„Franco Citti” változatai közötti eltérés

== Pályafutása ==

=== Pasolini és Citti ===

Citti Róma külvárosában született, lumpenproletár családban. Apja többször volt börtönben, akárcsak fivére, Sergio. Pier Paolo Pasolini az [[1950-es évek]]ben [[Róma]] külvárosait járta, és ekkor ismerkedett meg a Citti fivérekkel is. Akkoriban még nem rendezett filmeket, hanem forgatókönyvíróként volt jelen a szakmában. Ő írta ''A vagányok éjszakája'' (La Notte brava, 1959) és az ''Ez történt Rómában'' (La Giornata balorda, 1960) című filmek forgatókönyveit, melyekben a főszereplők alakját tulajdonképpen Francóról mintázta. Épp ezért Cittit javasolta e két film főszerepére. A producerek és a rendező, [[Mauro Bolognini]] viszont hallani sem akartak a színészi tapasztalatokkal nem rendelkező Cittiről. Pasolini végül vele valósította meg saját első filmjét, ''[[A csóró]]''t (1961). Citti elképesztő hitelességgel keltette életre a lumpen főszereplőt, aki még saját gyermekét is meglopja, és végül éppen akkor éri halálos baleset, mikor elhatározza, hogy új életet kezd. Következő közös filmjükben, amely a ''[[Mamma Róma]]'' (1962) címet kapta, Citti a címszereplő stricijét alakítja, aki zsarolásával tönkreteszi az [[Anna Magnani]] játszotta hősnő életét. Meglepő módon ezután 5 évig semmilyen filmszerepet nem vállalt (vagy nem kapott). 1967-ben ismét egy Pasolini-filmben volt látható. A [[Szophoklész]] tragédiája nyomán készült ''[[Oidipusz király (film)|Oidipusz király]]'' címszerepét formálta meg nagy drámai erővel. Utána a [[Magyarország]]on csak néhányszor vetített ''[[Disznóól (film)|Disznóól]]'' következett, melyben az egyik [[kannibál]] szerepét kapta. ''[[Az Élet trilógiája]]'' filmjeiben Pasolini fontos karakterszerepeket bízott rá, ám ezek negatív figurák. (Érdekes, hogy míg Pasolini másik közeli barátja, [[Ninetto Davoli]] zömmel pozitív, vidám szereplőket alakított a rendező munkáiban, addig Citti mintha a művész másik, sötétebb énjének tükörképe lenne komor, hol tragikus, hol negatív figuráival.) A ''[[Dekameron (film)|Dekameron]]''ban Ciappelletto szerepét játszotta, aki halála előtt hamisan gyón a jámbor barátnak, és ezzel eléri, hogy halála után szentként tiszteljék. A ''[[Canterbury mesék (film)|Canterbury mesék]]''ben az [[Sátán|Ördögöt]] formálta meg, aki a kíméletlen adószedőt magával viszi a [[pokol]]ba, hogy kitanítsa a szakma minden fortélyára. ''[[Az Ezeregyéjszaka virágai]]''ban a démont alakította, aki rajtakapja a fiatal szerelmeseket, utána megöli a hűtlen lányt, aki addig az ő szeretője volt, majd majommá változtatja a csábító fiút.

 

=== Pasolini nélkül ===

 

''A csóró'' sikere nyomán mások is felfigyeltek Citti elementáris, ösztönös tehetségére. Az ''Egy erőszakos élet'' (1962) című film Pasolini forgatókönyve alapján készült, ebben Franco a főszerepet alakította. A francia film nagy öregje, [[Marcel Carné]] a ''Morzsa kismadaraknak'' (egyes forrásokban: ''A homlokzat mögött,''1962) című kevéssé ismert filmjében bízott rá kisebb szerepet. Megtiszteltetés volt [[Sergio Corbucci]] filmjében, ''A legrövidebb nap''ban (1962) szerepelnie, hiszen az olasz és a nemzetközi filmszakma számos kiválóságának lehetett partnere: [[Ciccio Ingrassia]], [[Ugo Tognazzi]], [[Philippe Leroy (színművész)|Philippe Leroy]], [[Romolo Valli]], [[Eduardo De Filippo]], [[Totò]], [[Renato Salvatori]], [[David Niven]], [[Massimo Girotti]], [[Virna Lisi]], [[Sylva Koscina]], [[Anouk Aimée]], [[Simone Signoret]] és sokan mások. A film azonban sajnos kínos fiaskónak bizonyult. Pasolini ''Oidipusz király''a után indult be igazán a karrierje. Még ugyanabban az évben játszott [[Carlo Lizzani]] [[western]]jében (''Nyugodjatok békében!'', 1967) Pasolini és Ninetto Davoli partnereként. Bűnügyi filmekben, westernekben, azóta már elfeledett drámákban szerepelt. Természetesen mikor fivére, Sergio Citti rendezni kezdett, Franco is szerepeket kapott nála: ''Ostia'' (1970), ''Bűnös történetek'' (1973), ''A kabin'' (1977), ''A zöldségleves'' (1981), ''Háromkirályok'' (1996). [[Francis Ford Coppola]] kisebb szerepet bízott rá ''[[A Keresztapa]]'' (1972) című világhírű filmjében: a figura a 3. részben (1990) visszatért. Pasolini halála (1975) után készült filmjei közül [[Elio Petri]] ''Todo modo'' (1976) című alkotását, valamint [[Bernardo Bertolucci]] ''[[A Hold]]'' (1979) című drámájában játszott epizódszerepét érdemes megemlíteni: ez utóbbi filmben egy homoszexuálist alakít, aki egy presszóban megpróbálja felcsípni a kamasz főszereplőt.

 

== Filmjei ==

* [[1961]] [[A csóró]] ''(Accattone)''

* [[1962]] [[Mamma Róma]]