberek között, akik ezért egy életre a szívükbe zárták. Néhány hónappal később [[Kao-cu|Liu-pang]] csapatai véres összeütközésbe keveredtek a császárral. {{kínai |Pinyang|Pin-jang|}} felismerte, hogy csak túlerővel győzhetik le a császárt. Kiválogatta a legerősebb és legügyesebb embereket azok közül akiket nemrég megmentett a éhhaláltól és besorozta őket a saját hadseregébe, amelyet úgy neveztek: „ az úrnő serege”. Ezután szélesebb körben is elkezdett toborozni. A legenda szerint a helyi haramiát és bandáját is besorozta. Szövetkezett a Hu területén működő elszigetelt lázadó csapatokkal, azok közül is a legnagyobbakkal. Még a császár szövetségeseit is sikerült maga mellé állítania, többek között a főminisztert és több, mint 10 000 fős hadseregét. {{kínai |Pinyang|Pin-jang|}} néhány hónap alatt 70 000 főből álló haderőt gyűjtött a zászlaja alá. A katonáit megeskette, hogy a legyőzött falvakban nem fosztogathatnak és garázdálkodhatnak. Úgy hírlik, az emberek nem egy újabb sáskahadat láttak az úrnő seregében, hanem felszabadítókat. A hadsereg pedig egyre duzzadt. A úrnő seregének Hu tartománybeli ténykedése arra kényszerítette a császárt, hogy hadsereget küldjön a harcos asszony ellen. Ő azonban gond nélkül elbánt velük, lehetővé téve ezzel apja és fivére serege számára, hogy legyőzzék a császár fő haderejét. Az uralkodó menekülni kényszerült. [[Kao-cu|Liu-pang]] bevonult a palotába, és [[Kao-cu|Kao Cu]], avagy a „legfőbb ősapa” néven ő lett az új kínai császár, megalapítva a [[Tang-dinasztia|Tang-dinasztiát]], melynek uralkodásár ma is a [[Kínai Birodalom]] aranykorának tekintenek. Az első intézkedései közé tartozott,hogy {{kínai |Pinyangot|Pin-jangot|}} hercegnő címmel tüntette ki és tábornaggyá nevezte.
 
{{kínai |Pinyang|Pin-jang|}} alig öt év múlva elhunyt, ennek részletei nem ismertek. Mivel még csak huszonhárom esztendős volt, a legvalószínűbb, hogy valamilyen betegség vagy gyermekszülés okozta halálát, netán – tekintve,hogy a kínai császárságról van szó – gyilkosság áldozata lett. A császár katonai tiszteletadással járó, nagyszabású temetés keretében búcsúzott lányától. {{kínai |Pinyang|Pin-jang|}} idejében a nőknek rangjuktól függetlenül valamivel nagyobb megbecsülés és szabadság jutott, mint a vele egyidejűleg létező más társadalmakban.