„Legato” változatai közötti eltérés

281 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
Vonós hangszereken a folytonos átkötést a úgy valósítják meg, hogy vonóval kitartják a hangot az előírt teljes időtartamig, majd a következő hang előtt minimális szünetet tartanak. Az átmenet vibratóval elfedhető. Ez a játékmód igen szoros kapcsolatban áll a [[Portamento|portamentóval]].
 
Vokális darabokban legatoval írják elő azt az előadási módot, mely szerint a [[Magánhangzó|magánhangzókat]] a jelölt hang időtartamáig ki kell tartani, a [[Mássalhangzó|mássalhangzóknak]] pedig csak igen rövid szünetet kell hagyni. A hangok közötti átmenetet az énekes [[Hajlítás (zene)|hajlítással]], azaz egyazon az énekhangzóval, elválasztás nélkül teszi meg. Ez a technika az egyik fő jellegzetessége a [[18. század|18. századi]] [[Opera (színmű)|operákban]] széles körben alkalmazott [[bel canto]] előadási módnak.
 
Elektromos [[Szintetizátor|szintetizátorokon]] legato egy monofonikus üzemmód. Hatására a hang elején és végén játszott [[Tranziens|tranziensek]] csak a kötött hangok előtt és után szólalnak meg, így folytonos lesz az átmenet az egyik hangról a másikra. A hangot leíró függvény [[Burkológörbe|burkolója]] így az első hangnál eléri a kitartott [[Hangosság|hangerőt]], és csak az utolsó kötött hangnál csökken csak le ismét.
A legato által előírt hangkötés jelölésére alkalmazott ívelt vonal két másik zenei jelöléshez hasonlít, melyekkel nem összetévesztendő:
* Azonos [[Hangmagasság|hangmagasságot]] jelölő hangjegyek kötése azt írja elő, hogy a két hang helyett egy hangot kell folytonosan előadni a két kötött hang időtartamának megfelelő ideig. [[Ütőhangszerek|Ütőhangszereken]] ilyenkor csak az első hangjeggyel jelölt időben történik ütés.
* Kötött hangok [[Ligatúra|ligatúrájával]] jelölhetők összetartozó dallamrészletek, melyek közös logikai egységet képviselnek. Az összekötött hangok kapcsolata lehet technikai jellegű (pl. vokális műben egy levegővétellel elénekelhető passzus), vagy a műformával kapcsolatos (pl. egy zenei [[Zenei frázis|frázis]],<ref>{{Cite web|url=http://www.zenci.hu/szocikk/frazis|title=frázis|accessdate=2016-05-02|work=Zenei ENCIklopédia}}</ref> motívum).
A legatóval jelzett hangok olykor hangközöket hidalnak át, de a játékmód nem összetévesztendő a diszkrét [[Glissando|glissandóval]]. Utóbbi ugyanis arra utalutaló előírás, hogy a határhangok között minden hangot meg kell szólaltatni, így [[Frekvencia|frekvenciában]] az átmenet folytonos legyen (amennyire a hangszer diszkrét hangkészlete ezt megengedi), míg a legato pusztán azt írja elő, hogy a megszólaló hangok között nincs késleltetés, szünet.
 
A legato ellentéte a [[staccato]],<ref name=":0">{{BRZene|3|389}}</ref> mely utóbbi hatására az egymást követő hangok egymástól elválasztva adandók elő. A két ellentét között megkülönböztetnek egy köztes esetet is, melyet a szaknyelv ''mezzo staccató''nak nevez.