„Borisz Mihajlovics Saposnyikov” változatai közötti eltérés

Saposnyikov [[Zlatouszt]]ban, [[Cseljabinszk]] környékén született az [[Urál (hegység)|Urál]]-hegységben. Az apai nagyapja [[don]]i [[Kozákok|kozák]] volt.<ref>{{cite web |url=http://fisechko.ru/100vel/kazakov/91.html |author=Alekszej Sisov |title=100 великих казаков}} (orosz nyelven)</ref><ref name="militera1.lib.ru">{{cite web |url=http://militera.lib.ru/memo/russian/shaposhnikov/01.html |author=Borisz Saposnyikov |title=Воспоминания: Детство}} (orosz nyelven)</ref> A család a helyi körülményeket tekintve viszonylag jómódúnak számított (Saposnyikov apja szeszfőzdében dolgozott, az édesanyja pedig tanítónő volt), annyira azonban mégsem, hogy Saposnyikov a szívének kedves tantárgyakat (történelem, irodalom, nyelvek) tanulhassa tovább. Így ([[Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij|Tuhacsevszkij]]hez hasonlóan<ref>{{cite book |author= |title=Stalin's Generals |publisher=Phoenix Giant |year=1993 |id=ISBN 0 75380 002 0}}, 258. o. (angol nyelven)</ref>) nála is kényszerű választás volt a katonai pálya: ott ugyanis nem kellett tandíjat fizetni.<ref>{{Opcit|n=''Stalin's Generals''|o=218}}</ref>

1912-ben áthelyezését kérte arra hivatkozva, hogy nagyobb szabású hadijátékok segítségével növelhesse tapasztalatait,<ref>{{Opcit|n=''Stalin's Generals''|o=220}}</ref> de kérésében valószínűleg nagy része volt a Turkesztánban szerzett [[malária|maláriá]]jának is – a betegség egész életében elkísérte. Így került – immár [[Rendfokozat#Vezényló tisztek|százados]]ként – a lengyelországi [[Częstochowa|Częstochowá]]ba, a 14. lovashadosztályhoz.<ref>{{Opcit|n=''Stalin's Generals''|o=220}}</ref> Itt érte (emlékiratai alapján teljességgel váratlanul<ref>{{cite book |author=Borisz Saposnyikov |title=Hadtudományi írások |publisher=Zrínyi Katonai Kiadó |year=1976 |id=ISBN 936 326 029 9}}, 46. o.</ref><ref>{{Opcit|n=''Stalin's Generals''|o=220}}</ref>) az [[első világháború]], ahol „élesben” bizonyíthatta rátermettségét.

1917 októberében [[Rendfokozat#Törzstisztek|ezredes]]sé, valamint a kaukázusi gránátos hadosztály 16. [[Mingrélia|mingrélia]]i gránátosezredének élére nevezték ki. Alig két hónappal később, 1917 decemberében a már forradalmi lázban égő katonai bizottsági küldöttek őt választották meg hadosztályparancsnoknak.<ref>{{Opcit|n=''Hadtudományi írások''|o=5}}</ref><ref>{{Opcit|n=''Stalin's Generals''|o=220}}</ref> Itt egy kis hiátus következik katonai pályafutásában: 1918 márciusában ugyanis valamilyen súlyos betegség miatt kórházba került, és leszerelték; ezután törvényszéki írnokként talált magának munkát.<ref>{{cite book |author=William J. Spahr |title=Sztálin hadvezérei – A szovjet vezérkar 1917–1945 |publisher=Aquila Könyvkiadó |year=1998 |id=ISBN 963 9073 58 x}}, 197. o.</ref><ref>{{cite book |author=Earl F. Ziemke |title=The Red Army 1918–1941. From Vanguard of World Revolution to US Ally |publisher=Frank Cass |year=2006 |id=ISBN 0-7146-5551-1}}, 36–37. o.</ref> Saposnyikov ekkor a hozzá hasonló rendfokozattal rendelkező tisztektől szokatlan módon az [[orosz polgárháború]] mellé állt: 1918 áprilisában önként jelentkezett a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]]be,<ref group="j">Ezzel kapcsolatban sem az emlékirataiban, sem máshol nem adott semmilyen indoklást. Nyilvánvaló, hogy e lépés mögött többféle személyes, szakmai, politikai és érzelmi ok is állt (a cári Oroszország kilátástalan kül- és belügyei, a háborús helyzet, jobb karrierlehetőségek), az igazságot azonban csak Saposnyikov tudta, és erről legfeljebb legszűkebb családjának beszélt.</ref><ref>{{Opcit|n=''Stalin's Generals''|o=220}}</ref><ref group="j">Levelében, amellyel az új hadseregbe pályázott, a következőket írta: „A cári hadsereg törzsének volt ezredeseként rendkívüli módon érdekel az új hadsereg megalakításának ügye, és mint szakértő, örömmel ajánlom fel minden tapasztalatomat és segítségemet e komoly ügy előmozdítása érdekében.”</ref><ref name="http://www.sevmb.com">{{cite web |url=http://www.sevmb.com/departments/subscription/bookhistory/p_1_at235_id415/ |author= |title=Выдающийся советский военный и государственный деятель, Маршал Советского Союза Б.М. Шапошников}} (orosz nyelven)</ref> ahová májusban nyert felvételt.<ref>{{Opcit|n=''Hadtudományi írások''|o=5}}</ref> 1918 júniusában ugyan több társával együtt rövid időre a fehérek fogságába esett, akik próbálták meggyőzni arról, hogy álljon át hozzájuk, ám Saposnyikov hajthatatlan maradt.<ref>{{Opcit|n=''Stalin's Generals''|o=221}}</ref> A kocka ezzel el volt vetve.