„Népvándorláskor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel |
a Vessző utáni szóközhiány javítása AWB |
||
106. sor:
A népvándorlás régi romantikus megítélése tehát kultúránként különbözött: az egyik oldalon állt a ''Völkerwanderung'': a fiatal és életerős emberek mítosza, akik az öreg és hanyatló római társadalom örökébe léptek; a másik oldalon a civilizálatlan, vad „barbárok” közhelye, akik lerombolták a magasan fejlett [[Ókori Róma|római civilizációt]],<ref>[http://mult-kor.hu/20121011_mi_okozta_a_romai_birodalom_bukasat ''Mi okozta a Római Birodalom bukását?''] Múlt-kor történelmi portál, 2012. október 12. (Hozzáférés: 2013. február 15.)</ref> megindítva a zavaros és kegyetlen sötét középkort.
A népvándorlás a Római Birodalom bukásának nem az oka, sokkal inkább a következménye volt,<ref>Halsall, Guy: The Barbarian invasions. 2. fejezet. In: Fouracre, Paul: ''The New Cambridge Medieval History''. Vol. 1. c. 500 – c. 700. Cambridge University Press, 2006.</ref> amit a birodalom 3. századi általános krízise, a gazdaság, kereskedelem és városi élet hanyatlása<ref>Alföldy Géza: ''Római társadalomtörténet''. Budapest, Osiris Kiadó, 2002. 179. o.</ref> és a római társadalom demográfiai válsága{{refhely|Granasztói|68. o.}} mutat. Másrészt a valódi civilizációs választóvonalak nem a rómaiak és a germánok, hanem a letelepült népek és a lovas nomádok között húzódtak.<ref>Sághy Marianne: Népvándorlás, új etnikumok, lovas nomádok. In: ''Európa ezer éve. A középkor.'' I. kötet. Budapest, Osiris Kiadó, 2005. 89. o.</ref> Maga a germán népvándorlás nem szüntette meg a római tradíciókat vagy a mediterráneumi kereskedelmet.<ref>Pirenne, Henri: ''A középkori gazdaság és társadalom története.'' (Ford. Gyáros Erzsébet) Budapest, Gondolat, 1983.</ref> Miközben voltak csaták és ostromok is, valamint fegyvertelen civilek pusztultak el a különböző törzsek és a rómaiak közötti harcokban, a népvándorlás korszakát nem jellemezte az a nagymértékű rombolás, mint a későbbi századok [[mongolok|mongoljait]] vagy az ipari korszak hadseregeit.<ref>A „hódítás" és a „megszállás" fogalmak régészeti irodalomban való megjelenéséről: Bálint Csanád: ''Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai.'' Budapest, 1995. 378. o. [http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kelet-korai-avarok/index.html ''Online hozzáférés'']</ref>
A korábbi, romantikus generációk [[történettudomány|történészeinek]] „invázióról” alkotott elképzelése meghaladottá vált, számos mai tudós szerint a vándorlás jórészt nem ellenséges megszállásként ment végbe, hanem olyan törzsek mozgásaként, melyek megragadták a lehetőséget, hogy eleve gyéren lakott területeket népesítsenek be, melyeket a megosztott és megrendült gazdaságú Római Birodalom csak gyengén védett. Az előbbiekre reagálva a [[20. század]]i [[angol nyelv]]ű történettudomány is kivonta a forgalomból a korábban párhuzamosan használt német ''Völkerwanderung'', illetve francia eredetű ''Barbarian Invasions'' megnevezéseket, a sokkal semlegesebb ''Migration period'' („népvándorláskor”) kifejezéssel helyettesítve őket.
| |||