„Hamrák János” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dencey (vitalap | szerkesztései)
Dencey (vitalap | szerkesztései)
40. sor:
=== A Rottenbiller utca burkolatának eladása ===
A hagyományos verzió szerint 1909-ben egy újságból értesült arról, hogy [[Székesfehérvár]]ott a piacteret faburkolattal kívánják beborítani, leutazott a városba, ahol vállalkozó-tőzsdeügynöknek adta ki magát. Elhitette egy helyi újságíróval, hogy a fa ára nemsokára az egekbe száll, így őrültség a törvényhatóságnak a piactér burkolására vonatkozó terve, s megjegyezte, hogy tulajdonában van nagyobb mennyiségű faburkolat, ám míg az árak nem mennek fel, nem kívánja eladni azt. Este már a törvénybizottsági tagokkal vacsorázott, akik meggyőzték róla, adja el a városnak áruját. Hamrák, aki ekkor a ''Wild Gusztáv'' álnevet használta végül elfogadta az ajánlatot, és ígéretet tett a burkolat 15 napon belüli leszállítására. 1000 [[Osztrák-Magyar Korona|korona]] előleget és 15 vasúti kocsit kért a szállításra, s 9000 korona értékben szerződést kötött a bizottsági tagokkal. Másnap reggel Budapestre utazott, ahol felfogadott 15 munkást, másnapra társzekereket rendelt, melyek a faanyagot voltak hivatottak a vasúti kocsikhoz szállítani. Éjjel ellopott néhány útjelző deszkát, amelyekre aztán otthonában ráfestette: „''a fővárosi törvényhatóság tulajdona''". A rákövetkező reggelen a [[Baross tér]]en várta munkásait, majd tájékoztatta őket: megvásárolta a Rottenbiller utca burkolatát, s feladatuk, hogy azt felszedjék és a társzekerekre rakják. Utasításba adta, hogy a jelző deszkákkal zárják le az utcát, és kezdjék meg a munkát. A kocsisok a vasúthoz vitték a burkolatot, a szállításért Hamrák 600 koronát fizetett. A hatodik napon fejezték be a munkát, a rakomány épségben meg is érkezett Székesfehérvárra, s Hamrák megkapta a szerződésben foglalt 9000 koronát. Néhány hét leforgása után egy budapesti lakos panasszal fordult a fővároshoz, a munkálatok elhúzódása miatt. A fővárosi útjavítási osztály ígéretet tett a munkálatok mihamarabbi befejezésére, ám továbbra sem történt változás. Három hónapot követően a sajtóban jelent meg az első hír a szélhámosságról.<ref name=erdekesseg>''[http://www.erdekessegek.hu/index13_8.htm Szélhámosok (I.)]'' erdekessegek.hu (Hozzáférés ideje: 2016. április 29.) </ref>
[[Kép:Rottenbiller utca fortepan 82571.jpg|balra|bélyegkép|300px|A fakockákkal (''holzpflaster'') burkolt Rottenbiller utca 1900-ban, [[Klösz György]] felvétele]]
 
A valóságban 1902 májusának elején követte el a szélhámosságot, a Budapesti Hírlap 1902. évi július 26-i száma szerint május 3-án „''egy sereg csákányos olasz munkás fölszedte az utcai faburkolatot, a melyet aztán elfuvaroztak''." Két nap múlva kitudódott, hogy nem a város, hanem Hamrák szedette fel a burkolatot, aki aztán – a Budapesti Hírlap 1902. évi júliusi száma szerint – egy Bástya utcában lakó magánzónőnek, illetve a Városháza téren egy kereskedőnek adta el azt. A Pesti Hírlap júliusi tudósítása szerint egy Huzella Elek nevezetű belvárosi kereskedő vásárolta meg a burkolatot.