„Szecesszió” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nemzetközi katalógusok
188. sor:
== Szépirodalom ==
 
Az szépirodalmi szecesszióban elsőrendű szerep jut az esztétikumnak, az események és cselekmények részletekbe menő ábrázolásával szemben. Az irodalmi műveket nagyvonalú, laza szerkesztés, bővített mondatok, jelzőhalmozás, allegóriák, hangulati túlfűtöttség, finomság, a távol-keleti és ó-európai kultúrák motívumai jellemzik. Az irodalmi szecesszió stíluseszményének gyökerei az 1883-ban [[Brüsszel]]ben ''Les Vingts'' (A Huszak) néven alakult csoportosuláshoz köthető. Franciaországban a ''Revue Blanche'', Németországban a ''Jugend,'' a ''Simplicissimus'' és a ''Pan Insel,'' Ausztriában pedig a ''Ver Sacrum'' című lapokhoz kötődő irodalmi kör járult hozzá az irodalmi szecesszió kibontakozásához. Legjelentősebb képviselői közé tartozott a belga [[Maurice Maeterlinck]] és [[Émile Verhaeren]], az angol [[Algernon Charles Swinburne]], az ír [[Oscar Wilde]], a francia [[Paul Claudel]], az oszták [[Arthur Schnitzler]], [[Hugo von Hofmannsthal]] és [[Rainer Maria Rilke]]. A [[magyar irodalom]]ban elsősorban [[Bródy Sándor (író)|BródyBódy Sándor]], [[Szomory Dezső|Szomorú Dezső]] és [[Krúdy Gyula]] prózájában, illetve [[Ady Endre]], [[Babits Mihály|Babics Mihály]] és [[Juhász Gyula (költő)|Juhász Gyula]] lírájában mutatkoznak meg a szecesszió stílusjegyei.<ref>{{MNL|16|548}}</ref> Bródyt, Krúdyt, Szomoryt egy tágabb körbe, az [[impresszionizmus]]hoz sorolja [[Szerb Antal]], majd Adynál, Babitsnál, Juhász Gyulánál kifejti azt is, hogy nem egyetlen stílusirány letéteményesei.<ref>Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Budapest; Magvető, 1978. ISBN 963 270 651 X Impresszionizmus lásd 477-482; Ady Endre lásd 486-510., Babits Mihály 510-516. p.</ref>
 
== Galéria ==