„Magyar jakobinus mozgalom” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Már nem csonk.
14. sor:
A mérsékeltebb Reformátorok Társasága csak a legégetőbb társadalmi-politikai gondok orvoslását tűzte ki célul. A gróf [[Sigray Jakab]] irányítása alatt álló kör eszméi között szerepelt, hogy biztosítják az országgyűlési képviseletet a nem nemesi rétegeknek (de a tulajdonjogot nem), valamint az egyházi és királyi birtokok [[államosítás]]ával párhuzamosan megszüntetnek egyes adónemeket. Ezzel az óvatos, de nagyobb tömegek demokratizmusára ható programmal Martinovicsék azt kívánták elérni, hogy az ingadozókat is maguk mellé állítsák a nemesi köztársasággá való átalakulás társadalmi-politikai küzdelmeiben.
 
A tervek szerint az áhított cél elérését, a nemesi köztársaság kikiáltását követően töltötte volna be történelmi szerepét a másik titkos társaság, a [[Hajnóczy József (jogász)|Hajnóczy József]], [[Szentmarjay Ferenc]] és [[Laczkovics János]] igazgatása alatt álló Szabadság és Egyenlőség Társasága. A nemesi köztársaság élére álló kör feladata – a francia [[jakobinusok|jakobinus]] eszméknek megfelelően – a népfelség elvének maradéktalan érvényesítése, az uralkodó, a nemesség és a klérus hatalmának fegyveres megdöntése, és mindennemű kiváltság megszüntetése lett volna. [[Zala vármegye|Zala vármegyében]] számos támogatottra lelt a mozgalom az [[1790]]-es években, köztük gróf Althan Mihály János főispán, jáprai [[Spissich János]] alispán, Mlinarich Lajos másodalispán, pallini Inkey Imre táblabíró és tubolyszeghi [[Tuboly László (költő)|Tuboly László]] ([[1756]]-[[1828]]) főszolgabíró.<ref>Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996), Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849). Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség. 124.o.</ref>
 
A mozgalom néhány hónap leforgása után híveket tudhatott sorai között [[Erdély]]ben és [[Horvátország]]ban is, valódi ütőképessége és társadalmi háttere azonban nem volt. A mozgalom története csúcsán sem számlált a két titkos társaság háromszáznál több tagot, emellett Martinovics – minden alap nélkül – [[Franciaország]] anyagi és fegyveres segítségével hitegette embereit, így tartva ébren a forradalmi szellemet.