<ref name=kezrekerult/> A csíny elkövetése után egyik munkása óráját és egy másik, Batistella nevezetű munkás pénzét is elemelte, majd megszökött a fővárosból. Egy estét [[Palánka (Szerbia)|Németpalánká]]n töltött, ahol egy Füle Péter nevezetű vasúti őr sógora szállásolta el. Hamrák az éjszaka feltörte a szobájában lévő szekrényt, és ellopta az ottani ékszereket. Eközben még májusban a következőt írta róla a Budapesti Hírlap: „''A Rottenbiller utcai faburkolat ellopása dolgában Bacskay rendőrfogalmazó vezeti a vizsgálatot. Már kiderítette, hogy a vakmerő tolvaj Hamrák János aszfaltmunkás, aki a Fehérvári-úton lakott, s néhány nappal ezelőtt eltűnt lakásáról. A több kocsira való fakockát Kartner Ferencné, a Sörház-utca 6. számú házának felügyelőnője, s az ugyanott lakó özvegy Placht Józsefné vásárolta meg. Hamrákot keresik a detektívek, kik már nyomában vannak''."<ref>Az ellopott utca. Budapesti Hírlap 22. (1902: 125) 9.</ref> Néhány hét múlva Hamrák levelet írt a VII. kerületi rendőrkapitányságnak, amelyben öngyilkossággal fenyegetőzött.<ref>Az ellopott utca. Budapesti Hírlap 22. (1902: 127) 9.</ref> Később valószínűleg Bécsen keresztül [[Brno|Brnó]]ba ment, ahol a Kremsier-féle cirkusz tagja lett.<ref name=aug/> A cirkusz némajátékban mutatta be a [[Búr háborúk|búr háború]]t, s a búr vezér, Hamrák János az igen hangzatos ''Mr. Hungary'' néven szerepelt a plakátokon. Vesztére egy rövid ideig Budapesten, valószínűleg a Rottenbiller utca burkolatának felszedésén is dolgozó olasz munkás is látta a darabot, s ráismert Hamrákra. Másnap egy plakátot szerzett, bekarikázta rajta Mr. Hungaryt, s ráírta: „''Ez Hamrák''", majd elküldte a budapesti főkapitányságnak, amely 1902. július 22-én kapta meg a csomagot. A budapesti főkapitány ezt követően táviratozott brnói kollégáinak, akik aztán 1902. július 24-én a cirkusz előadása alatt letartóztatták Mr. Hungaryt,<ref name=kezrekerult>Kézrekerült aszfalt-tolvaj. Pesti Hírlap 24. (1902: 203) 7.</ref> harmadnapon azonban eleresztették. Ennek ellenére Hamrák mégis jelentkezett a rendőrségnél, később az ügyésznek ezt azzal okolta, hogy Brnóban értesült arról, miért is keresik, így hát visszatért Magyarországra, ahol feladta magát, „''mert attól félt, a férgekkel teli rendőrség fogházába kerül. Ha tehát ülnie kell, inkább a tiszta ügyészségi fogházba zárják''". A soros ügyész azonban elutasította letartóztatását, mivel bűnügyi iratai a rendőrségnél voltak, ugyanígy tett a vizsgálóbíró is. Kérte letartóztatását Pataki Gyula dr. királyi ügyésznél, azonban azt ő is elutasította. Hamrák nem adta fel, felkeresett egy ügyvédet, bizonyos Fried Vilmost, és kérte, járjon el letartóztatása érdekében. Fried áttette a bűnügyre vonatkozó aktákat az ügyészségre, az ügy így került Perémy Gábor vizsgálóbíróhoz, aki kihallgatta Hamrákot. Hamrák azt vallotta, hogy a Rottenbiller utca burkolatát egy Schwarc nevezetű mérnök utasítására szedette fel. A kihallgatást követően Hamrákot 1902. augusztus 4-én végre letartóztatták, lopás vétsége címén, s augusztus 18-án Perémy utasítására vizsgálati fogságba helyezték.<ref name=1902fogoly/><ref>Letartóztatott burkolat-tolvaj. Pesti Hírlap 24. (1902: 213) 13.</ref><ref name=aug>A Rottenbiller utca tolvaja. Budapesti Hírlap 22. (1902: 213) 8.</ref> Az első fokú, 1902. december 3-án kelt 53330. számú törvényszéki ítélettel két rendbeli lopás bűntette és sikkasztás vétsége miatt kétévnyi fegyházbüntetésre ítélték, amelyből három hónapot a vizsgálati fogság során már letöltött. A jogerős ítéletet az 1903. június 3-án mondták ki, amelyben aznaptól számított két évnyi fegyházbüntetésre ítélték, mely büntetésből kilenc hónapot már kitöltött. 1902. december 20-án a gyűjtőfogház kórházába szállították. Az ügyre vonatkozó fogolytörzskönyve alapján 1904. szeptember 3-án szabadult.<ref name=1902fogoly/>