Főmenü megnyitása

Módosítások

265 bájt törölve ,  3 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
{{fordítás|en|Man'yōshū|angol|oldid=707199900|n=a|4=angol}}
 
A '''Manjósú''' ([[Japán nyelv|japánul]]: 万葉集 [[Hepburn-átírás]]sal: ''man'yōshū'', "Tízezer Levél Gyűjteménye") a legfőbb japán történeti versantológia, amely i. sz. 759-ben a [[Nara-kor]] közepén (710 - 794) jelent meg.<ref>Yamaji Masanori: ''Japán - Történelem és hagyományok'', Gondolat, Bp. (1989) (ISBN 963-282-175-0)</ref> A mű egyike Japán nagyra becsült könyvgyűjteményeinek. Valószínűleg nem egyszerre lett összeállítva, hanem hosszú időn keresztül több ember gyűjtötte a különböző verseket.<ref>Yamaji Masanori: ''Japán - Történelem és hagyományok'', Gondolat, Bp. (1989) (ISBN 963-282-175-0)</ref> Jelenlegi formáját [[Ótomo no Jakamocsi]]nak (japánul: 大伴 家持 Hepburn: Ōtomo no Yakamochi, ?718 - 785) tulajdonítják, aki egybegyűjtötte a sorozat részeit.<ref>Yamaji Masanori: ''Japán - Történelem és hagyományok'', Gondolat, Bp. (1989) (ISBN 963-282-175-0)</ref> A gyűjteményben található versek költői különböző társadalmi rétegekből kerültek ki: találhatunk verseket uralkodóktól, parasztoktól, de örömlányoktól is.<ref>Setsuko Kojima, Gene A. Crane: ''A dictionary of Japanese culture'' (1987) (ISBN 4-7890-0353-1)</ref> A dalok keletkezési idejüket tekintve kb. 300 évet ölelnek fel, a legutolsó darab 759-ből származik. A versekből megismerhetjük a korabeli emberek gondolkodásmódját és szokásait.
 
Híres korabeli költők:
 
== Elnevezés ==
A Manjósú szó szerint azt jelenti, hogy „Tízezer levél gyűjteménye” vagy ''„Számtalan levél gyűjteménye”'', de más-más tudósok különbözőképp értelmezték a címet. [[Szengaku]] (japánul: 仙覚 Hepburn: Sengaku), [[Kamo no Mabucsi]] (japánul: 賀茂 真淵 Hepburn: Kamo no Mabuchi) és [[Kada no Azumamaro]] (japánul: 荷田 春満 Hepburn: Kada no Azumamaro) a 葉 ''jó'' (Hepburn: yō) karakter jelentését úgy értelmezték, mint a kotoba (szavak), így emiatt a ''„számtalan szavak gyűjteménye”'' névvel illeték a versgyűjteményt. [[Keichú]] (japánul: 契沖 Hepburn: Keichū) és [[Kamocsi Maszazumi]] (japánul: 鹿持雅澄 Hepburn: Kamochi Masazumi) úgy gondolták, hogy a cím jelentése ''„az utolsó tízezer év gyűjteménye”''. [[Okada Maszajuki]] (japánul: 岡田正之 Hepburn: Okada Masayuki), a [[kanbun]] tudós szerint a versantológia a mű oldalainak a mennyiségére utal. Megint mások szerint a név a mű rengeteg oldalára utal.
 
== Felosztás ==
A gyűjtemény 20 részből/ könyvből áll, amely összesen 4516 verset tartalmaz.<ref>Louis Frédéric: ''Japan Encyclopedia'' 608. oldal, Translated by Käthe Roth, THE BELKNAP PRESS OF HARVARD UNIVERSITY PRESS, Cambridge, Massachusetts, London, England (2002) (ISBN 0-674-00770-0)</ref> Ebben 4163 [[tanka]] (japánul: 短歌 Hepburn: tanka, "rövid dal"), 260 [[csóka]] (japánul: 長歌 Hepburn: chōka, "hosszú dal"), 62 [[szedóka]] (japánul: 旋頭歌 Hepburn: sedōka, head-repeated poem) és 21 [[nagauta]] (???長歌 nagauta) található.<ref>Louis Frédéric: ''Japan Encyclopedia'' 608. oldal, Translated by Käthe Roth, THE BELKNAP PRESS OF HARVARD UNIVERSITY PRESS, Cambridge, Massachusetts, London, England (2002) (ISBN 0-674-00770-0)</ref> Ez a temérdek mennyiség 561 szerzőtől származik, akik közül 70 nő volt. Azokban az időkben, nagy tiszteletnek örvendtek nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül azok, akik átlagon felüli verseket tudtak írni. Azok a nők, akik a társadalmi hierarchiában alacsony pozíciót foglaltak el, gyakran a költészetet használták eszközként státuszuk javítására. Az arisztokrácia gyakori szórakozásai közé tartoztak a műfelolvasások és a művészeti versenyek. <ref>http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Manyoshu</ref>
 
== Nyelvészeti jelentősége ==
A Nara-korban jelent meg Japánban a kínai írásrendszer, amely alapján legelőször a [[Kodzsiki]] (japánul: 古事記 Hepburn: Kojiki, Régi idők feljegyzései) jelent meg 712-ben, majd nem sokkal később a Manjósú.<ref>Kenneth G. Henshall: ''A history of Japan: From Stone Age to superpower'', 2nd edition (1999, 2004) (ISBN 1-4039-1272-6) 23-27. oldal: Part two: Of courtiers and warriors: early and medieval history (710-1600) Learning from the Chinese - within Limits: The Nara Period (710-794)</ref> Már a Kodzsiki, de leginkább a Manjósú mutatja a japán írás folyamatos fejlődését. A versantológia [[Manjó-gana|Manjó-ganá]]ban (japánul: 万葉仮名 Hepbrun: Man'yō-gana) íródott.<ref>Louis Frédéric: ''Japan Encyclopedia'' 608. oldal, Translated by Käthe Roth, THE BELKNAP PRESS OF HARVARD UNIVERSITY PRESS, Cambridge, Massachusetts, London, England (2002) (ISBN 0-674-00770-0)</ref><ref>Setsuko Kojima, Gene A. Crane: ''A dictionary of Japanese culture'' (1987) (ISBN 4-7890-0353-1)</ref> Ennek lényege, hogy a japán [[mora|morá]]k (szótagok) leírására a kínai írásjegyeknek csak a fonetikai hangalakjait használták fel, függetlenül azok eredeti jelentésétől. Ez a fajta verselés rendkívül nehézkes volt, viszont a japán stílusú verselés ([[vaka]], japánul: 和歌 Hepburn: waka) nagyon jól tudta alkalmazni, mivel a költemények többsége rövid volt.<ref>Conrad Totman: Japán története, Osiris kiadó, Bp. (2006) (ISBN 963-389-840-4)</ref>
 
Dzsómei tennó, aki a Szóga-klán országlása alatt uralkodott, így írt Aszuka környékéről:
72

szerkesztés