„Epitheton ornans” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
Elsősorban (a részben szájhagyomány útján őrzött) antik [[eposz]]ok egyik jellegzetessége (például Homérosznál: ''földrázó Poszeidón'', ''leleményes Odüsszeusz'', ''szárnyas szavak''), de ezek mintájára a később is éltek vele (például Vörösmartynál: ''fejedelmi Zalán'', ''kacagányos Ete''), és előfordul a népköltészetben és a köznyelvben is (például ''kék ég'', ''dicsőséges tavaszi hadjárat'').<ref name="stili">[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_545_07_Stilisztikai_lexikon/ch15.html Stilisztikai lexikon]</ref>
Az alkotó az ''epitheton ornans'' eszközével a bemutatott személy vagy jelenség legfeltűnőbb, leglényegesebbnek ítélt tulajdonságát emeli ki, a jelző kiegészíti vagy rátapadt azonosítóként helyettesíti a nevet. A jellemző tulajdonság említése az adott szövegkörnyezettől független lehet, feleslegesnek látszó.
Szerepe tartalmi és formai, egyrészt a fizikai vagy szellemi adottságok hangsúlyozásával a szerző igazolja a cselekvő ember tetteit, a hallgatóság számára pedig megkönnyíti a hatalmas embertömegben és az istenek világában való eligazodást. Formai szerepe: visszatérő fordulataival fenntartja a szóbeli előadás ritmusát.<ref>http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-9-osztaly/2/eposzi-allandok-epitheton-ornans/eposzi-allandok-epitheton-ornans</ref> A jelzők stílushatása abból adódik, hogy ráirányítják a figyelmet egy bizonyos – az író által fontosnak tartott – jellemvonásra. Ezt csak növeli a gyakori képszerűség s az esetleges zenei elem.<ref name="stili"/>
| |||