„Rexa Dezső” változatai közötti eltérés

Eleinte meglehetősen rossz tanuló volt, majd némelyes jogi tanulmányok után megkomolyodva még mindig Budapesten elvégezte a kereskedelmi akadémiát – időközben, 1899. szeptember 18-án a [[Fejér vármegye|Fejér megyei]] [[Cece|Cecén]] feleségül vette Szerényi Adrienne-t – és 1902-ben kezelő szakvizsgát tett az [[Magyar Nemzeti Levéltár|Országos Levéltár]]ban. Ekkor már jó ideje jelentek meg regényei, elbeszélései, a levéltári kutatás iránti érdeklődése azonban csak akadémiai tanulmányai közben támadt fel.

Első munkahelye [[Alsókubin]]ban, [[Árva vármegye]], levéltárában volt 1902. szeptember 8-tól. 1910 szeptemberétől Székesfehérváron Fejér, majd 1919. november 1-től nyugdíjazásáig, 1937. szeptember 30-ig Budapesten [[Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye|Pest vármegye]] levéltárosa volt. Első, a levéltárban kutatók munkáját segítő gyűjteményeit saját költségén jelentette meg.

Az első világháborúban [[zászlós]] rendfokozattal haditudósítóként vett részt (44. születésnapján kellett bevonulnia). A [[Trianoni békeszerződés|trianoni béke]] családját (s így őt is) megfosztotta vagyonától; ezután levéltárosként kapott jövedelméből kellett megélnie. Az 1920-s évek második felében kollégájával és munkatársával, [[Gorzó János]]sal rendezte, selejtezte és költöztette Pest vármegye levéltárát — ezt a munkájukat máig példaértékűnek tartják. Gorzó János: Vecsés nagyközség története című könyvéhez (1938) előszót is írt.

A kutatómunkát nyugdíjas éveiben sem hagyta abba, de a [[Magyarország felszabadításának napja|felszabadulás]] után az eredményeit összesítő írások megjelentetését rendszeresen elutasították; egy posztumusz válogatása<ref>Rexa Dezső: Beszélő utcák, pletykáló házak. Budapest Könyvek. Budapest, 2012. ISBN 978 963 7537 33 2</ref> csak 2012-ben jelent meg.